Uram!
Hogyan mondjam el Neked
hogy szobrosodik a gyalázat
talán ha szemed rám veted
látni lelkem csupa alázat
Kis hitemet hold-tölteni
kint felejtem az éjben
reményem nap – fölkelni
hagyatom a fénnyel
Könnycseppé sűrűlnek
szememben az álmok
hiába véltelek öröknek
bitang idő te álnok.
Hogyan mondjam el Neked
semmi nem fekete vagy fehér
ha egyszer egész életem
gyufásdobozba belefér
Hát várom hogy csend csendül
mit hazugság bűze kivet
tettesként míg a rend rendül
keresem bűneimet
Repülök majd zsémbes széllel
ott hol minden kristály-tiszta
szoríts hát erős reménnyel
mikor hozzád térek vissza
Szóljon hozzá!