akkor hiányzik a legjobban mikor itt van
csillámló madarak énekelnek a hömpölygő szélben
hullámoznak a hangok az elmémben
kihunynak majd felélednek
nagy útra indulok mert mindig visszatérek
magamban görgetem a messzeséget
istenre leltem a susogó levelekben
s tudom hamarosan elengedem
Itt akarok maradni örökre
nem találtam magam de most itt vagyok
álmom ködében hömpölyögnek a csillagok
hagyom hogy áramoljon világgá menjen
ott él úgyis örökké bennem
engedem hogy elnyeljen tetőtől talpig
elsodor úgyis mindig a partig
feldobom a követ mindig visszazuhan
tompán koppanva ébredek ahogy tovasuhan
Szóljon hozzá!