Beszélgetés Góg János, Juhász Gyula díjas költővel
Lapunk május 14-ei számában adott hírt Szarvas István arról a rendhagyó délutánról, ahol Faludy György méltatta a budapesti Fészek Művészklubban Góg János Szonettek kedveseimnek című kötetét. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán.
Hogy vannak a szonettek?
Góg János
A szonettkoszorút nagyon jól fogadta az olvasótáborom, már csak néhány példány akad belőle, igaz csak 500-ban jelent meg. Talán akad olyan vállalkozó szellemű kiadó, aki elkészíti a 2. kiadását. A Könyvtárellátó Vállalat irodalomkritikusa jelentős hatású műként jellemezte.
Barangoltam kicsit életében… Góg János sokoldalú egyéniség s tősgyökeres csongrádi. Ezalatt nemcsak a megyét, hanem a várost is értem. Szinte mindene Csongrádhoz fűzi és köti: iskolák, család, munka, érdeklődési terület, vállalkozás… Nevezhetem lokálpatriótának?
Igen is, meg nem is. Ha európaiként és magyarként lehetek egy személyben európai és magyar és csongrádi lokálpatrióta, akkor igen.
Hogy kerül egy költő az ÁFÉSZ-hoz?
Az érettségi előtt a Színház és Filmművészeti Főiskolára jelentkeztem, ahol a 3. rostáig jutottam el, de oda már nem mentem el, személyes okból. Mivel másik egyetemre nem pályáztam, átmenetileg egy országos, emeltszintű szakmunkásképzésbe csatlakoztam és egy év alatt gépi forgácsolásban szakmunkás bizonyítványt szereztem. A következő évben jelentkeztem a jogi egyetemre, ahol megkezdtem tanulmányaimat, levelező tagozaton. Főállásban a Csongrád és Vidéke ÁFÉSZ tagsági ügyekkel, kultúrával, munkaversennyel, művészetekkel és művészeti csoportokkal foglalkozó szövetkezetpolitikai osztályvezetője lettem.
Mi motiválta a Raszter Kiadó megalapításában, amikor a ma Magyarországán könyvkiadással foglalkozni több, mint rizikó?
A rendszerváltozás időszakában indult meg a szövetkezeti rendszer szétverése, egy átgondolatlan és megalapozatlan privatizációs politika szerves részeként. Én 1972-ben a mozgalom felépítéséért kezdtem el dolgozni, s úgy gondoltam a megszüntetésében nem veszek részt. Feleségemmel magánvállalkozásként egy kis szitanyomó részleget üzemeltettünk, s úgy gondoltuk ezt kell továbbfejleszteni és kibővíteni. Létrehoztuk a teljes egészében saját tulajdonú Raszter Nyomdaipari, Grafikai és Kiadói Kft.-t.
Egyik műhelyből menjünk a másikba! Meséljen kérem a csongrádi alkotóközösségről!
A Csongrádi Irodalmi Műhely-t 1970-ben hatan alapítottuk. Vezetője dr. Máthé Ferenc atyai jó barátom volt. Néhány éves működése idején a hatalom árgus szemekkel figyelte, s vigyázott arra, hogy túl sok megjelenési lehetőségünk ne legyen. A kör 3 év múlva megszűnt. 2000-ben, az alapítás 30. évfordulóján úgy gondoltam, újra összehívom a még élőket és az újabb érdeklődőket, hátha kedvük lenne ismét elkezdeni. Volt. Azóta rendszeresen működik a Műhely.
Most pedig a Műhelyből lépjünk be a Szövetségbe! Bemutatná néhány szóban a Magyar Írók Nemzetközi Szövetségét és annak dél-magyarországi szervezetét?
Nem sokkal a Műhely újjáalakulása után ismerkedtem meg Varga László íróval, aki ugyancsak a rendszerváltozás évében alapította meg a Magyar Írók Nemzetközi Szövetségét Egerben, s azóta több tucat külföldön működő írókör csatlakozott a szövetséghez. A három dél-magyarországi megye 9 költője, írója 2001-ben létrehozta a dél-magyarországi szervezetet, engem választva meg vezetőnek. Az elmúlt 3 év munkáját mutatja, hogy az országos szövetség 2004-ben a Nemzetközi Nagydíjat nekem és a dél-magyarországi szervezetnek ítélte.
Egy Juhász Gyula-díjas költő esetében nem furcsa, hogy egyben a Magyar Kultúra Lovagja is. Gondolom viszont az 1978-ban kapott Honvédelmi Érdemérem nem ennek a folyamatnak az előzménye…
Egyáltalán nem. A Juhász Gyula-díjat elsősorban alkotói tevékenységemért kaptam, úgy mint 2002-ben Csongrád Megye Alkotói Díját is. A Magyar Kultúra Lovagja címet pedig a közel 30 éves művészetszervező stb. tevékenységemért. Mint egy Áfész szövetkezetpolitikai vezetője, egyben Csongrád város polgárvédelmének hadtáp-vezetője is voltam, s az ott végzett munka elismerése volt a Honvédelmi Érdemérem. A Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést azonban a mára már világhírűvé vált Alföld néptáncegyüttes megalakításáért, vezetéséért és a nemzetközi fesztiválokon elért eredményekért adták.
A néptánccal hogyan került kapcsolatba?
1970-ben érettségiztem. Közben amatőr csoportokkal dolgoztam, (szegedi Egyetemi Színpad, szegedi Minerva, csongrádi Génius Klub és Színpad). Rendezéseim formabontóak és újszerűek voltak, s ezért az akkori hatalom nem engedte a bemutatókat, pedig közben megszereztem a rendezői végzettséget is. Mivel a folklór-gyűjtéseket és feldolgozásokat nem gátolták, 1974-ben megalakítottam a mára már világhírűvé vált Alföld néptáncegyüttest.
Akár a táncban, irodalmi berkekben is felkarolta a tehetségeket. Csodálatos vállalkozása a Szárnypróbálgatók. Nem könnyű az ismeretlenből befutni s egyben nem könnyű ezt az ismeretlenséget felvállalva teret adni mindazoknak, akik próbálkoznak…
Az Alföld Egyesület, alapvető céljául a vidéki értékek felkutatását és közzétételét fogalmazta meg. Ez a pályázat, melynek nyomán kiadásra került a Szárnypróbálgatók, már a sokadik volt, előtte megjelent már a Szép vagy Alföld, a Versek a Tiszáról, az Üzenet társainak, valamint 5 év óta havonta a „Föveny” irodalmi folyóirat. Több neves alkotó indulásánál bábáskodtunk, például Grecsó Krisztián, Gulyás Katalin, Dér István, Dani Imre.
Erotikus versekből jelent meg szintén az idén egy olyan antológia a Raszter Kiadó gondozásában, mely témáját illetően, ha jól tudom, az első ilyen jellegű válogatás Magyarországon.
Valóban ez első, de már nem az egyetlen, hiszen atyai jó barátom, Faludy György szerkesztésében nemrégen jelent meg „A világirodalom legszebb erotikus versei Faludy fordításában” című gyűjtemény.
Faludy György neve többször előkerült a beszélgetés során. Hol, mikor ismerkedett meg vele?
Már régóta ismerem művein keresztül, de személyesen 2001-ben ismerkedtünk össze, amikor meghívtam Csongrádra egy irodalmi estre. Nagyon jól éreztük együtt magunkat, olvasta verseimet, tetszettek neki, két könyvemhez utószót is írt. Azóta 9 közös estet tartottunk országszerte és folytatjuk tovább.
Hány kötete jelent már meg, és melyikre a legbüszkébb?
Középiskolás korom óta írok. Elsősorban verseket, de prózát, hangjátékot és drámát is. Eddig 9 kötetem jelent meg, s elhangzott hangjátékom a Magyar Rádióban. Mindegyik a szívemhez nőtt, hiszen tematikusan válogatott kötetekről van szó, nem pedig ömlesztett anyagról. Könyveim Pécsen a Ponte Press boltjaiban találhatók.
Milyen tervei vannak a jövőre? (Ez költői kérdés! J )
Jelenleg készül a 10. könyvem versekkel, várhatóan november elejére kerül a boltokba, de készül egy gyermekverskötetem is, „Növények farsangja” címmel, jövő év elejére, valamint „Az én városom” című novelláskötet is a befejezéséhez közeledik.
Kívánok hozzájuk ihletet, csodás szóképeket, mély érzelmekkel itatott kalandot a szavak mesés birodalmában!
Hozzászólások