Szenderegsz a vélt biztonságban,
hómezőkön halad át veled az
éjszakában a vonat, a monoton
kattogás elringat. Elképzelted?
Egyszerre csak arra ébredsz, hogy
körötted minden lángtengerré
változott, nincs menekvés, sem az
ajtón, sem az ablakokon át, hirtelen
pokollá vált számodra az utazás.
Mindez nem a földgolyó túlsó felén,
hanem a határainktól néhány száz
kilométerre történt, vétlen emberek,
nagymamához igyekvő gyerekek,
civilek váltak áldozattá másodpercek
alatt. Meddig lehet még büntetlenül
folytatni ezt a rémálmot, népirtás,
háborús bűnök végtelen sora terheli
a diktátorok lelkét. „Ó béke, béke!
Legyen béke már! Legyen vége már!”
– jutnak eszembe a rég megholt költő,
Babits Mihály sorai, míg ég felé kiált
a fájdalom, s az értelmetlen halál.
(Idézet: Babits Mihály: Húsvét előtt című verséből)
2026 01 28
Szóljon hozzá!