A temetés lefolyása utáni következmények – 15. rész
Már 1914. július közepén jártunk, amikor még mindig voltak, akik megemlékeztek a trónörökös pár meggyilkolásáról. Most a Digitális Tudománytár segítségével közlöm a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 16.-i számából a következőket. „Nyaralók emlékezése a trónörököspárról. A monarchia Wörishofenben időző tagjai folyó hó 14-én tartották meg gyászistentiszteletüket a boldog emlékű trónörökös pár lelki üdvéért. A plébánia templom, melyet ez alkalomra teljes gyászpompába öltöztettek, zsúfolásig megtelt fürdővendégekkel.
A helybeli hatóságok a szentélyben foglaltak helyet teljes számban, feketébe öltözve. A requiemet Seipel Ignác salzburgi egyetemi tanár mondotta Reviczky Aladár lazarista atya, Lajos Gyula pécsi énekiskolai prefektus és többek segédletével. A helybeli énekkar négyszólamú requiemet énekelt, s a mise végén az egész közönség hangos imát mondott a megboldogultak örök nyugalmáért. A gyászistentisztelet után őfelségének és az új trónörökösnek táviratilag fejezte ki a gyászoló közönség részvétét és hódolatos ragaszkodását.”
Most pedig a szarajevói merénylet vizsgálatáról, illetve a belgrádi, boszniai helyzetről közlök sajtó-közleményeket – mindig előző napi keltezéssel, elsőként a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 15.-i számából. „Miért maradt el a merénylet. (Belgrád, július 14.) Most utólag derült ki, hogy miért maradt el a merénylet és a pogrom. A katonapárt, a királygyilkosokkal és az országban mind nagyobbodó ellenzékkel (Nikola) Pasics ellen szövetkeztek, és ezek akarták inszcenálni (megrendezni) a pogromot.
A megbeszélés szerint úgy volt elhatározva, hogy három rakétát eresztenek fel tizenegy óra tájban. Az első rakéta explodálása (robbanása) erős vörös lánggal végződött. Tizenöt perc múlva kellett volna következnie a másodiknak, s ugyanennyi idő múltán a harmadiknak. Minthogy sem Pasics, sem (Sztojan) Protics, a belügyminiszter, sem a rendőrprefektus a kellő időben nem tudták megtalálni az orosz anarkistákat (sic!), csak az első rakétajelzés után vették körül csendőrkordonnal a merénylőket, és így maradt el a másik két rakétajelzés. Ez a kontemplált (kitervelt) merénylet elmaradásának hiteles története.
(Ischl, július 14.) Az általános benyomás az, hogy Belgrádban a pánikot szándékosan, a részletekig előre megállapított terv szerint idézték elő azért, hogy nemzetközi konfliktust támasszanak. Itt azt hiszik és remélik, hogy a szerb kormánynak sikerülni fog minden bajt megakadályozni, és hogy ennek következtében azok az incidensek, amelyeket egy határozottan rosszakaratú politikai csoport rögtönöz, következmények nélkül fognak maradni. Az itteni körök megvárják a szerajevói vizsgálat eredményét, és meg vannak győződve arról, hogy a monarchia és Szerbia viszonyának tisztázására nincs sürgős szükség.”
„Dunántúl” július 16: „Hadikészülődés. (Budapest, július 15.) Érdekes és izgalmas diplomáciai affér körvonalai bontakoznak ki Szerbia felől, amelynek esetleg olyan következményei is lehetnek, hogy a legszélesebb körű nyilvánosság érdeklődésére tarthatnak igényt. Néhány nap óta Budapesten tartózkodik egy bolgár katonai bizottság, amely egy őrnagyból és egy kapitányból áll.
A bizottság azért jár Pesten, hogy a Magyar fegyver- és gépgyárnál (sic!), amely tudvalevőleg a Hitelbank érdekeltségébe tartozik, Stojanovits bolgár főkonzul közreműködésével kipróbálják azokat az új típusú puskákat, amelyeket a bolgár hadvezetőség rendelt meg már hónapok előtt, s amelyek teljesen elkészültek.
A megrendelés összesen 80.000 darab lőfegyverre szólt, és — miután a lőpróbák kielégítő eredménnyel jártak — az első rakományt egy előkelő szállítási vállalat útján a Duna gőzhajózási társaság (sic!) hajója már viszi Bulgária felé, a többi pedig rövid időn belül követni fogja. Az út hazáig Szerbián és Románián át vezet és Somovitig, amely az első bolgár állomás, a Dunán szállítják a fegyvereket. Most azután beavatott helyeken attól tartanak, hogy Szerbia — tekintettel arra a feszült viszonyra, amelyben a monarchiával áll — lépéseket fog tenni Romániánál, hogy a fegyverek továbbítását akadályozza meg, és a hajórakományokat foglalja le.
Ez a lépés ugyan csak háborús mozgalmak esetén van nemzetközi jog szerint legitimálva, miután azonban a Balkánon a nemzetközi jog szabályait kissé tág szívvel értelmezik, az az aggodalom, amely felmerült, indokoltnak látszik, és valóra válása esetén súlyos bonyodalmakra adhat okot. Mindenesetre figyelemmel kell az illetékes köröknek lenniök (sic!) arra, hogy Szerbiát elbizakodottsága olyan lépésekre ne ragadja, amelyek a fegyverszállítmány körül fegyveres beavatkozásra adhatnak alkalmat.”
Szinte hasonló szöveggel jelent meg ugyanez a cikk a liberális „Pécsi Napló” július 16.-i számában is „Nyolcvanezer puska Bulgáriának” címmel. Ebből látszik, hogy mindkét napilap központi forrásból vette fontos értesülését. Itt jelent meg a kis, ámde fontos másik hír is. „Őrzik az osztrák-magyar követséget. Belgrád, július 15. (Eredeti távirat.) Az osztrák-magyar követséget még mindig katonaság őrzi.”
„Dunántúl” július 17: „A bosnyák helyőrségek. (Szerajevó, július 16.) A boszniai kivételes állapotra való tekintettel a legénység és a tisztek nem kaptak szabadságot. A Boszniába vitt csapatok csak a helyőrség közelében tarthatnak gyakorlatokat.”
Ennek folyományát a „Dunántúl” július 17.-i számából idézem: „A serajevói (sic!) merénylet. (Szerajevó /sic! /, július 16.) A merénylet ügyében a vizsgálat még mindig folyamatban van, és annak eredményéről és az újabb fordulatokról semmit sem lehet megtudni. Körülbelül nyolc—tíz nap múlva (!) a vizsgálat véget ér, és akkor hivatalos kommüniké fog megjelenni, amely egész részletességgel nyilvánosságra hozza a vizsgálat eredményét…
Letartóztatások Boszniában. (Tuzla, július 16.) Tuzlán és környékén újabb letartóztatások történtek. Tegnap a tuzlai rendőrségre hoztak egy orvosnövendéket, aki előre tudott a szerajevói merényletről. Letartóztattak még egy jogászt is, továbbá egy Csubrilovics nevű tanítónőt, aki rokona a már fogságban levő Csubrilovicsoknak. Most már úgyszólván az egész Csubrilovics-család fogságban van. Zsornik mellett két parasztot fogtak el, akik szintén tudtak a készülő merényletről.
A bosnyák helyőrségek. (Szerajevó, július 16.) A boszniai kivételes állapotra való tekintettel a legénység és a tisztek nem kaptak szabadságot. A Boszniába vitt csapatok csak a helyőrség közelében tarthatnak gyakorlatokat….
A meghiúsított belgrádi merényletek. (Bécs, július 16.) A belgrádi rendőrség vasárnap elfogott két bolgár embert, akik Péter király születésnapján merényletet akartak elkövetni Sándor trónörökös ellen. Később (e)gy (sic!) Perov nevű harmadik bolgár is kézre került, aki elfogásakor eldobott egy csomagot, amelyben tíz revolver patron volt. Megmotozásakor töltött revolvert találtak nála. Azt vallotta, hogy két társa bírta rá, hogy részt vegyen a tervezett merényletben. A másik két bolgár ember elárulta neki, hogy több komitácsi (macedón felkelő) merényletet tervez Giessl báró osztrák-magyar követ ellen.”
Ferenc Ferdinánd (1863-1914) trónörökös halálával a hadsereg felső vezetését is át kellett alakítani az új trónörökös személyének ismeretében. Mindkét pécsi újság beszámolt arról, hogy Károly Ferenc Józsefet (1887-1922) 1914. május elsején nevezték ki alezredessé, most pedig kivételes eljárásban ezredessé léptették elő. Ugyanakkor a honvédség főparancsnokát is ki kellett nevezni. Ennek tervéről a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) így számolt be július 15.-én.
„József főherceg — a honvédség főparancsnoka. Bécs, július 14. (Eredeti távirat.) A király József főherceget legközelebb a honvédség főparancsnokává fogja kinevezni. József főherceg — a honvédség főparancsnoka.”
Ehhez járult a következő kinevezés, amelyet a „Dunántúl” július 18.-i száma közölt. „Frigyes főherceg kinevezése. (Ischl, július 17.) A király Frigyes főherceghez a következő kéziratot intézte: Kedves Unokaöcsém, Frigyes főherceg, lovassági tábornok! Rangban legidősebb hadseregfelügyelői minőségben legfőbb parancsnokságom mellé rendelem, a többi katonai rangokhoz való viszonyát külön rendelet fogja szabályozni, és amikor emiatt a Landwehr (Területi Hadsereg) főparancsnokságától felmentem, szükségét érzem annak, hogy ezen állásában odaadó és sikeres működéséért köszönetemet és legmelegebb elismerésemet fejezzem ki. Bad Ischl, 1914. július 17. Ferenc József.”
Nagyon fontos, mint később kiderült, történelmi döntést megelőző hír jelent meg július 18.-án „A serajevói vizsgálat” címen, nézzük. „(Bécs, július 17.) A serajevói bűnvizsgálat összes jegyzőkönyvei már megérkeztek a külügyminisztériumba, a vizsgálat egész anyaga azonban csak körülbelül egy hét múlva lesz együtt, és akkor lesz módja a külügyminiszternek a kiderített tényállásról hitelesen értesíteni a két kormányelnököt és ő felségét.
Mihelyt az összes iratok együtt lesznek, gróf (Leopold von) Berchtold külügyminiszter Ischlbe utazik, és ő felségénél történt kihallgatása után dönteni fognak, hogy a vizsgálat eredményéhez képest milyen intézkedéseket tegyenek.”
Az ezt követő hír, sajtó-hír: „(Belgrád, július 17.) A Politika Írja: Ausztria-Magyarország most már, hogy nyilván belátta, hogy fenyegetéseivel nem sikerült Szerbiát megfélemlítenie (!), úgy látszik, visszavonul.
(Serajevó, július 17.) A vizsgálat menete teljesen kielégíthetőnek mondható, és megállapítható, hogy a vizsgálatot vezető hivatalnokoknak sikerült az ügyet teljesen tisztázni és felfedezni azt az áramlatot, amelyből a nagyszerb propaganda és a merénylet is kiindult. Teljesen be van bizonyítva, hogy az összeesküvés Szerbiából indult ki.
Szerbiában oktatták ki a főrészeseket, (Gavrilo) Principet, (Nedeljko) Csabrinját (Čabrinović) és (Trifun) Grubest (Grabež). Szerbiából származnak a bombák, a browningok, amelyeket a merénylőknél találtak. A használati utasítást is Szerbiában nyerték. Már tudják azt is, hogy kik azok a személyek, akiktől a merénylők az utasításokat kapták, és Pribicsevics Milán őrnagy is súlyosan kompromittálva van. Princip és Csabrinja eleinte igen szűkszavúak voltak. Letartóztatásuk után alig feleltek a hozzájuk intézett kérdésekre, és igen cinikusan viselkedtek.
Lassanként azonban mindinkább belemelegedtek, és igen sok fontos adatot szolgáltattak a vizsgálathoz. Be van bizonyítva, hogy az összeesküvésben számos ember kompromittálva van, részint közvetlenül, részint közvetve, és kiderült az is, hogy a készülő merényletről már jó előre számosan tudtak, és jobb ügyhöz méltó hűséggel őrizték rettenetes titkukat.”
Szóljon hozzá!