Nevemet megkaptam hajdan,
hát azóta vele élek.
Elvisel jóban és bajban,
lekopott már címke, bélyeg.
Nem fürösztött tejben,vajban,
emlékei bennem szépek.
Az évek látszanak rajtam,
az ÉN az maradt, mint régen.
Hív, ha rám köszönt a hajnal,
virágot kínál a réten,
becézését elfogadtam,
egyikre sem hullt nagy szégyen.
Dicsérném, de int, hogy hagyjam,
semmi nem múlik a fényen,
ám csak a jó fölé rakjam,
ezt jól eszembe is véstem.
Velem van így minden dalban,
nappal és csillagos éjen,
mint az Isten adta balzsam
krizmájával felkent énem.
Szóljon hozzá!