Pécs városa mindig is élen járt a virágosító mozgalomban – különösen a 19. század második harmadától, és ez fölerősödött a „Mecsek Egyesület” 1891-es megalakulása után. Különösen látszott ez egy-egy országos, vármegyei és városi rendezvény során – amikor erre városi hatósági fölszólítás nyomán még több virág jelent meg a házak ablakaiban.
(Forrás: Régi Pécs)
Ezért fogadta a város örömmel az országos és fővárosi kezdeményezést 1930. tavaszán, amint az a helyi lapok tudósításaiból is látszik. A liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) 1930. április 1.-jei számában az első (!) oldalon közölte ezt a március 30.-i, vasárnapi eseményről, március 31.-én keltezett tudósításában – hosszú cikkben, hosszú címben. A cím ugyanis ez volt: „Megalakult a Virágos Budapest — Virágos Magyarország pécsi nagybizottsága,” alcíme pedig ez: „A nagybizottság elnöke Nendtvich Andor dr. polgármester.”
Amint az első pillanattól látható, annyira komolyan vette a város ezt az országos kezdeményezést, hogy maga a város akkori polgármestere, Nendtvich Andor állt a mozgalom élére és a fontos rendezvényre a városháza közgyűlési termében, nagy részvétel mellett került sor. Sok neves személyiség vett részt rajta, kért részvételt a nagybizottságban. Nézzük tehát magát a cikket.
„…Vasárnap délelőtt 11 órakor sok százak részvétele mellett a városi székház közgyűlési termében megalakult a Virágos Budapest — Virágos Magyarország helyi nagybizottsága. Az alakuló ülést Kiss József ny. középiskolai címzetes igazgató nyitotta meg, visszapillantást vetve a háború előtti időkre, amikor Pécs városa a Mecsek Egyesület Parkosztályának agilitása révén, minden más magyar várost megelőzve megteremtette a virágos Pécset, és a háztulajdonosok és lakóinak ambícióját díjazással igyekezett fokozni, hogy minél több épületet virágdísz borítson.
Most, hogy a fővárosban hasonló mozgalom indult meg, hiszi, hogy Pécs megértő és virág-kedvelő közönsége szívesen kapcsolódik abba, felújítva azt a kedves és szép gondolatot, hogy a vadvirágos Mecsek alján elterülő város pazar köntöst öltve magára, a magunk és itt megforduló idegeneknek virágdíszben mutassa magát.
(Forrás: PTE Egyetemi Levéltár)
Ezután Köberling Nándor tiszteletbeli városi tanácsnok indítványára az egybegyűltek kimondották a Virágos Budapest — Virágos Magyarország pécsi nagybizottságának megalakulását, aminek megtörténte után Reuter Camillo dr. egyetemi tanár a helyi szervezetnek munkaközösségét és munkarendjét ismertette részletesen, kiemelve azt, hogy nem egyesületről van szó, mely tagdíjakkal terheli a belépőket.
A költségeket a város és állam viseli, és szaporítja az a bevétel, melyet virágkiállítások rendezéséből remélnek, és virágok és virágmagvak vásárlásából, a helybeli kertészek százalékos részesedés címén, munkaközösség részére biztosítanak. A nagybizottság az ügyrendet tudomásul véve, megválasztotta a pécsi munkaközösség tisztikarát.
Elnök: Nendtvich Andor dr., társelnök: Reuter Camilló dr., előadó Tarai Lajos, főtitkár Köberling Nándor dr. lettek. A végrehajtó bizottságba választattak: Kiss József, Kottig Rezső, Kőszeghy Gyula, Nikelszky Géza, Papp Jenő, Pintér János, Rösch Róbert, Schmidt Antal dr., Sikorszki Miklós, vitéz Báldy László. A számvizsgáló bizottságba Eötvös Jenő, Siptár Lajos és Riha Ferenc kerültek. A választások megejtése után Oberhammer Antal országgyűlési képviselő mondott köszönetet az előkészítő bizottságnak a mozgalom meleg felkarolásáért.
Az alakuló ülés Kiss József záró szavaival ért véget, ki Pécs társadalmának virágaihoz fordult azzal a kéréssel, karolják fel a szép gondolatot olyan mértékben, mint ahogy azt a Virágos Budapest — Virágos Magyarország mozgalom megérdemli.”
Most nézzük ugyanerről a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1930. április 1.-jei tudósítását a lap 4. oldaláról – hasonló nagyságú címben, alcím nélkül: ez „Nagy érdeklődés mellett megalakult és tisztikart választott a Virágos Budapest — Virágos Magyarország pécsi nagybizottsága” volt. Ebből a cikkből az utókor is megismerhet sok akkori neves pécsi személyiséget.
„Pécs, március 31. — Pécs város virágot szerető közönsége vasárnap délelőtt 11 órakor nagy számban jött össze a városháza közgyűlési termében, hogy kimondja a Virágos Budapest – Virágos Magyarország pécsi nagybizottságának megalakulását.
A zsúfolt padsorokban többek között ott láttuk Bozóky Géza egyetemi tanárt, Madarász István dr. felsőházi tagot, Koszits Kamill ny. alispánt, Oberhammer Antal országgyűlési képviselőt, Littke Jenőnét, Fuschné Futima Saroltát, Makay István helyettes polgármestert, Nagy Elek igazgatót, Vitéz Pallay Rezső székkapitányt, Kenessey Aladár dr. főorvost, Sárkány Ármin dr. ügyvédet, Lajos Gyula énekiskolai igazgatót, Pintér Ferenc ny. árvaszéki elnököt, Kamprád Hermann igazgatót, és a város még számos notabilitását.
A polgármester nevében Kiss József, az előkészítő bizottság elnöke nyitotta meg a közgyűlést, visszapillantást vetve a békeévekre, amikor a pécsi Mecsek egyesület (sic!) minden más várost megelőzve, akciót indított, hogy Pécs ablakai és erkélyei és középületei virágdíszt öltsenek. Most, hosszú évek múlva a fővárosból indult meg hasonló mozgalom, amelybe szívesen kapcsolódik bele Pécs város társadalma is, hogy a közeljövőben ne csak a gyönyörű Mecsekünk, hanem a völgyében elterülő városunk is virágdíszben pompázzék.
Majd a pécsi nagybizottságot megalakulónak mondotta ki, bejelentve, hogy a pécsi szervezet mindenben együttműködik a Virágos Budapest — Virágos Magyarország társadalmi munkaközösség központjával. Kőberling Nándor dr. tf. tanácsnok az ügyrendet ismertette, amit tudomásul vettek. Majd Reuter Kamilló dr. egyetemi tanár az előkészítő bizottság munkarendjéről számolt be, amely azonos az országos mozgaloméval, és amelyet lapunkban már ismertettünk.
Ezután a pécsi munkaközösség tisztikarát egyhangú választással a következőképp választották meg: elnök Nendtvich Andor dr., társelnök Reuter Kamilló (Camilló) dr., előadó Taray Lajos, főtitkár Kőberling Nándor dr. Végrehajtó bizottság: Kiss József, Knottig Rezső, Kőszeghy Gyula, Nikelszky Géza, Papp Jenő, Pintér János, Rösch Róbert, Schmidt Antal dr., Sikorszky Miklós, vitéz Béldy László. Számvizsgáló bizottság: Eötvös Jenő, Siptár Lajos, Riha Ferenc.
A választásokat követőleg Oberhammer Antal (országgyűlési) képviselő köszönetet mondott az előkelő bizottságnak, és ama reményét fejezte ki, hogy az erősödésben lévő virág és gyermekkultusz ledönti a társadalmi válaszfalakat. A közgyűlés ezután Kiss József zár szavaival ért véget.”
Végül egy érdekes és hasznos hozzászólás a témához, szintén a „Pécsi Napló” -ból, 1930. április 13.-án. „A közönség köréből” rovat közölte ezt a nyílt levelet, „Nyílt levél Pécs szabad királyi város virágot kedvelő közönségéhez” címmel. Ebből nemcsak a hivatásos kertészek véleményét tudhatjuk meg, akik az itt is fölbukkanó kontárok ellen harcoltak, hanem azt az utat is, amely a hivatásos kertésszé váláshoz szükséges volt abban az időben.
„A virágos Budapest, virágos Magyarország mozgalommal kapcsolatban nekünk, hivatásos kertészeknek is alkalom adódott arra, hogy a nagyközönséget tájékoztathassuk a virágot tenyésztő (sic!) igazi kertészek, és a velük szemben álló úgynevezett kontárok közötti különbségekről. Ezt azért tartjuk szükségesnek is, hogy tudja a közönség, mert amíg a virágos kerteket és erkélyeket hozzá nem értőkkel, tehát kontárokkal csináltatják, kik mindenféle növényismeret nélkül, csak ültetnek, addig virágos Pécsről nem is beszélhetünk.
A kertészet szigorú képesítéshez kötött foglalkozási ága a földművelésnek. Ezt úgy is írhatnám, hogy az őstermelés koronája. Nincs még az a foglalkozási ág, mely oly sokoldalú ismeretkört követelne, mint a kertészet. A talajismerettől, famagtól fölfelé a növények élettanáig. A faj és fajták ismerete. Ezek tudása nélkül nincs kert, nincsen virág. A kertész ifjú kezdi a 4 középiskola elvégzésével a 3 évi tanuló idejét, oly kertésznél vagy kertészetben, ahol erre az úgynevezett tanuló tartási engedély megvan, melyet az Országos Kertészeti Egyesület útján a magyar királyi földművelésügyi minisztérium ad meg.
Három év letelte után vizsgázni tartozik Budapesten egy szakemberekből álló bizottság előtt, melynek az elnökét szintén időről-időre a földművelésügyi magyar királyi miniszter nevezi ki. Ezen Vizsgán, hogy ha szerencsésen átesik, képesített kertészsegéddé lesz minősítve, melyről bizonyítványt kap. Képesített kertész az, aki ezen előbb felsorolt pontokban megnevezett vizsgán már átesett, és még 2 évig vagy a bajai magyar királyi kertészképző iskola 2 éves tanfolyamát, vagy pedig Budapest székesfőváros által fenntartott kertészképző iskolát sikerrel elvégezte.
Okleveles kertész az lehet, ki érettségi után egy évi gyakorlatot folytatott valamely jó kertészetben, utána pedig 3 évig még a magyar királyi kertészeti tanintézetben, mint rendes hallgató volt. Ők az úgynevezett kertész tisztek.
Most, kérem alázattal, miért vagyunk mi, kertészek akkor ezekkel az úgynevezett kontárokkal, kik a legtöbben vagy kertmunkásokból vagy pedig gyalogbéresekből állanak, a nagyközönség előtt egy kalap alá véve? Mi kertészek ezt annak tulajdonítjuk, hogy a nagyközönségnek legnagyobb része a fent vázolt igazságról eddig nem tudott.
Ajánljuk tehát: az ilyen házról-házra járó atyafiakról, kik magukat kertésznek adják ki, és kertek díszes megmunkálását és beültetését akarják vállalni, győződjenek előbb meg, hogy a ’kertész úr’ valóban kertész-e, adófizető polgára-e a városnak, vagy csak háziszolgából kertésszé vedlett atyafi? Kérésünk pedig csak az a mélyen tisztelt virágkedvelő közönséghez, hogy ezen tényállást tudomásul venni szíveskedjék.
Növényzetét és kertrendezését csak hivatásos kertész által teljesíttessen. Tartsunk össze, mert csak igy valósítható meg az a szép terv a gyakorlatban is, hogy: ’Virágos Budapest, Virágos Nagymagyarország.’ Le a kontárokkal! Előre a hivatásos kertészekkel az őket megillető helyre. Pécs, 1930. április 10. Czettl István, a Pécsi Kertészek Egyesülete elnöke.”
Szóljon hozzá!