Godot csak némán áll
Én nem olvasok Krasznahorkait, jelenti ki a könyvesbolti eladó, fiatal hölgy, amikor az utolsó kiadványról tudakolódzom, nem gond, válaszolom, én azért el szeretném olvasni, ha véletlenül megvan, nincs meg, jön a rövid válasz, miután a számítógépben is utánanéz, de megrendelhetjük, megköszönöm, megadom az elérhetőségem, telefonszámom, közben a kolléganő szól, hogy a szomszédban lévő könyvesboltban még van pár példány, megköszönöm és elvándorolok a megadott címre, itt tényleg megvan, és meg is veszem a már második krasznahorkait, kicsit szégyellem magam, hogy csak most, a Díj után olvasom őt, de lehet még nem késtem el, amint a példa is mutatja, hiszen még sokan vannak akik nem olvasták, aztán otthon leszedem a borítóját, megsimítgatom a könyvet, és olvasni kezdem a magyar nemzet biztonságáról szóló opuszt, ami a „Vadászat pillangóra” alcímet is viseli, aztán csak olvasok, olvasok, botladozok a sok Bevezetés és a lepkefajok között, aztán, amikor már azt gondolnám, hogy valamit megértettem, a következő bekezdésben elbizonytalanodok, és újra próbálom értelmezni az egészet, a sorsszerűség, a kiszámíthatatlanság, az életvégig tartó tudatlanság érzése uralja el gondolataimat és keresem a megoldást a kérdéseimre, vagy inkább a krasznahorkai kérdésekre, amik önmagukat gerjesztve egyre csak gyűlnek, sokasodnak, nem akarnak elmozdulni semmi végkifejlet felé, talán csak a történet folyik tovább, kisebb akadályokat leküzdve a végkifejlet felé, már azt sem tudom, hogy én melyik fajhoz, alfajhoz tartozom: pillangó vagyok vagy lepke? mert ez nem mindegy, pillangóból kishazánkban csak négy faj van, lepkéből meg számtalan, csak nehéz őket beazonosítani, van olyan, aki csak az éjszaka leple alatt merészkedik elő, másik meg nappal is elrejtőzik a bokrokban, füves réteken és relatív elég rövidéletűek, akár azt is mondhatnám kérészéletűek, de a lényeg, hogy vannak és itt élnek körülöttünk, habár ezt sokan közülünk nem is tudja, csak a Bandi nevű lepkelógus druszám érti ezt.
Mert az író bizony nem érti, miért van az élet, és miért akar az élet ennyire élni, akár hetvenegy évig is, hiszen az elég sok idő, morfondírozik, keresgéli a választ reménytelenül, aztán alig száz oldal után Ádám próbál válaszolni a megválaszolhatatlanra, amit az isten felmutatott ő nevet adott a legjobb tudása alapján de az olyan messze volt mint Makó Jeruzsálemtől, vagy még inkább mint egy pillangó…a magyar nemzet biztonságától, és azt sem tudni, hogy ami a lepkének a kloroform, az Ádámnak és leszármazottjainak a Campari, vagy a Chardonnay, aztán a létező, de nagyon jól rejtőzködő csüngő araszoló sem szeretne választ szolgáltatni, az olvasó pedig még mindig azon rágódik, hogy ő hernyó, lepke esetleg pillangó? és aztán jön az isteni kinyilatkozás: „hiába csapkodsz, hiába hadonászol, minden hiába, kedves barátom, nem lesz esélyed, mint ahogy nem is volt egész életedben egy fikarcnyi se, mert tebelőled, Bandi, velünk együtt, már soha, de soha nem lesz pillangó”
Szóljon hozzá!