Beszélgetőpartnerem dr. Bősz Anett, Budapest Főváros főpolgármester-helyettese. A beszélgetésre 2024. április 9-én, a főpolgármester-helyettes irodájában került sor.
Főpolgármester-helyettes asszony, miért cserélte fel az országgyűlési képviselőséget a főpolgármester-helyettesi posztra? Mi az, ami ott tetszett, és mi az, ami itt vonzó?
A 2022-es kampányban alulmaradtam Pest megye 1-es választókerületében. Sokáig úgy látszott, hogy jelentős, mintegy nyolcszázalékos előnyöm van, de aztán engem sem került el az a politikai hatás, amelyet az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború idézett elő. A kormány ezt rendkívül aljas módon használta ki arra, hogy a mi oldalunkat háborúpártinak állítsa be, és ez szinte minden ellenzéki jelölttől elvett körülbelül tíz százalékot. Végül két százalékkal maradtam alul a KDNP-s ellenfelemmel szemben.
Ezt követően elvégeztem magamban azt a munkát, amellyel elköszöntem a mandátumomtól. Közben az is látszott, hogy az ellenzék nemhogy erősödni nem tudott, hanem még gyengült is a parlamenti mandátumok számát tekintve, így nem volt reális lehetőség arra, hogy más módon kerüljek vissza az Országgyűlésbe. Ezután a Demokratikus Koalíción belül elindult egy kiválasztási folyamat a főpolgármester-helyettesi posztra. Előbb egy hosszabb, majd egy szűkebb lista készült, és végül én kerültem ki győztesen. A közgyűlés 2022. június 14-én választott meg, azóta töltöm be ezt a tisztséget.
A parlamenti munkában azt szerettem, hogy egy ellenzéki képviselő gondolatban felépítheti azt a Magyarországot, amelyben hisz, és amelyért a választói a parlamentben szeretnék látni. A munkámat akkor elsősorban a hátrányos helyzetű csoportokra összpontosítottam: a kisebbségekre, a nőkre, azokra, akik kiszolgáltatott helyzetben élnek. A költségvetési bizottságban dolgoztam, és ott egy nagyon jó ellenzéki együttműködés alakult ki. Több ügyben kezdeményeztünk határozott fellépést és forrásokat biztosító módosító javaslatokat is.
Ilyen volt például az otthonápolási díj ügye. Azt képviseltük, hogy azok az emberek, akik otthon ápolják beteg vagy magatehetetlen hozzátartozójukat, nem élhetnek méltatlan körülmények között. Ugyanígy fontosnak tartottuk a tanodarendszer finanszírozását, a leszakadó térségek felzárkóztatását, és általában azt, hogy a legkiszolgáltatottabb emberek problémái valódi politikai súlyt kapjanak.
A főpolgármester-helyettesi munkában viszont azt szeretem, hogy itt a döntések közvetlenül hús-vér emberek életére fordítódnak le. Idősotthonok, kulturális intézmények, sportlétesítmények, szociális szolgáltatások tartoznak ide. Itt valóban látszik, hogy egy döntésnek milyen következménye van a mindennapokban.
Kérem, röviden ismertesse, melyik főpolgármester-helyetteshez milyen terület tartozik, és azon belül Önhöz, a humán területen, mi minden.
Kiss Ambrus az általános főpolgármester-helyettes, hozzá tartozik a költségvetés és általában a város igazgatása. Tüttő Kata a városüzemeltetésért felel, tehát mindazért, ami nélkül a város hétköznapi működése elképzelhetetlen: közlekedés, közutak, zöldfelületek. Kerpel-Fronius Gábor az okos város területét viszi.
Én a humán területekért felelek: a kultúráért, a sportért, a szociális ügyekért, és több olyan intézményért, amelyek a város lelki és közösségi életének fontos tartóoszlopai. Azt szoktam mondani, hogy a városüzemeltetés nélkül nem tudnánk elkezdeni egy hétköznapot, de a humán területek nélkül talán azt sem tudnánk, miért érdemes elkezdeni.
A kultúra, a sport, a szociális biztonság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek meg tudják őrizni a mentális egyensúlyukat. Ide tartozik például az állatkert, a Budapesti Történeti Múzeum intézményrendszere, a sportlétesítmények, a fővárosi idősellátás, de a gyógyfürdők is, amelyek nemcsak gazdasági és turisztikai, hanem városképi és kulturális szempontból is fontosak.
Külön említeném a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat is, amely az energiaválság idején fontos közösségi és szociális szerepet is betöltött. Azt mondtuk az embereknek: jöjjenek be nyugodtan ezekbe a terekbe, tanuljanak, dolgozzanak ott, spóroljanak meg annyit, amennyit tudnak. Ezek az intézmények ilyenkor túlmutatnak önmagukon.
A Fészek Művészklub például a kerülethez tartozik vagy a fővároshoz?
Legjobb tudomásom szerint a kerülethez, tehát a kabinet nem dolgozik vele közvetlenül.
Vagyis vannak olyan színházak, amelyek a fővároshoz tartoznak, és vannak olyanok is, amelyekre a fővárosnak nincs befolyása.
Így van. Ez a színházi megállapodásból ered. A főváros fenntartásában működik a Radnóti, a Katona, a Trafó, a Városmajori Szabadtéri Színpad és az Örkény Színház. Ezek azok az intézmények, amelyek fővárosi finanszírozásban részesülnek.
Az elmúlt időszak tapasztalata azt mutatta, hogy ezek az intézmények költségvetési szempontból stabilabban működtek, mint több, állami finanszírozású színház. Miközben az állam által fenntartott intézmények közül több likviditási gondokkal küzdött, a főváros igyekezett a maga területén kiszámítható működést biztosítani. Ha bármelyik intézmény segítséggel fordul hozzánk, a lehetőségeinkhez mérten nyitottan állunk hozzá, de természetesen nem minden problémát tudunk átvállalni vagy megoldani.
A legfontosabb különbség az, hogy mi nem kívánjuk folytatni a kultúrharcot. Inkább a szakmai nyugalom és a működőképesség feltételeit szeretnénk megteremteni.
Hogyan értékelte L. Simon Lászlónak, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának a menesztését?
Erről akkor írtam is. Úgy gondolom, hogy egy demokratának ebben az ügyben meg kell szólalnia, mert a módszer többet mond el, mint maga a személy. Azt jelezte, hogy a rendszer egyre sötétebbé, egyre kíméletlenebbé válik.
Mindig is tudtuk, hogy ez a kormány gondolkodás nélkül félreállítja azt, akit politikailag kényelmetlennek érez. De az, hogy ezt egy olyan emberrel is megteszi, aki hosszú ideig a saját politikai közegéhez tartozott, azt mutatja, hogy már a belső lojalitás sem jelent védelmet. Ez szerintem súlyos politikai és morális jelzés volt, és újabb rossz bizonyítvány Magyarországról európai mércével nézve. Mindezt úgy mondom, hogy egyébként L. Simon László munkáját korábban is kritikusan szemléltem.
Sokan kifogásolják az online sajtótájékoztatók elszaporodását, különösen a DK esetében. Ugyanakkor Ön itt, a Városházán rendszeresen tart személyes sajtótájékoztatót is. Nem kellene nagyobb arányban visszahozni az élő formát?
A világ felgyorsult, és sok helyzetben az online sajtótájékoztató az egyetlen mód arra, hogy egy párt vagy politikus időben reagáljon egy eseményre. Ezért én önmagában nem tartom problémának, hogy sok az online megszólalás.
Ugyanakkor az élő sajtótájékoztatónak is megvan a maga jelentősége. Ott valódi jelenlét van, ott a kérdések közvetlenül érkeznek, és bizony azzal is együtt jár, hogy olyanok is megjelennek, akik kifejezetten támadó szándékkal jönnek. Ez a politika része. Van benne adok-kapok, van benne küzdelem, és ezt néha kifejezetten élvezem is. Máskor kevésbé, de hozzátartozik a munkánkhoz. Én azt gondolom, mindkét műfajra szükség van.
Válogatott sportoló volt. Ezt hogyan tudja kamatoztatni a munkájában?
A sportból hozott fegyelem, állóképesség és küzdeni tudás a politikában is sokat jelent. Megtanít arra, hogy ne ijedjen meg az ember a konfliktusoktól, a terheléstől, vagy attól, hogy újra és újra helyt kell állnia.
És nem hiányzik a sport?
A mozgás ma is része az életemnek, nagyjából minden másnap futok, így ebből a szempontból nem szakadtam el a sporttól. Van egy húsz hónapos kisfiam is, ami rengeteg örömet ad, de természetesen rengeteg feladatot is jelent, ezért annak is örülök, ha a heti három futást többnyire sikerül tartani.
Ami viszont nagyon hiányzik, az a dzsúdó. A főváros képviseletében a MOB közgyűlésének is tagja vagyok, és nemrég Kovács Antal odajött hozzám, és szóba került, hogy dzsúdóztam. Akkor is azt éreztem: ez a sport ma is nagyon közel áll hozzám, csak jelenleg már nem fér bele úgy az időmbe, mint régebben. De a hiánya ettől még megmarad
Szóljon hozzá!