Pár szó Grecsó Krisztián Megyek utánad című kötetéről
Kissé későn jutott el hozzám Grecsó Krisztián Megyek utánad című könyve. De így is érdekes, gondolatébresztő sorokra akadtam benne.
Általános elsős koromban én is kékre-zöldre rugdostam Rózikának a lábszárát, csak úgy, tiszta „szimpátiából”. Édesanyám ezt meg is beszélte az anyukájával, így a második héten már Iloncival ültem egy padban.
Tetszett nekem Măricica is, a párhuzamos román osztályból, de neki sem árultam el.
Egyszóval a Grecsó sorait olvasva bennem is felsejlettek a gyermekkori emlékek. És milyen jólestek. Pár órára ifjúkorom ösvényein sétáltam.
Nekem is voltak elhallgatott, titkolt vágyaim kis, csinosarcú csitrikkel kapcsolatban, amik aztán sorban elhalványultak, a múlt süllyesztőjében eltűntek. De nem nyomtalanul.
A gyermek, majd a kiskamaszkor izgalmait újra átélve olvastam a sorjázó szerelmeket, akik mind mély nyomot hagytak a szerző életében, így alakítva az életre nyitott fiatalember személyiségét. Lili, Eszter, Daru, Petra, Sára, Adél, Gréta jön, majd megy. De mindenik hoz valami izgalmasan újat, majd elvisz egy szeletet az életéből.
Az életük kezdetén új utat keresgélő lányok színes zenekara több húron játszik, sokszor az idilli szerelemről, máskor a birtoklásról, a zsarolásról, és akár az őrületről, a végén pedig, talán a nosztalgiázásról szól a dal. Aztán jön a Juli. A megállapodás. A révbe jutás. És közben elmúlik egy fél élet. De sebaj.
A szerző úgy érzi nem szabad visszatekinteni. „Hiszen mindegy. Nem számít.”
De mégis megteszi, egy kötet erejéig. Mindnyájunk örömére.
És borító hátlapján elrejtett idézettel, az örök igazsággal is egyetértek: „Hogy lehet gondolkodni, ha szép lányok jönnek?”
Szóljon hozzá!