Pécs egyik nevezetes, róla elnevezett terén áll a Flórián-szobor. Kevesen tudják, hogy Szent Flórián nemcsak a tűzoltók, hanem Pécs város védőszentje is. Ezért is volt nevezetes nap 1926. május 4., amikor Zichy Gyula gróf, volt pécsi megyéspüspök, akkori kalocsai érsek fölavatta ezt a szobrot. Most nézzük, hogyan számolt be erről a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1926. május 5.-i száma – előző napi keltezéssel. A tudósítás címe ez volt: „Zichy Gyula gróf érsek ma reggel szentelte fel az új Flórián szobrot.”
(Forrás: Csgyk.blog.hu)
„Pécs, május 4. — Pécs város védőszentjének napján, ma reggel szentelte fel nagy ünnepélyeséggel Zichy Gyula gróf érsek, apostoli kormányzó az új Flórián szobrot. A körmenet reggel 8 órakor indult el a székesegyházból, de már jóval előbb nagy embertömegek vonultak fel a szobor körül. A teret környező házakat virággal és szőnyegekkel díszítették fel, és a legtöbb ablakban gyertya égett.
Megjelentek Nendtvich Andor polgármester vezetésével a törvényhatósági bizottság és a szoborbizottság tagjai. Kivonultak a hivatásos és az önkéntes tűzoltók is teljes díszben, a tűzoltó szerekkel együtt. A Credo férfi egyesület zászló alatt vonult fel. Fél 9 óra tájban érkezett meg a szoborhoz a körmenet, amelyet Zichy Gyula gróf, érsek, apostoli kormányzó vezetett.
A gyönyörűen feldíszített szobornál végzett rövid ájtatosság után a főpásztor nagyszabású beszédet mondott. Beszédében Szent Flórián ragyogó erényeit méltatva a bátor hitvallást és az örök élet keresését tárta a hívek elé a földi élet legfontosabb feladatául. Szükség van Szent Flórián ragyogó erényeire, különösen most, amikor az emberi lelkek elmerülnek a földi örömök hajszolásában. Végül hálás szavakkal emlékezett meg a város vezetőségéről, amelynek megértő áldozatkészsége, karöltve a hívek áldozatkészségével lehetővé tették a szobor felállítását.
A hatalmas és gondolatokban gazdag főpásztori beszéd nagy hatást váltott ki a lelkekben. A város vezetősége ugyancsak kötelességének érzi, hogy köszönetet mondjon mindazoknak, akik bőséges jótékony adományaikkal a szobor megnyitását lehetővé tették. Minden adakozó előtt azonban a legfőbb érdem Zichy Lujza grófnőé, akinek az adakozásban, a gyűjtésben, a jótékonyságra ösztönzésben, a lelkek megnyerésében oroszlán része volt, és akié a legnagyobb érdem, hogy ma már a szobor helyén áll.
A főpásztor ezután felszentelte a szobrot, majd a szokásos ájtatoskodás után a körmenet visszaindult a székesegyházba. Megemlítjük még, hogy az új szobor feldíszítésében Noller Jenőnének vannak nagy érdemei. A régi hagyományokhoz hűen az iskolákban mindenütt szünet volt, csupán az egyetemen tartottak előadást.”
Most nézzük a kor másik nevezetes napilapja, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) 1926. május 5.-i tudósítását, „Pécs városa védőszentjének ünnepe” címmel. Több ezer ember (!) részvételével szentelték fel az új Flórián szobrot, a szertartást Zichy Gyula gróf, érsek végezte” alcímmel – szintén előző napi dátummal. A tudósító aláírta a nevét, Gőbel Kátoly volt.
„Pécs, május 4. A mai Német-Ausztriából származott egykori római centuri (százados), ki élő hitét mártírhalállal pecsételte meg, nem pusztult el az Enns hűvös hullámaiban. Lelkét bátor hitvallással a múlandó földi létből az örök életbe mentette. Testét a délceg harcos plasztikus formáiban a hálás utókor emelte ki a hullámsírból, hogy kőbe vésve, ércbe öntve piedesztálra állítsa azok részére, kik hitükben meggyengülve erősítésre szorulnak, vagy elemi csapások ellen oltalmat keresnek. Szent Flórián Pécs városának védő, őrködő szelleme.
Hogy az egykori sandervár (török közkút) helyén maradt, s az eltűnt közkútnak díszéül is szolgáló képe mását az idő megőrülte, a város áldozatkész hatósága és lakossága lelkes készséggel gondoskodott arról, hogy a szent nevét viselő térség dísztelenül ne maradjon, hogy Pécs patrónusának alakja a szenthez méltó, egyben a lelkeket áhítatra gerjesztő formában vigyázza jelképesen továbbra is a hívők lelki, a polgárság anyagi javait. Az új szobornak, mely Veres Zoltánné szobrászművésznő munkája, ma, Flórián napján, körmenet keretében volt a felszentelése.
Az ünnepség messze túlnőtte az évenkénti szokásos Flórián napi körmenetek kereteit. Mire nyolcat vertek a toronyórák, s a Dóm nagyharangja zsongó búgással jelezte, hogy a felszentelést végző Zichy Gyula gróf, érsek, apostoli adminisztrátor fényes egyházi kíséretével elindult a Székesegyházból, már szorongásig népes volt a szobor körüli térség. A hatalmas tömeg, melyben az állami nép- és közpolgári leányiskola növendékei, a ciszterciek reálgimnáziumának tanuló ifjúsága és a Miasszonyunk nőzárda intézeteinek leányserege zászlóik alatt vettek részt, áhítatos csendben várták a menet érkeztét.
A térséget környező házak ablakaiban szőnyeg, virágdísz és égő gyertyák mindenfelé. Ugyanígy az egész Mária utcán, merre a körmenet felvonult. A térség bal oldalán Nendtvich Andor királyi tanácsos, polgármesterrel az élén a város tisztikara és törvényhatósági bizottságának képviselete foglalt helyet. A szobor mögött a diszben felsorakozott tűzoltótestület, mely Rostás Géza parancsnoksága alatt, szerelvényeivel együtt vonult ki.
Egynegyed kilenckor megjelentek a Székesegyház sötétvörös zászlói, s mögöttük a körmenetben részt vettek beláthatatlan tömege. A szűk uccába (sic!) szorult sokaságból előbb a gregorianisták élénk piros ruhája, majd a kispapok fehér karingei bontakoztak ki. Végül a Káptalan tagjaitól kisérve az érsek tiszteletet parancsoló alakja vonult a virággal dúsan díszített szobor elé, s míg a Crédó és Oltár Egyesület tagjai, kik szintén díszes zászlójukkal jelentek meg, mintegy kordont vontak az emlékmű körül, kezdetét vette a szertartás.
A szokásos ceremónia után Zichy Gyula gróf, érsek a szónoki emelvényre lépett, s hatalmas lendülettel elmondott, mélyen járó beszédben emlékezett meg Szent Flóriánról, kit különösen, mint hitét bátran valló, igaz keresztényt állított követendő példáképül. Az érsek lelkeket megrázó, az ünnepi hangulatot tetőpontjáig fokozó beszéde után a jelenlévő ezerek ajkairól áhítatos könyörgés tört a felhőzött ég felé. A magasba szálló zsolozsmában a polgárság szíve zengett a pátronushoz, kérve őt, a mennyekben lakozót, hogy e sokat szenvedett város felől hárítson el minden bajt, vészt, veszedelmet.
Az Ég kegyelmes. A buzgón fohászkodó ének alatt pár percre megszakadt a felhőkárpit, s a nap sugarai glóriába vonták a szent kőbe formált alakját, ki szelíd arcán üdvösséges mosollyal állt, mint erős ígéret a hitet tévő bizakodó ezerek alázattal fejet hajtók tömege felett.
Az ének utolsó akkordjai még bent rezegtek az áhítattól ellágyult szívekben, midőn felzúgtak a harangok, s a menet lassan visszaindult a Dóm felé. Pécs város buzgó hívői a mai nappal gazdagabbak lettek egy hellyel, hol az áhítatba merült lélekkel a fájdalom enyhét, a csüggedés biztatást, a könyörgő szó meghallgatást talál. A város maga pedig egy értékkel, mely a védő, őrködő szent iránti áldozatosságot hirdeti.”
Szóljon hozzá!