1914. Szarajevó – 40.

Út a világháború felé – 1. rész

Eddig a temetés lefolyása utáni következményekről beszéltem címként. Ahogy távolodunk időben ettől, úgy szaporodnak meg egyrészt a monarchia-beli, másrészt a szerbiai helyzet aggasztó alakulásáról szóló hírek. Lassan, de biztosan látszik, hogy válik egyre feszültebbé a helyzet, ezért kellett új címet adnom. Az igaz, hogy az akkori résztvevők egyike sem sejtette akkor még, mivé fajul a helyzet, de mi már tudjuk, ez az út a világháborúhoz vezetett – a történelem és az emberiség mély sajnálatára…  

Ezt támasztja alá az a hír, amellyel indítom ezt a részt, és amelyet – hasonlóan a többihez – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével közlök. A liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) ugyanis július 22.-i számában a következő hírt közölte. „— Orosz kémeket gyanítanak a Balaton mentén. A balkáni háborúk óta egyre hallunk olyan híreket, hogy orosz kémek járnak az országban. Rendszerint nagyon is kétes egzisztenciák ezek a kémek, akik nagyobb stílű kémkedéshez alapjában nem is értenek. A közös külügyminiszter a legutóbbi hetekben megbízható helyről olyan értesítést kapott, hogy az idei nyár folyamán valóságos kéminvázió fogja elárasztani Magyarországot, legfőképpen pedig a balatoni fürdőhelyeket. 

Fonyódon, Balatonbogláron és Siófokon máris több olyan gyanús egyént tartóztattak le, kik magukat nem tudták, vagy nem akarták kellőképpen igazolni. A somogymegyei és a többi balatonmenti hatóságok már meg is kapták a bizalmas értesítéseket, hogy legyenek résen, mert orosz kémek fogják az idén a balatonmenti fürdőhelyeket ellepni. Somogy-, Zala- és Veszprém vármegyék alispánjai már évek óta szorgalmazzák a kötelező bejelentéseket a balatoni fürdőhelyeken, de ezt sem a fürdőigazgatóságok, sem a hatóságok nem hajtották komolyan végre. 

A mostani alkalmak szintén elengedhetetlenül szükségessé teszik, hogy az összes balatonmenti fürdőtelepeken és községekben felállítsák a kötelező bejelentő hivatalokat, mert az orosz kémek garázdálkodását ezzel az eszközzel lehet meggátolni. Azt ma már a leglaikusabb ember is tudja, hogy Oroszország már esztendők óta valóságos kémszervezet megteremtésén fáradozik Magyarország és Ausztria területén. Ez a törekvése korántsem békés, barátságos szándékainak a jele. 

A lomha muszka kolosszus készülődik valamire. Az, hogy most valóságos kémáradattal akarja ellepni a Balaton vidékét, arra vall, mintha készülődéseiben gyorsabb tempót igyekezne venni. A balatonmenti hatóságokra nagy és komoly feladat vár a nyáron, s mindent el kell követni, hogy a kém-invázió garázdálkodásait idő előtt meghiúsíthassák.”

Itt kapott helyet a következő hír is. „— Megint szerb katonaszökevények. Aradról jelentik: Négy szerb katonaszökevény érkezett a napokban Aradra, és itt napszámos munkát vállaltak. A főkapitány azonban Debrecenbe küldte őket, mert a belügyminisztérium rendelete szerint a nemzetiségek által lakott vidéken a szerb katonaszökevények hosszabb ideig nem tartózkodhatnak.

Rátérve a lap külpolitikai részére – amely a „Távirataink” rovatban kapott helyet –, a lap ezzel kapcsolatban a következő híreket közölte – ismét előző napi dátumokkal. „A külügyminiszter a királynál. Ischl, július 21. (Eredeti távirat.) (Leopold von) Berchtold gróf külügyminiszter kihallgatása délelőtt 10 óráig tartott. A délelőtt folyamán a külügyminiszter látogatást tett (Eduard von) Paar gróf főhadsegédnél, és a bajor hercegi pár villájában leadta névjegyét. 

Fél 12 órakor a miniszter visszatért szállására. Berchtold gróf holnap reggelig marad Ischlbe, azután egynapi tartózkodásra Salzburgba utazik. Ottani tartózkodása tisztán magánjellegű lesz. Salzburgból a külügyminiszter visszatér Bécsbe. A miniszter lakásán Beigel közös pénzügyminiszter, osztálytanácsos, továbbá a boszniai tartományügyi és szerb nemzeti pártjának vezérei, Dimovics, Jojkics és Vasics képviselők leadták névjegyüket.

…A belgrádi démars (sic! diplomáciai jegyzék). Budapest, július 21. (Eredeti távirat.) Berchtold gróf külügyminiszter mai ischli (császári-királyi) kihallgatása alkalmával minden valószínűség szerint megtörtént a döntés Szerbiával szemben követendő magatartásunkra vonatkozólag. 

A legutolsó közös miniszteri értekezleten megállapították az ő felsége elé terjesztendő javaslatokat, és beavatott helyről arról értesülünk, hogy elkészült a Szerbiához intézendő átirat is, és a külügyminiszter ennek az átiratnak szövegét terjeszti jóváhagyás végett őfelsége elé. 

A régóta várt démarche (sic!) tehát nem lesz egyéb, mint szokásos diplomáciai jegyzék, amelyet belgrádi követünk fog a szerb kormánynak átnyújtani. A jegyzék szövegét a régebbi miniszteri értekezletek megállapodásainak szellemében Tisza István gróf fogalmazta. A jegyzék beavatottak értesülése szerint, igen határozott, mondhatni rideg hangon tárja a szerb kormány elé a monarchia álláspontját, illetve ebből eredő követeléseit, azonban a komor és méltóságteljes hang ellenére is megadja a lehetőséget az ügy békés elintézésére.

A jegyzékre a szerb kormány szintén jegyzékkel fog válaszolni, és természetesen minden attól függ, hogy a szerb kormány milyen álláspontot foglal el a monarchia követeléseivel szemben. Minthogy (Nikola) Pasics (szerb miniszterelnök), a legújabb belgrádi jelentések szerint, tegnap este vidékre utazott, hogy a most folyó választási harcban a kormány érdekében agitáljon, és körülbelül tíz napig marad távol Belgrádtól, gyors döntés nem remélhető, annál kevésbé, mert a monarchia jegyzéke sem fog időbeli határt kitűzni a válaszadásra. Hogy a monarchia jegyzékét nyilvánosságra hozzák-e, vagy csak az átadás tényét fogják-e közölni, arra nézve még nem történt döntés.

Bécs, júl. 21. (Eredeti távirat.) A N. F. Presse értesülése szerint a Belgrádban átnyújtandó jegyzék formája igen udvarias, de hangja igen határozott lesz. A monarchia záros határidőn — valószínűleg 48 órán — belül kér választ. Követeli pedig a következőket: 1. A vizsgálat azonnali megindítását a szerajevói (sic!) merénylet bűnrészességével vádolt szerbiai állampolgárok ellen azokkal a garanciákkal, hogy a szerbiai vizsgálat eredménye ki fogja egészíteni a szerajevói vizsgálat eredményét. 2. A szerb kormány a legerélyesebben lépjen fel azokkal a szervezetekkel és ifjúsági egyesületekkel szemben, amelyek a monarchia ellen izgatnak. Végül a monarchia azon óhaját fejezi ki, hogy Szerbia ezentúl jobban őrizze a határt, és az osztrák-magyar és német határrendőrség mintájára határrendőrséget szervezzen. 

Bécs, július 21. (Eredeti távirat.) Storck, a belgrádi osztrák-magyar követség titkára Giessl követ jelentésével ide érkezett. Munkapárti vélemény: Budapest, július 21. (Eredeti távirat.) Munkapárti körökben ma azt beszélték, hogy a belgrádi demars e héten okvetlenül meglesz. Ha Szerbia a záros határidőre nem ad kielégítő választ, erre már ultimátum következik. A pártban bizonyosra veszik, hogy fegyveres beavatkozásra (!) kerül a sor. 

Komolyabb a helyzet. Bécs, júl. 21. (Eredeti távirat.) A Militaerische Rundschau írja: A katonai körök a polgári hatóságokkal együtt szigorú óvintézkedéseket tettek a katonai lőszer és fegyverraktárak őrzésére. Ebből azt magyarázzák, hogy a helyzet komolyabbra fordult. A szerb fegyverkezés, Bécs, július 21. (Eredeti távirat.) A Militaerische Rundschau írja: Szerbia a legnagyobb eréllyel folytatja a hadikészülődéseket. A hódított területekről felfelé tolják a csapatokat. A csapatok a legnagyobb titokban mozdulnak, éjszaka menetelnek s nappal pihennek. A Duna szerbiai oldala már meg van erősítve. 

Montenegróban is hasonló készülődések folynak, egyenesen szerb utasításra. Montenegró minden fegyverfogható férfia megkapta az utasítást, hogy állandóan készenlétben legyen a bevonulásra. A mozgósításról szóló hírek terjedését szigorú cenzúrával igyekeznek megakadályozni.”

Rátérve a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 23.-i híreire, a nemzetközi híreit tartalmazó „Legújabb” rovat ezzel az aggasztó hírrel kezdődött. „Szerbia ellen. (Bécs, július 22.) A N. W. Tgbl. vezető helyen a következő cikket közli, melyet értesülésünk szerint a monarchia vezető helyéről inspiráltak: Konfliktus van legfontosabb létérdekeink, és a Szerbiában makacsul követett tendenciák között, és a tisztázás föltétlenül szükséges. Ez, beismerjük, Szerbiának nem lesz kellemes, mert magától értetődik, hogy nagy áldozatot kell hozni önérzetének, és ezt a nagyszerbség híveinek magasra felcsigázott hiúsága csak sérelmesnek tekintheti. 

Ez az áldozat azonban kevésbé súlyosabb, a sérelem kevésbé fájdalmas lesz, ha a szerb nép ennek az árán végül belátja, hogy téves utakra került, és idejekorán meg kell térnie. Szerbia hiába akarja magát nagyhatalommá felfújni, összes egyesületei és társaságai sem fogják nagyhatalommá tenni, összeesküvői, és azoknak minden merénylete sem egyengeti erre az utat, összes politikusai és lapjai sem bírják erre a polcra segíteni. 

Szerbia továbbra is középállam marad, és ebbe bele kell nyugodnia. A belgrádi agitáció azon alapszik, hogy Szerbia túlértékeli magát, és ha ebben nem állítják meg, kemény összeütközésbe kerül a való élet tényeivel. Szomszédunknak, amellyel szívesen élnénk békében, realisztikus szemmel kellene néznie a dolgokat, nem szabad tovább gyönyörködnie csalfa álomképekben, és üres ígéretekkel nem szabad ámíttatnia (sic!) magát, nehogy újra kezdődjék a régi játék, amely kilátástalan. Ilyen taktikába többé nem megyünk bele, és nem is szabad belemennünk. 

Teljes világosságot kell teremteni közte és mi köztünk végre-valahára, elég későn. Szerbiának alaposan le kell mondania sok mindenről, és azok után, amik történtek, ennek a lemondásnak rendkívül határozottnak és mélyrehatónak kell lennie. Még nem ismerjük ama követeléseket, amelyeket kormányunk támasztani fog, de ha átnyújtják őket, Szerbia bizonyára érezni fogja, hogy nem az a rendeltetése, hogy a mi bőrünkre váljék nagyhatalommá, és hogy már elérte fejlődésének legszélső határait. 

Ausztria-Magyarország nem fennhéjázó, és nem szorul arra, hogy a nálánál gyengébbeket megszégyenítse. Nem szívesen, és lehető mérséklettel fogja kis szomszédját arról meggyőzni, hogy ő a kisebb, hogy azonban a kicsiség nem ruházza fel azzal az előjoggal, hogy a nagyobbnak vagyonára és vérére áhítozzék. Nagyon kívánjuk, hogy a küszöbön álló és szükséges nézettisztázás Szerbia közvéleményét olyan állapotban találja, hogy ezt megértse…”