A telefonnál ülök, meztelen. Lélekben kiüresedve, okos, kék szemekre, simogatásra vágyva, üres fészekben. A lelkem meztelen! Itt hideg van. Magányos vagyok, testem öreg. Mosolyom bátortalan és fakult, mint egy régi, ártatlan gyermeki képen, ahol a mosoly félúton meg is állt, azt hiszem. Azt is kidobtam már, úgy emlékezem. Álltam már hideg folyosón eleget. A meleg szobából oda hő nem érkezett. Hiányzott a kilincs, befordult a zár. A kulcsot vagy eldobták, vagy elvesztettem én. Reggel, mikor felkelek, gyakran viszket a bőröm, az öregség jele. Csípett, mart már az élet eleget, csalánteát iszom most is. Vakarom. Képzelem, hogy ez jó, de lehet, hogy tényleg az is. A sok semmi, leesett között. A fény már nem érdekel. Becsap. Talán egy pislákoló, fehér gyertyát együtt nézni, az igen. A farkasok harca szép és bátor élet. Az igazi farkas harcban hal. De mikor? Nem tudni. Van erőm még harcolni? Nem tudni.
Hé, te! Halld, amit mondok, vedd fel a volument!
Hát azt hiszed, nem látom? Nem tudom? A fal mögött a telefonnal ülsz, te is meztelen. Te önszántadból, azt mondod. Ez a legkönnyebb. Mutatod a vidám keménységet. Mégis várod, hogy az a telefon megszólaljon, csakis neked. Mikor adod már föl? Tudod, itt annyi követ kellene elhordani még. Mikor fogsz segíteni? Miért nem mondod már ki, hogy haza érkeztem? Hogy belépsz a nyitott ajtóm küszöbén?
Látok egy padot, egyik oldalán férfi ül. A festék repedt, a másik oldalon a hely üres. Miért nem engedsz oda? Hiába, a fal túl magas, értem én. Nehezen tudunk szabadulni saját börtönünkből, mit magunknak építettünk. Talán képtelenek. Látok egy férfit, a sötét úton áll. Vállán hátra vetve a kisebb hátizsák.
Hé, te! Hallod?
Miért nem indulsz már? Mitől félsz? Hisz árnyékod is van, abba lépnék én, onnan el tudnálak kapni, ha esnél. Mondd! Mindig megtetted, amit kértek tőled? Tudsz segíteni? Én nem reménykedem. Az a hombárban maradt, sosem fog onnan előjönni. Hitegető fondorlat ez is.
Tudod, mit mondok? Én cihelődni szeretnék. Veled. Látom az öreg férfit is, ruhája szakadt, a kezében bot. De nekem csak ő kell, és milyen jó, hogy kell még valaki. Csak addig van célja és értelme a létnek, míg ezt ki mered mondani. Két botunk is lehet. Zuhanni akarok veled! Kettészakadva, egymásba lihegve, egymás kezét fogva… végtelen…
Ne félj! Közben a Pink Floyd zenél…
Szóljon hozzá!