Ha kellő ideig képes vagyok
türelmesen várakozni, a dolgok
többnyire bekövetkeznek. Csak
el kell csendesíteni magamban
a rettentő hiányérzetet és haragot,
hogy miért nincsenek úgy a dolgok,
mint szeretném. És akkor egy napon
bekövetkezik, amire vártam.
Megnyugvás költözik a lelkembe,
visszatekintek az életemre, és végre
meglátom, amit a várakozás ideje
alatt nem láthattam meg, mert saját
türelmetlenségem elfedte. Hogyan
hagytak cserben, használtak ki, és
mutattak engesztelhetetlen haragot
irántam barátnak hitt emberek. A sok
hamu alatt azonban ékkövekként
csillognak azok ,akik, még ha távolról is,
de nem szűntek meg szeretni engem.
Ilyen a világ is, hol befogad, hol kitaszít,
de része vagyok, míg élek, kitörölhetetlen.
2026 04 22
Szóljon hozzá!