Reményik Sándor: Az ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
Sándor Reményik: Cuvântul
Fiţi atenţi astăzi, când vorbiţi,
Cuvântul cu cuvinţă să rostiţi,
Limba vă e azi ultimul adăpost,
Castel de basm şi catacombă.
Fiţi atenţi astăzi, când vorbiţi!
Limba cea scumpă să n-o zdrobiţi,
Neştiutor să n-o atingă
Nimeni: să nu smulgeţi petalele
Trandafirului acopertit de zăpadă.
Fiecare astfel să vorbească limba
Maghiară, parcă s-ar ruga,
Parcă aur, tămâie, smirnă ar purta!
Şi cine-i poet, rege să fie,
Şi preot, şi profet, niciodată altceva,
Nu-i veşmânt de postav roba de preot,
Nici bâlbâiala cerşetorului cuvânt regal.
Fiţi atenţi astăzi, când vorbiţi,
Aveţi grijă: limba azi e un potir sacru,
Cine bea vin: Vinul vieţii bea,
Înainte se uită, şi înapoi doar rar-,
Şi nu lasă din mână potirul sacru!
Szóljon hozzá!