1914. A világháború kitörése előtti napok – 1.

Út a világháború felé – 9. rész

„Nehéz szívvel ejtem ki ezt a szót: háború, mert tudom, micsoda vérözönt és nyomorúságot jelent. De ha megkezdjük a háborút, akkor a legnagyobb szívóssággal és kérlelhetetlenül küzdjük végig.” (gróf Tisza István miniszterelnök)

A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 25.-i – ahogy én elneveztem – „Tintaceruzás rendkívüli kiadása” végén találhatók ezek a történelmi mondatok. Ez amint látható, nem nyomtatott formában készült, és „Éjjel 12 órakor felvett telefon jelentés” címet viseli. Az írás gróf Tisza István (Imre Lajos Pál, 1861-1918) és az uralkodó Nemzeti Munkapárt tanácskozásáról szólt. Ott hangzottak el – többek között – ezek a sorsdöntő mondatok, amelyeket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével idézem föl – a többiekkel együtt.

 

 

A következő „Tintaceruzás rendkívüli kiadása” szintén sorsdöntő mondatokat tartalmazott, „Pénzügyi helyzet” címmel. Lánczy Leó (1852-1921) nagyon befolyásos akkori gazdasági és közéleti szereplőhöz, többek között a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagyhatalmú elnökéhez kérdést intéztek az akkori „…pénzügyi helyzetre nézve, mely háború esetén előáll.”

Ő erre így felelt: „Teljesen fel vagyunk készülve, és a háború a börze világában nem fog semmi zavart sem előidézni. Pénz van bőven, és bármily hosszú ideig tart is a háború, semmiféle pénzügyi dezanttól (visszafogottságtól) nem kell tartani. Ez pedig annál bíztatóbban mondhatom, mert nemcsak a saját véleményem ez, hanem Teleszky (János) pénzügyminiszter is ugyanezeket mondotta.”  Tanulságos mondatok, sokat elárul az akkori állapotokról!…

A következő szám szintén július 25.-én látott napvilágot – de már nyomtatott formában, rendkívüli kiadásként, nagyon riasztó „Háború!!” címmel. „10 perccel 6 óra előtt (Nikola) Pasics (szerb miniszterelnök) megjelent Giesslnél (Wladimír Giesl von Gieslingen báró, a Monarchia szerbiai követénél), és bejelentette, hogy Szerbia nem hajlandó teljesíteni a monarchia követeléseit.

Giessl elhagyta Belgrádot. Az éj folyamán vagy vasárnap már megkezdik a tüzelést.”

Még mindig július 25.-nél tartunk, és a „Legújabb rendkívüli kiadás” -nál, egyre vészjóslóbb tartalommal. A cím ugyanis ez volt: „Háború!!” Ugyanis így folytatódott. „Belgrád kiürítése. A szerb kormány délután 3 órakor elrendelte az általános mozgósítást. Amint Giessl báró elhagyta Belgrádot, ez délután 6 óra 6 perckor volt, katonaság vonult ki az utcákra. Az udvar, a csapatok egy része elhagyták Belgrádot, s megkezdték Belgrád kiürítését. Belgrádból a székhelyet Kragujevácba tette át a kormány.

 

Oroszország Szerbia mellett.

Délelőtt 2000 szavas távirat érkezett Szentpétervárról Belgrádba azzal, hogy Oroszország és Franciaország teljesen Szerbia mellé áll. Ez döntötte el a háború sorsát.

 

A dunai híd megszállása.

Osztrák-magyar bakák teljesen megszállták Zimonyban a dunai vasúti hidat.

 

Győzelem kívánság a monarchiának.

Bajorország táviratot küldött a királyunknak azzal, hogy győzelmet kíván a háborúhoz.

 

A válasz átadása.

Pasics miniszterelnök 5 óra 50 perckor érkezett Giesslhez. Egy bérkocsin, sötétkék utcai ruhában, 17 percig tartózkodott a követnél, s átnyújtotta Szerbia válaszát, amely nagyon terjedelmes, de épp oly elfogadhatatlan.”

A július 26.-i, vasárnapi lap már befejezett tényeket közölt – már a címekkel is. „A háború. A szerb kormány elutasító válasza. — Belgrádból az udvar és a kormány Kragujevácba tette át a székhelyet. — Orosz- és Franciaország Szerbia mellett.” Ezt tükrözte a szöveg is. „A kocka el van döntve. A háború elkerülhetetlen. E percben ugyan még nem ropognak a puskák, de készen állnak a tüzelésre. Minden magyar embert egy eszme lelkesíthet most csak: a haza védelme. Erőnk és igazságunk tudatában szívvel és lélekkel készülhetünk a harcra!

A győzelem azé, akié az erő és az igazság! A Magyarok Istene velünk van, ha benne bízunk, miénk lesz a győzelem s a dicsőség. A Pasics-kormány ma elutasította a monarchia követeléseit, s így megszakítottuk a diplomáciai összeköttetésünket Szerbiával. Az elutasító válaszra Oroszország biztatása bátorította fel Szerbiát. Ezekről a világtörténelmi pillanatokról számolunk most be, amelynek folytatása lesz a véres háború, s a monarchia győzelme.

Azért nem szaporítjuk itt a szót, adjuk az eseményeket a maguk rendkívüli komoly jelentőségében.

 

Az elutasító válasz.

10 perccel 6 óra előtt Pasics miniszterelnök megjelent az osztrák-magyar követségen Giessl bárónál, s átnyújtotta Szerbia válaszát, amely terjedelmes, de a monarchiára nézve nem kielégítő. Pasics miniszterelnök a Milán utcában levő miniszterelnökségi palotából nagy néptömeg között egy bérkocsin hajtatott a követségre. Sötétkék utcai ruha volt rajta. Mintegy 17 percig volt Giessl bárónál. Amint kilépett az ajtón, a monarchiabeli újságírók kérdéssel ostromolták, de Pasics mindössze csak annyit mondott: — Kérdezzék meg a nagykövetjüket! Pasicsot a tömeg örömujjongással fogadta.

 

Giessl távozása.

Pasics távozása után az újságírók megrohanták kérdéseikkel Giessl bárót, aki a következőket mondotta: — Nem felelhetek mást, minthogy nyomban elhagyom Belgrádot! 6 óra 16 perckor Giessl családjával és a követség személyzetével a pályaudvarra hajtatott, és Zimonyba utazott. Ugyanazzal a vonattal számos magyar család hagyta el Belgrádot.

 

Belgrád kiürítése: Kragujevac a székhely.

A szerb kormány még délután 3 órakor elrendelte az általános mozgósítást. Amint Giessl elutazott, katonaság szállta meg az utcákat. Az udvar, a csapatok egy része elhagyta Belgrádot. Az udvar és kormány az ország székhelyét Kragujevácba tette át. Még délután hozzáfogtak Belgrád teljes kiürítéséhez.

 

Oroszország Szerbia mellett.

Délelőtt 2000 szavú siffrírozott (rejtjeles) távirat érkezett Szentpétervárról Belgrádba, amelyben az orosz kormány közli, hogy Orosz- és Franciaország Szerbia mellé áll, s kitart mellette. Ez a távirat döntötte el a válasz sorsát.

 

A diplomáciai összeköttetés megszakítása.

Az osztrák magyar monarchia (sic!) Szerbiával a további diplomáciai összeköttetést megszakította. Giessl Zimonyból tovább utazik Bécsbe.

 

A dunai híd megszállása.

A zimony—belgrádi dunai vashidat osztrák-magyar katonaság szállotta meg.

 

Óvintézkedések a Dunán.

Bródnál a hídon keresztül Bosznabródba a gyalogközlekedést tengerészek zárják el. Bród alatt a Száván, a Maros és Lajta (nevű) monitorok állanak (sic!). Csütörtökön Pólából Bródba az esti gyorsvonattal Fiumén át vagy kétszáz tengerész érkezett teljes felszereléssel. A monitorokra szállottak (sic!).

 

A pécsi dandárparancsnok visszaérkezése.

Háber János, a pécsi honvédgyalogdandár parancsnoka, aki távol volt Pécstől, ma visszaérkezett. Danzer Miksa 52. gyalogezredbeli őrnagy, aki a Tátrában időzött, visszatért Pécsre.

Utasítás a tisztviselőknek.

Pécs város katonaügyosztálya tagjainak és a városi kézbesítőknek mától fogva este 6 órától kezdődőleg lakásukon kell tartózkodni. A szabadságon levő hivatalnokokat sürgönyben visszahívták. Nendtvich Andor polgármester már útban van Pécs felé. Stenge Ferenc alispán ma megérkezik. Oberhammer Antal rendőrfőkapitány, akinek szabadságideje július 27-től négy hétre terjedt volna, továbbra is hivatalában marad.

Littke Jenő máv. (sic!) üzletvezető ma este családjával visszaérkezett Pécsre. A Nagybányán időző, és szabadságon levő Brunner Olivér pécsi posta és távirda igazgatót ma sürgönyileg visszahívták. Postán és a vasutakon állandó inspekciót tartanak. Visszahívták még a szabadságon levő bírósági tisztviselőket is.

 

A vasárnapi munkaszünet felfüggesztése.

A kereskedelemügyi miniszter július 26-ikának vasárnapjára a munkaszünetet felfüggesztette, s erről táviratban értesítette Pécs városát. A miniszter sürgönyleirata a következő: 57397—1914. A város közönségének Pécs. Törvényben biztosított jogomnál fogva a folyó évi július 26-ára eső vasárnap, s az azt követő hétfő reggeli 6 óráig a törvényes munkaszünetet az 1891. évi Xlll. törvénycikk hatálya alátartozó minden munkára és üzemre nézve felfüggesztem. Intézkedésem tartalmát közölje a hatósága alá tartozó rendészeti és iparhatósággal, valamint a közegekkel. Kereskedelmi miniszter. A munkaszünetet felfüggesztő távirati rendelet délután fél 6 órakor érkezett Pécsre.”

 

A háború hír hatása Pécsett.

A kora délutáni órákban élénk élet uralkodott az utcákon. Az emberek izgatott érdeklődéssel lesték és találgatták a várható eseményeket. Délután fél 6 órakor függesztette ki a ’Dunántúl’ első táviratát a dohánytőzsdékben, amely a vasárnapi munkaszünet felfüggesztéséről tájékoztatta a közönséget, s a tőzsdei értékemelkedést jelezte.

Délután 6 órakor pedig megindultak a telefoncsilingelések. Mindenkit érdekelt az ország sorsa, természetesen választ senki sem tudott adni. Néhány perc alatt a szerkesztőség teljesen benépesedett. A telefonközpont ugyancsak erősen dolgozott, hogy lapunkat budapesti állandó tudósítónkkal összekösse. Perc-perc után fokozódott az izgalom és az érdeklődés.

Ilyen feszült várakozásban teltek a percek, amikor negyed 8 órakor Budapestről megkaptuk az első hírt: az elutasító választ. A Dunántúl szerkesztősége és nyomdája lázas munkához fogott. Fél 8 óra után kikerült Pécsett az első rendkívüli kiadás, amely már pozitív hírt adott.

A Dunántúl volt az első hírvivő. A lap helyettes szerkesztője felcsapott rikkancsnak, s az embertömegtől hullámzó Király utcában kocsiról szórta szét a Dunántúl szenzációs kiadást. A szerkesztőségünket, a trafikokat valósággal megostromolták a rendkívüli kiadásért. Fél óra múlva megjelent már a második rendkívüli kiadás, amelyet éppúgy széjjel kapkodtak, mint az elsőt. A Dunántúl munkatársai és jogászok vállalták a rikkancs szerepét, de nyomdánk nem tudott annyi példányt adni, amennyit a kiváncsiak egyre szaporodó tömege kívánt.

Itt adjuk lapunk barátainak és olvasóinak szíves tudomására, hogy szerkesztőségünk a további napok folyamán éjjel-nappal állandó permanenciában marad, s a telefon érdeklődőknek továbbra is készséggel áll rendelkezésére. A rendkívüli lapszámok pedig az események szükségéhez képest jelennek meg.

Az utcákon egyébként lelkesedéssel fogadták a háború hírét. A kávéházakban és éttermekben az egybegyűlt nagy közönség lelkesedéssel tárgyalta a háborús híreket, kézről-kézre járt a Dunántúl rendkívüli kiadása, s egyértelműen éltették a háborút. A cigány mindenütt a Rákóczy indulót húzta, majd kuruc dalokat játszott, amelyeket a közönség lelkesen megtapsolt.

A Mór utcában levő Gambrinus vendéglő helyiségében, ahol ma este katonazene játszott (sic!), igen lelkes volt a hangulat. A közönség kívánságára a katonazene a ’Prinz Eugen’ (Savoyai Jenő) indulót játszotta, majd a közönség a Hymnuszt énekelte. A katonazene ismételten is kénytelen volt a közönség óhajára a ’Prinz Eugen’ indulót játszani.

A mohácsi Korona szállóban ma este több tiszt tartózkodott, akik nagyszámú közönséggel várták a háborús híreket. Amint a ’Dunántúl’ telefonjelentéseiből értesültek a pozitív hírről, a tisztek elhúzatták a cigány zenekarral a Rákóczy indulót, majd a közönség elénekelte a Hymnuszt, s éltette a monarchiát. A kávéházi közönség ezután levonult a Dunapartra, ahol szintén elénekelte a Hymnuszt. Az egész város talpon van, s a hangulat igen lelkes…”