Szereplők: Hatvanas éveiket taposó barátnők.
Juci: férjezett, családos; festett, divatos frizurájú; csinos kötényt köt a csinos ruhájára
Brigitta: özvegy; sötét ruhát hord, a haja festetlen; nagyothalló, de nincs hallókészüléke; otthonkát húz
Ildi: férjes, gyermektelen; a haját festeti, de kész szalmakazal; kötényt köt
Ágoston: Juci férje; hatvanhat éves, sármos, fiatalos
Szín: Juciék vintage hangulatú konyhája.
Előtérben U-alakban elrendezett három asztal, néhány szék.
Az egyik falon bekeretezett családi fotók – Arnold Schwarzenegger magazinból kivágott, nagyalakú képe köré csoportosítva. A fényképek fölött feszület.
A barátnők falunapra sütnek süteményeket jótékonycélú eladásra.
Juci: (minden eszközt elővesz — szilikon gyúrólap, nyújtófa, mérleg, kelesztőtál, tepsik — ami a sütéshez szükséges, az asztalokra teszi; felköti a kötényét, felrakja a hajhálóját; okostelefonján diszkózene szól, énekel)
Bájderiverz ovbábilon…
Csöngetnek.
Juci: (kikiált) Gyere be!
Brigitta: (teli kosárral a karján lép be, a fotófal előtt keresztet vet) Megjöttem.
Juci: Látom. (összepuszilkodnak; lejjebb veszi a hangerőt a telefonján, az egyik kis asztalra mutat) Az lesz az asztalod, aranyom, arra kipakolhatsz. Egy kis konty alá valót? (a konyhaszekrényből előveszi a pálinkát és két stampedlis poharat, tölt)
Brigitta: Tudod, hogy nem alkoholizálok.
Juci: Tudom. Magamtól kérdeztem. (összekoccintja a poharakat) Isten, Isten! (felhajtja a pálinkákat)
Brigitta: Isten nevét hiába szádra ne vedd! Megint iszol? Tudod, hogy…
Juci: (indulatosan) Jobb, ha ebbe nem szólsz bele!
Brigitta: (hümmög egyet-kettőt) Hol vannak a többiek? (az asztalra mered) És ez mi? Szilikony?
Juci: (tétovázik, hogy töltsön-e még egy pohárkával, de letesz róla) Mindjárt jönnek. Igen, szilikon. Nem tudok négy fa gyúródeszkát hol tárolni.
Brigitta: Mondhattad volna. (legyint, pakolni kezd a kosarából) Ágoston?
Juci: (összevonja a szemöldökét) A nyári konyhában csiholja a tüzet a kemencében. Ott fogjuk kisütni a sütiket. Mi újság a kutyuskáddal?
Brigitta: (megáll a pakolásban) Pöcikével? Rosszcsont, mint mindig. A lelkem jól rám ijesztett tegnap este! Olyan kedvetlenül rágcsálta a juti falatját.
Juci: Szent Isten!
Brigitta: (folytatja a kipakolást) Gondolhatod, mennyire aggódtam. De úgy nézem, semmi baja. Kicsit félve hagytam otthon, sietek is majd vissza hozzá.
Juci: Mindkettőtöknek jobbulást!
Brigitta: (csodálkozva) De hát én nem vagyok beteg!
Juci: (maga elé mormog) Dehogynem…
Brigitta: (előveszi a szemüvegét, meg egy papírlapot) No, nézzük, mindent hoztam-e? (amelyik hozzávalót olvassa, azt megérinti az asztalon) Minden itt van!
Juci: (dúdolgatva) Van még brikett, van még brikett huhuhú… Hajháló? Azt is hoztál?
Brigitta: Persze. El nem indulnék anélkül. De előbb felveszem az otthonkámat. (felveszi; akkurátusan felteszi a hajhálóját)
Juci: (Brigittát figyeli, énekel) Huhu, Sidedgörl, vastepszi, diditdi denszinkvin…
Brigitta: Te, Juci! Nem lehetne valami mást hallgatni?
Juci: Lehetni lehet, de nem fogunk. Inkább kikapcsolom. (kinyomja a telefonját)
Csengetnek.
Juci: (kikiált) Gyere be!
Ildi: (teli kosárral a karján) Krüszkott, lányok! (megáll a fotófal előtt, csókot dob Arnold felé) Helló, mein Schatz! (kölcsönös puszilkodás után Juci felé fordul) Már annyiszor meg akartam kérdezni, miért van Svarci felett kereszt?
Juci: (sóhajt) Amíg az anyósom él, addig ott kell maradnia. És Svarcinak is. (mutatja Ildinek, hova pakoljon)
Ildi: (a helyére megy, kipakol) Na, ja. Ilyen az életre szóló szerelem.
Juci: Azt mondja a drága lélek, hogy ez a két boldogsága maradt: Arnold és Jézus. Ebben a sorrendben.
Ildi: Nagyon szerethet benneteket…
Juci: Ja. Mi is őt…
Brigitta: (keresztet vet) Ez olyan szép. Maradjon még meg sokáig ez a nagy szeretet!
Juci: (Svarci fotója felé int) Hát, apósomra, szegényre nem nagyon hasonlít ez a gyönyörűség. Remélem, a Papa jól kijön az angyalokkal.
Brigitta: Azokkal mindenki jóban van. (mélyet sóhajt, a plafonra néz) Hamarosan mi is megtapasztaljuk…
Ildi: Hülye vagy? Még nem vagyunk olyan öregek, hogy a mennybe menjünk!
Juci: Az anyósom nem is fog. Még Ágoston szerint sem.
Brigitta: Pedig olyan aranyos nénike.
Ildi: (nevet) Pont, mint az enyém. Az aztán, ha megérezte, hogy valaki jól érzi magát a bőrében, rúgott rajta egy nagyot, nehogy már élvezze az a szerencsétlen az életet. Randa egy boszorkány volt az istenadta.
Juci: (nevet) Téged is remekül felvilágosított…
Ildi: (mindent letesz a kezéből, ájtatos arcot vág, elváltoztatja a hangját) Kislányom, ha úgy vagytok együtt az uraddal, légy résen, és ha érzed, hogy kezd jó lenni neki, rúgd le magadról!
Juci: Mondta ezt a fia feleségének. Szép. Ő mégis hat gyereket szült.
Ildi: (nevet) Hát, vagy nem volt résen, vagy hagyta, hogy néhanapján az apósom is örüljön.
Juci: (nevet) Te pedig szégyelljed el magad, hogy csak két gyereked lett…
Brigitta: Abban az időben az volt. Nem voltak mindenféle tabletták, meg mit tudom én mik, mint most. Az illemet is ismerték. Még mi is. Nem is kufircoltunk összevissza!
Juci: (laposakat pislant Brigittára) Biztos vagy te benne?
Brigitta: Én…
Ildi: (közbevág) A Bözsink csókoltat benneteket!
Juci: Tényleg! Hol hagytad?
Ildi: Elmesélem, de közben kezdjük a munkát, mert sosem leszünk készen!
Az asszonyok nekifognak a tészták összeállításának.
Ildi: (nevetve) Megint megmérgezte magát!
Juci, Brigitta: (egyszerre) És most mivel?
Ildi: Száznapos tojással. Valami kínai delegáció jön egy hét múlva, annak akart kedveskedni a nyugdíjas klub Finomat olcsón! csoportja.
Juci: Kínaiaknak száz napos tojással?
Ildi: Azt mondta a Bözsink, hogy a rakott krumpli meg aközött vacilláltak, végül vajas kenyér feldobásával döntöttek.
Juci: Született meglepetés?
Ildi: Persze. Az a banda nyert, aki arra fogadott, hogy pofára lefelé fog földet érni a vajas kenyér.
Juci: És ez megmagyarázza a száznapos tojást?
Ildi: Ez nem, inkább a kulináris magabiztosságuk.
Brigitta: Az meg mi?
Ildi: Önteltség.
Brigitta: Vagy úgy. Nem csoda, hogy főbűn.
Juci: Végül is, mi volt a bibi a tojásokkal?
Ildi: Talán a technika. Pedig már nagyon zöldek voltak. Mármint a tojások, aztán a megkóstolásuk után ők is. Elszámolták magukat. Csak egy hónapig érlelték őket Bözsink legnagyobb cserepében. A muskátlijainak való földet, ahogy szokta, higított tyúkszarral trágyázta. Az övénél szebb muskátlikat nem is találsz a faluban! Úgy tűnik, a kínai tojásoknál nem vált be.
Brigitta: (aggódva) Súlyos az állapota?
Ildi: (megrántja a vállát) Keine pánik! Túl fogja élni. A többiek is. Jól kihányták magukat. Mindegyiket megvizsgálta a doktornő. Kivételesen bevált a terápiája.
Juci: Lehet tudni, mi az?
Ildi: Lehet. Tizenöt napig szigorú diéta és napi három liter hideg víz.
Brigitta: Az mindig hatásos. A doktornő így gyógyította meg a tyúkszememet.
Juci: Igazán?
Brigitta: Ja. Mellé széles orrú cipőt kellett hordanom.
Juci: És most minden rendben?
Brigitta: Igen. Az orvosírnok borotvapengével lepedikűrözte a kinövést. Nagyon ügyes, ez a specialitása.
Juci: Ezer szerencse.
Brigitta: Igen, igen.
Juci: Van, akinek másban van szerencséje…
Brigitta: (nem veszi a lapot) Persze. A szerencse nem lehet ugyanolyan.
Ildi: Lányok, a Bözsinket pedig meg kell látogatni!
Juci nem akar szólni, Brigitta nem hallotta Ildit.
Ildi: (emelt hangon) Na? Nincs jelentkező? (hangosan) Ki lá-to-gat-ja meg a Bö-zsin-ket?
Brigitta: Ne kiabálj, nem vagyok süket! Majd megyek, ha már nem lesz fertőző.
Ildi: Ezt a betegséget nem lehet elkapni, csak ha eszel a tojásukból. De ez a veszély már nem fenyeget, mert megsemmisítették a maradékot. Bedobták a kerti budiba.
Juci: Szeretem, hogy itt mindig történik valami. Kíváncsi vagyok, a holnapi falunapunk milyen nemvárt eseményeket tartogat. Mert hogy valami lesz, az fix. (megtörli a homlokát) A híres kuglófommal ma megküzdök.
Brigitta: A pogácsám is híres, nemcsak a kuglófod!
Ildi: Mindegyikünk süteménye híres.
Brigitta: (Ildihez) Igaz. Milyen lekvárral töltöd a buktákat?
Ildi: Háromfélét hoztam. Egy kvecskrt, egy márilnt és egy üveg fesint, ahogy a nagyikám mondaná.
Brigitta: Ha esetleg…
Juci: (felcsattan) Istenem! Itt nőttél fel közöttünk és még annyit sem tudsz, hogy a kvecskr az szilva, a máriln sárgabarack, a fesin meg őszibarack?
Brigitta: Miért kéne nekem svábul tudni, amikor az őseim felvidéki magyarok?
Juci: (gúnyosan) Mindig elfeledkezem az őseidről. Jobb, ha tudod, minden ember annyit ér, ahány sváb dialektust beszél…
Ildi: Most már közétek csapok! Fogjátok be a szátokat és dolgozzatok!
Brigitta: De én tényleg nem értem, mi a baj azzal, hogy…
Ildi: Dagassz!
Az asszonyok minden dühüket beleadják a dagasztásba.
Juci: (mély sóhajjal) Készen vagyok. Arról is kéne végre beszélnünk, hogy kinek adományozzuk a süteményekért kapott pénzt.
Brigitta: (a tésztájára mutat) Nézzétek, milyen szép lett!
Juci, Ildi odamegy Brigittához.
Ildi: Mindig elámulok, milyen ügyes vagy. A szemem előtt csinálod, mégsem értem. Mindjárt készen vagyok én is, addig mondjátok, mire, kire gondoltatok.
Juci: Ha mind készen vagyunk, igyunk egy erősebbet!
Brigitta: Már mondtam, hogy én tartózkodom az alkoholtól.
Ildi: Inkább egy teát innék, ha van főzve. Autóval jöttem.
Juci: Jaj, anyámasszony katonái! Akkor csak én iszom szíverősítőt. Mindig van tea főzve, úgyhogy azt kaphattok. Melegítsem meg?
Brigitta: (letakarja a tálját) Nekem így is jó.
Ildi: (letakarja a tálját)
Nekem is. De… nem lesz sok mára neked?
Juci: (úgy tesz, mintha nem hallaná Ildi megjegyzését; hátraint) Valami van a vízvezetékkel, a lavórban tudtok kezet mosni.
Kezet mosnak. Juci kiönti a teát és a pálinkát.
Juci: (felemeli a poharát) Isten, Isten! Egészségetekre!
Ildi, Brigitta: Egészségünkre!
Juci: (lehajtja az italt) Szóval, ideje megbeszélnünk, kinek-minek ajánljuk fel a bevételt.
Ildi és Brigitta az asztalukhoz viszik a teájukat, mind leülnek.
Brigitta: Én az ovis alapítványnak adnám.
Juci: Miért?
Brigitta: Mert olyan aranyosak.
Ildi: A lámák is cukik… Az ovisok szülei majd összegrundolják, ha kell nekik valami. Fiatalok, jó erőben vannak. A játszóteret is megépítették kalákában.
Juci: Ja, ja. A mi időnkben hol volt játszótér?
Brigitta: És mégis itt vagyunk.
Juci: (Brigitta felé, a fejét csóválja) Téged kiismerni… Na, szóval, van egy javaslat az ovisokra.
Ildi: Nem vetettük el az előbb?
Juci: Szerintem nem, csak megvitattuk. Szavazzunk?
Brigitta: Előbb mondjátok el, ti mire gondoltatok!
Juci: Legyen a nyugdíjas klubé. Biztos helyről tudom, hogy elázott a magyar és a römikártyájuk a borbírálat alatt. A Ki nevet a végénből pedig valaki ellopta a bábukat. Most nem tudnak se a játék végén, de még az elején se nevetni.
Ildi: Ugye, csak szórakozol velünk?
Juci: Nem én! Csak mondom, amit nekem mondtak a tagok.
Ildi: Akkor már inkább benzinre adjunk, hogy a kisbuszukkal fürdeni mehessenek.
Brigitta: (indulatosan) Na, én azért egy fillért nem adok, hogy fürdőkben áztassák a valagukat! Egy nagy lótuszt!
Ildi: (nevet) Te jó ég! Hogy beszélsz, édesem?
Brigitta: Pont, ahogy megérdemlik. Fürödjenek otthon! Olyan öregszagú némelyik… Fogadok, hogy csak akkor éri víz az ülepüket, amikor ilyen helyekre mennek. Abba a vízbe én be nem mártóznék!
Juci: Te miért nem vagy a klub tagja? Akkor agitálhatnál a mosakodás mellett.
Brigitta: (nem veszi észre az ugratást) Hát pont azért, mert semmi mást nem csinálnak, csak fürdeni mennek, kártyáznak és társasoznak, beneveznek a savanyú boraikkal a borversenyekre, aztán néznek, ha nem nyernek.
Ildi: Előadásokat is hallgatnak az egészséges életmódról és az unokázós csalókról.
Juci: Most akarnak elkezdeni egészségesen élni?
Ildi: Azt sosem késő elkezdeni. Okosórát is osztogattak nekik. Aztán polipkákat horgolnak a koraszülötteknek. Énekeket meg verseket tanulnak a Civil Fesztiválra. Ovisoknak mesét olvasnak. Soroljam tovább?
Juci: (nevet) Mit adtak nekünk a rómaiak?
Brigitta: Milyen rómaiak? Semmiféle rómaiak nem voltak itt. Tudtommal a klub sem utazott Rómába. Nem bírnák már a hosszú utat. Tízpercenként meg kéne állniuk pisilni.
Ildi: Hogy te milyen megkeseredett vénasszony lettél!
Juci: És milyen buta!
Ildi lepisszegi. Brigitta nem figyel a barátnőire; beles a letakart táljába.
Brigitta: Gyerekek, ez megkelt.
Mindenki megnézi a magáét. Mindegyik megkelt. Kiborítják a szilikontáblára.
Juci: A fürdésről jut eszembe: mit tudtok, a Bözsink elment a Sanyi bácsit lemosdatni?
Ildi: Igen. Még a kínai tojások előtt, ugyebár. Be is vásárolt neki. De valakinek kéne mennie most már, mert a Bözsink olyan gyenge, nem tud egy jó darabig ápolgatni.
Brigitta: Az kizárt, hogy én elmenjek. Ki nem állhatom a Sanyi bácsit. Mindig csipkedi a karomat, nyolcvanhárom éves létére kacsingat és vigyorog, mint a lőtt medve.
Juci: Ó, pedig a papunk hogy megdicsérne érte! És minden bűnöd alól feloldozna.
Brigitta: Nincs ember bűntelen.
Juci: Ezt jól mondod.
Brigitta: (reménnyel a hangjában)
Gondoljátok, hogy megdicsérne?
Ildi: Az hétszent.
Brigitta: Ha úgy gondoljátok, végül is…
Ildi: Én már most megdicsérlek. De azt ugye tudod, hogy mit jelent a mosdatás?
Brigitta: Persze. Arc, kéz, láb, hónalj…
Ildi: (gurgulázva nevet) Meg ami ezek között van.
Brigitta: Ezt meg hogy érted?
Juci: (sóhajt) Hát, amiért golyómosóknak hívják a szocosokat.
Brigitta: Milyen golyók? (ráeszmélve) Ó! Ó! Csak nem?
Juci: Ne játszd meg magad!
Brigitta: (elrévedve) Akkor… ha ez ilyen munka, akkor… talán… a gyülekezet előtt is megdicsérne… Ha a Bözsink…, akkor talán én is…
Juci: A Bözsinknek ez az egyetlen kapcsolata egy férfival, jó, hogy csinálja. Bezzeg ugye, te…
Ildi: (gyorsan közbevág) Tekints felebarátodként rá.
Brigitta: (még mindig révedezve) Az esperes úr… Mert ugye ő is ember valahol.
Ildi: A papunk?
Brigitta: A Sanyi bácsi. (kijön a révedezésből; határozottan) Jó. Vállalom.
Ildi: Te egy hős vagy!
Juci: Visszatérve az adományunkra. Te még nem javasoltál senkit.
Ildi: Hát jó. Én az önkéntes tűzoltóinknak adnék egy új fecskendőre. A mostani már olyan öreg, mint némely önkéntes. Például a Gyuri, aki egy jótét lélek. Nem mellesleg nagyon jóképű. Van még alul nyolc saját foga. A saját szememmel láttam, amikor a nyelvével helyre lökte a felső protkóját. Egész nap imádkozik és bűnbánatot tart, ha megkörnyékez egy özvegyasszonyt. Biztos forrásból tudom, hogy az ő fecskendője még kitűnően működik. Kész főnyeremény! (Brigittához) Pont hozzád való!
Brigitta: De hát én…
Ildi: Tudjuk, hűséges özvegy vagy. Ideje lenne már elengedni a halott férjedet.
Juci: (valamit mondani akar, nagyon nehezen türtőzteti magát)
Ildi: (gyorsan) Mit szóltok?
Brigitta: Jogos a javaslatod, szerintem.
Juci: (bólint)
Ildi: Akkor legyen úgy, hogyha összejön annyi pénz, akkor az öregszagú nyuggereknek megvesszük a kártyákat, a cuki ovisoknak három könyvet, a tűzoltóknak pedig egy új fecskendőt, hogy húsvétkor azzal locsoljanak meg bennünket. Ez így stimmt?
Brigitta: A posta elviszi Ausztráliába?
Ildi: Mit?
Brigitta: Hát a tűzoltóknak a locsolócsövet.
Juci: Szentséges ég!
Ildi: (elneveti magát) Majdnem elfelejtettem! A Bözsink is a tűzoltóknak adna a bevételünkből. Amíg elmesélem, mit mondott, szerintem készre csinálhatjuk a sütijeinket.
Mindenki nyújtja, tölti, csinálja, amit kell.
Juci: Gondolom, azért adna nekik, mert tavaly a csőtörése után kiszivattyúzták az alagsorát.
Ildi (gurgulázva nevet) Ó, mein Gott! Dehogy, dehogy! Nem a fiainknak akarja adni.
Brigitta: Hát kiknek?
Ildi: Az ausztrál tűzoltóknak. Tudjátok, akik mindenféle állatokkal cukiskodnak félpucéran. Úgy fotózkodnak.
Juci: (hahotázik) Nem mondod!
Ildi: Az unokaöccse az összes naptárjukat elküldte neki Perth-ből.
Brigitta: Honnan?
Ildi: Perth-ből.
Brigitta: Rendesen mondd, ne pöszéskedj!
Ildi:(félrenyel, úgy nevet) Ausztráliából…
Brigitta: Mit kell tudni azokról a tűzoltókról? Én nem tudok róluk semmit.
Juci: Csak annyit, hogy eszméletlenül jól néznek ki. Lám, még a Bözsink szíve is lángra gyúlt láttukra.
Ildi: Meg egyebe…
Brigitta: Hát ezt mondtam az ovisokra is, hogy olyan cukik, ti meg kinevettetek…
Juci: (leinti, Ildi felé hajol) Várjál, várjál! Mit mondott az aggszüzünk? De szó szerint!
Ildi: Azt, hogy hiába imádkozott, nagyon bűnös gondolatai támadtak. Azon kapta magát, hogy simogatja a fiúk fotóit. Az izmos karjukat, a mellkasukat, a hasukat… és lejjebb is. Ki akarta tépni őket az újságból és a valóságban is megfogni, megölelni őket. Teljesen elöntötte a vágy. Az arcát tapogatta, mert úgy érezte, egészen eltorzult. Aztán meg sírt az elmulasztott, férfiak nélküli évekért. Szégyellte magát, hogy így, közel a hetvenhez kívánta…, kívánja ezeket a fiatal testeket, akik az unokái lehetnének. És soha, soha nem lehetnek már az övéi…
Brigitta: Ezt én is, ezt én is… Már régóta… És már nekem se…
Juci: (gyűlölettel a hangjában) Ne hazudj!
Brigitta: (megütközve) Tessék?
Juci: Hazudsz!
Brigitta: (kétségbeesve néz Ildire) Te érted ezt?
Juci: Adod a szendét, az ártatlant, közben meg a férjemmel hetyegsz.
Brigitta: Én? Hogy gondolod?
Juci: Mégiscsak jó a felmelegített káposzta, igaz? Alig vártad, hogy meghaljon a férjed, hogy rávethesd magad Ágostonra. Vagy már előtte is volt egy kis etyepetye köztetek?
Brigitta: Én tisztességes, hű feleség voltam és tisztességes özvegyasszony vagyok! Kikérem magamnak!
Juci: Ki van adva! Kinek udvarolt előbb Ágoston? Neked! Az előbb mondtad, hogy téged is elönt a vágy. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy iránta. Hát engem is elönt a vágy! Majdnem ötven éve cipelem magammal a nászéjszakánk emlékét. (gúnyosan, keserűséggel a hangjában) A boldog nászéjszakáét, amire annyira készültem. Izgatott voltam, tele várakozással, félelemmel és boldogsággal. Aztán az édes pillanatban, ami Ágostonnak volt csak önkívület, nekem fájdalmas, a te neved hagyta el a száját. Még csak észre sem vette. Nem emlékezett rá, én pedig nem szóltam. Tönkre tetted az életemet. Úgy iparkodtam, hogy ne jussál az eszembe, ahányszor csak együtt voltam Ágostonnal. Hosszú, hosszú évekig nem élveztem az együttléteinket. Tudod, milyen az, amikor annyira kívánsz valakit, hogy majdnem megfulladsz? Hogy mindened görcsöl a vágytól? És amikor hozzád ér a szerelmed, egy másik nő nevét hallod a fejedben? A kielégületlenségtől hányni tudtam volna. A testem megfeszült, mintha keresztre feszítettek volna. Egyetlen gondolatom volt: valahogy, a sok-sok évtized alatt megtanulni nem gondolni rád. És amikor ezt megtanultam, végre jó lett az ágyban, megtapasztaltam a mennyei örömöt… (maga elé nézve, fáradtan, színtelen hangon) … hatvanévesen. Negyvenhárom év után. Hatvanévesen lettem tüzes menyecske, amikor Ágoston épp lankadni kezdett. Már csak havonta egyszer szeretkeztünk. Jó esetben. Másfél évvel ezelőtt pedig… (Brigire néz) … egy balzsamos, sokat ígérő tavaszi éjszakán alig tudtam életet lehelni belé odalent. Akkor voltunk utoljára együtt. (felugrik, felcsattan) És a te nevedet mondta! Megint a te nevedet mondta, az átkozott nevedet! Az első éjszakánkon és az utolsón is. Tudom, hogy viszonyotok van! Ne tagadd! Ki mással, ha nem…
Brigitta: (felugrik) Miket beszélsz? (Ildikóhoz) Miket beszél?
Juci: (dühtől elvakultan) Gyalázatos!
Brigitta: (sírós hangon) Én sosem… Mi sosem voltunk együtt. Soha. Csak ölelt és csókolt. (hevesebben) Tizenöt voltam. Csak tizenöt! Pontosan negyvennyolc évvel ezelőtt, december huszonhetedikén kaptam tőle az utolsó csókot. És azóta se, soha. Azért, mert még mindig szeretem őt, nem… soha… (zokog, felkapja a kosarát és kifut)
Juci: (döbbenten, letaglózva áll, megroggyan a térde, felsikolt) Édes Istenem! (Brigittával ellentétes irányban rohan ki)
Ildi ül egy darabig, azután sóhajtva feláll, megnézi a tésztákat.
Ágoston: (lendületesen be) Tökéletes a kemence melege… (megtorpan, csodálkozva néz körbe) Hát a többiek?
Ildi: (mutatja) Az egyik jobbra, a másik balra el.
Ágoston: (nagyot lép előre) Nahát! (egyre közelebb megy Ildihez, aki a tésztákra koncentrál) Éééés mikor jönnek vissza?
Ildi: (a tésztákat nézi) Szerintem nem fognak.
Ágoston: (Ildi mögé kerül, hirtelen átöleli) Biztos?
Ildi: Na, na! Ne! Nem látod? Dolgom van. (próbál kibújni Ágoston öleléséből, de az nem engedi)
Ágoston: (nevet, leveszi Ildi hajhálóját, beletúr a hajába) Megőrjítesz, te drága kis kócosom! (Ildi nyakába csókol, megfogja a melleit)
Ildi: Nee…, te piszok disznó! Ne itt!
Ágoston maga felé fordítja Ildit, csókolja, ahol éri.
Ildi: Te drága, te…
Csókolóznak.
Függöny
Szóljon hozzá!