81 évesen is nap mint nap bebizonyítja, hogy a fodrászat nem csupán szakma, hanem életforma – egy inspiráló beszélgetés több évtized tapasztalatáról, a vendégek iránti bizalomról és a hivatás iránti töretlen szenvedélyről.
Hogyan kezdődött az Ön pályafutása a fodrászatban, és mi vonzotta erre a szakmára?
Őszintén szólva, nem volt ez egy tudatos, gyerekkori álom. Egy jó ismerősöm révén kerültem be egy fodrászműhelybe tanulónak, és már az első hetekben megfogott az a közeg. Az emberekkel való kapcsolat, a kézügyesség szerepe, és az, hogy azonnali eredménye van a munkámnak – valaki jobb kedvvel áll fel a székből. Ez nagyon erős élmény volt, és ott ragadtam egy életre.
Milyen változásokat tapasztalt az évtizedek során a fodrász szakmában?
Szinte minden megváltozott. Régen sokkal kötöttebbek voltak a frizurák, a divat is lassabban változott. Ma már sokkal szabadabb, kreatívabb a szakma. Az eszközök, anyagok fejlődése is óriási: amit mi kézzel, tapasztalatból csináltunk, azt ma már technológia is segíti. De egy dolog nem változott: az ember és a bizalom a székben.
Mi tartja Önt motiváltnak és aktívnak 81 évesen is?
Az, hogy még mindig szeretem, amit csinálok. Amíg örömmel megyek be dolgozni, addig nincs kérdés. A vendégek visszajelzése, egy-egy jól sikerült frizura – ezek éltetnek. És talán az is, hogy az ember nem akar „kiesni a ritmusból”.
Van-e kedvenc stílusa vagy technikája, amit különösen szeret alkalmazni?
A klasszikus, jól felépített hajvágásokat szeretem a legjobban. Amikor a forma önmagáért beszél, és nem kell túl sok „trükk”. Az elegancia mindig közel állt hozzám.
Hogyan látja a mai fiatal fodrászok hozzáállását és munkamódszerét a régebbi korokhoz képest?
Nagyon tehetségesek, gyorsak, és bátrak. Talán néha túl gyorsan akarnak mindent. Régen több idő jutott a szakma „megtanulására”, az alapokra. Ma több a lehetőség, de nagyobb a rohanás is. A jó fodrász azonban ma is az, aki figyel az emberre, nem csak a hajra.
Tudna mesélni egy emlékezetes esetről vagy vendégről a hosszú pályafutása során?
Sok ilyen van. Egyszer egy menyasszony jött hozzám, aki teljesen kétségbe volt esve, mert az esküvő előtti napon elrontották a haját. Egyetlen délután alatt kellett helyrehozni. Amikor a tükörbe nézett, elsírta magát – de már örömében. Az ilyen pillanatokért érdemes ezt a szakmát csinálni.
Milyen tanácsokat adna azoknak, akik most kezdenek el fodrászként dolgozni?
Tanuljanak meg alaposan vágni. Az alapok a legfontosabbak. Legyen türelmük, és tiszteljék a vendéget. Ez nem csak szakma, hanem szolgálat is egy kicsit.
Hogyan változott a fodrászat technológiai oldala az elmúlt évtizedekben?
Óriásit fejlődött. Régen egyszerű eszközökkel dolgoztunk, ma már minden precízebb, gyorsabb. A hajfestékek, gépek, szárítók – minden sokkal kíméletesebb és hatékonyabb lett. De a kéz és a szem még mindig a legfontosabb „eszköz”.
Mit jelent Önnek személyesen a fodrászat, csak munka vagy inkább életforma?
Ez életforma. Az ember nem tudja csak úgy letenni. A fodrász mindig figyel: utcán, villamoson, mindenhol észreveszi a frizurákat. Ez bennünk marad.
Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a pihenéssel és az egészséggel ebben a korban?
Megtanultam lassabban dolgozni, beosztani az időmet. Nem vállalok annyit, mint régen. Fontos a pihenés, a mozgás, és az, hogy az ember figyeljen magára. De azt is gondolom: aki szereti, amit csinál, az már fél egészség.
Szóljon hozzá!