Pécs huszadik századi kultúrtörténetét és az időszak abszurditását sűríti magába az a különös építmény, amely a temetőben található, a pezsgőgyártásról ismert Littke család néhány tagjának emlékét őrzi, építéséhez Zsolnay kerámiát is felhasználtak, és bő hat évtizede a helyi munkásmozgalom hőseinek végső nyughelye. Ez a Munkásmozgalmi panteon. Utánajártunk az építmény történetének.
A Pécsi Köztemetőben két, szinte teljesen azonos megjelenésű, antik szarkofágokra emlékeztető kripta látható. A Pécsi Újlap 1910. február 6-i, valamint a Pécsi Napló 1928. január 1-i számában megjelent cikkek adnak tájékoztatást arról, hogy 1909-10-ben épültek, mindkettő Zsolnay kerámia díszítéssel. Az egyik a Nagy-Gradwohl mauzóleum, ahol Pécs egykori polgármestere, Nagy József (1797-1875), valamint felesége, illetve a rokonság néhány tagja nyugszik. Az évszámokból logikusan következik, hogy az egykori polgármester földi maradványai eredetileg nem itt lettek eletmetve, már csak azért sem, mivel a Pécsi Köztetmető akkor még nem is létezett. A temető honlapján található sírhelykereső napra pontosan mutatja, hogy a kriptában nyugvó halottak újratemetése 1909. október 4-én történt. A másik a Littke család sírboltja, a híres Littke Pezsgőgyár alapítójának egyik fia, Littke Ágoston (1838-1911) altábornagy számára épült mauzóleum. Érdekes adalék, hogy felesége, Vilma, a 48-as tábornok, Görgei Artúr unokahúga volt.
Teltek-múltak az évtizedek, lezajlott a második világháború, majd elkzedődött a szocializmus építése. Az 1960-as évek elején merült fel a gondolat, hogy a budapesti Kerepesi temetőben létesített munkásmozgalmi panteon mintájára Pécsett is szükséges lenne egy megfelelő emlékhelyet kialakítani a szocializmus építésében maradandót alkotó, elhunyt elvtársak hamvai számára. A gondolatot cselekvés követte, elkezdődött az alkalmas helyszín kiválasztása és megszerzése. Prakfalvi Endre Művészettörténeti Értesítőben 2017-ben publikált tanulmánya tárja fel a részleteket.
A Dunántúli Napló 1963. március 9-i számában jelent meg az alábbi felhívás: „A temető Szabályrendelet 15. paragrafusának 5. pontja szerint a nem gondozott és omladozó állapotban lévő sírboltok, mauzóleumok 30 év elévülési idő után a temető fenntartójának tulajdonába mennek át. Felhívom ismételten Szentkirályi Nagy Valér családi sírbolt (M tábla) és Littke Ágoston [a pezsgőgyáros família] családi sírbolt (A tábla) tulajdonosait, illetve hozzátartozóikat, hogy a köztemető irodájában nyolc napon belül jelentkezzenek a sírboltok helyreállítása végett. A jelentkezési határidő lejárta után a vállalat a sírboltokat igénybe veszi és a benne lévő térben lévő tetemmaradványokat eltávolítja.”
Mivel vélhetően utóbbi család képviselői nem jelentkeztek a megadott határidőig, kezdetét vette az átalakítás. A bejárat feletti homlokzatrészre koszorúval övezett ötágú vörös csillag dombormű került, alá Munkásmozgalmi panteon felirat. Eltávolították a mauzóleum belsejéből a Zsolnay pirogránit burkolatot, a két hosszanti fal mentén urnák számára alakítottak ki összesen 88 férőhelyet. A munkásmozgalom 25 helyi képviselőjét helyezték itt örök nyugalomra az évek során, főként az 1970-es, 80-as években. A férőhelyek nagy része üresen maradt. Az itt nyugvó személyek közül többről lehet információkat találni a Dunántúli Napló hasábjain, például Antal Jánosról, Izsáki Imréről, Matakovics Jánosnéról, Pecsenke Józsefről, Petőfi Kálmánról, vagy Vizkelety Jenőről – aki kíváncsi rá, ingyenesen kutakodhat a Hungaricana adatbázisában.
Attila pedig a kulturbúvár!