Suhanva bandukolok, keresgélek
A franc essen belé már minek
Kétség vermébe lezuhantam
Lovagi gúnyám otthagytam
Elveszett kardom célt nem talált
Előle a gonosz remény elhátrált
De fent csak egy botot találok
Mégis mire való?!? így kiáltok
Komolyan magányos varázsló
Mágiamentes világban mire való?
A franc essen az Univerzumba
Szálaival hoz mindig csalfa izgalomba
Egyedül céltalan egyre fáradok
Botladozva türelmetlen botorkálok
Kezemben a fát dühösen bámulom
A változást úgyis csak álmodom
Buborék az egész, minden képzelet!
A fény csak egy megkövült lelet!
De persze mindig újra felkelek
Elmém ködösítik álom fellegek
A fenébe is választ úgysem tudok
Őszülve botommal bandukolok
Szóljon hozzá!