Mert, hogy Fünfkirchentől eljutottunk Pécsre, azt javarészt a Pécsi Dalárdának köszönhetjük. Hogy Pécs városa ma a magyarságnak egyik legerősebb vára, hogy ebben a városban új élet fakadt, hogy az idegen ajkúak szíve felénk hajolt, hogy magyarrá lett ez a Mecsekalji város, azt sok tekintetben a Pécsi Dalárdának köszönhetjük.
A második részt a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) december 7.-i száma „(A Pécsi Dalárda 50 éves jubileuma) című cikkével kezdem – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. ”Mint előre jeleztük, ma délután háromnegyed 1-kor érkezett meg Pécsre Zichy Géza gróf, hogy dirigáljon a Pécsi Dalárda jubileumi díszelőadásán. A kiváló zeneszerzőt a vasúti állomáson Mosonyi Dénes dr. püspöki irodaigazgató, Zichy Gyula gróf megyéspüspök képviseletében és Kis József főreáliskolai tanár vezetésével egész sereg dalárdista fogadta.
A rövid üdvözlő beszédre Zichy Géza gróf válaszolt, s kijelentette, hogy örömmel jött el a Dalárda jubileumára. A Pécsi Dalárda 50 éves fennállása alatt oly sokat használt a magyar dal kultúrájának, oly fényes diadalokban volt része, hogy arra az egész ország büszke lehet, s ennek elismeréseképpen határozta el magát arra, hogy a jubileumi díszelőadáson dirigáljon.
Az állomásról az illusztris vendég a püspöki székházba hajtatott, hol itt tartózkodása alatt a megyéspüspök vendége. Ma délután 6 órakor próba volt a belvárosi fiúiskolában, amelyen már Zichy Géza gróf dirigált, a főpróbát pedig holnap délután 5 órakor tartják meg a színházban.
Visy László dr. főispán a pécsi dalárda (sic!) jubileuma alkalmából készítendő emlékérmekre gyűjtést indított a nagyközönség körében, amely bizonyára hálás lesz azon művészi, hazafias és emberbaráti működésért, melyet a Dalárda 50 éves fennállása óta kifejtett, és adományaival segíteni fogja a jubileumi év megörökítését.”
(Zicsi és vasonkeői) Zichy Géza (Emil János, 1849-1924) gróf, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendi házi tag író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, (félkarú) zongoraművész, kora kulturális életének meghatározó alakja – elfogadva a szívélyes meghívást – jött el tehát mecsekalji városunkba, ez szintén bizonyította ennek az örömteli eseménynek országos jellegét.
S hogy milyen fogadtatásban részesült, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) december 8.-i híre tanúsítja. „— Zichy Géza gróf látogatásai. Zichy Géza gróf ma délelőtt több látogatást tett. Szuly János, a dalárda elnökének kíséretében meglátogatta Stenge Ferenc alispánt, Sorssich Béla tábornokot, Balog Károly (ítélő)táblai elnököt, Felber Arthur dr. főügyészt, Visy László dr. főispánt, Nendtvich Andor polgármestert, Baumgartner Emil ezredest és Nagy Gyula báró tábornokot.”
(Forrás: Arcanum)
Folytatom a „Dunántúl” december 8.-i száma „A magyar dal varázsa” című vezércikkével –, előző napi keltezéssel, méghozzá egy rövid köszöntő verssel. „Pécs, december 7. Az ég egy kincset ad minden hazának S a nemzet híven őrzi birtokát. Tied hazám egy szentelt fájdalom.
A szentelt fájdalom mellett van nekünk még egy kincsünk: a magyar dal. Mondhatnám úgyis, hogy az utóbbi az egyetlen igazi kincsünk. A magyar dal tartotta féken szentelt fájdalmunkat, úgy, hogy az bennünk energiává változott meghódítani magunk részére ezt az országot, magyarrá varázsolni annak lakóit. Nagy varázsa van a magyar dalnak.
Én egyszer a Hortobágyon hallgattam pásztortűz mellett a magyar nótát. S amint lelkem elkalandozott a tovahangzó dal szárnyain, valami kimagyarázhatatlan érzés ragadt magával. Úgy éreztem, hogy az az anyaföld, amelyen végig hevertem húz magához, ellenállhatatlan erővel, valahogyan úgy éreztem, hogy láthatatlan kezek belém kapaszkodnak, s oda akarnak láncolni az édes magyar röghöz.
Valahogyan úgy éreztem, hogy én ennek a magyar földnek adósa vagyok. Adósa vagyok szívemmel, lelkemmel, ambíciómmal, s ha kell, vérem hullásával is. Valahogy úgy éreztem, hogy le kell borulnom, s hálát kell adnom az Istennek, hogy magyarnak születtem …
Átalakító, nagy varázsa van a magyar dalnak. A Pécsi Dalárda holnap ünnepli fennállásának 50 éves jubileumát. Ha nem is volna vasárnap, ünnepe volna e nap Pécs városának. Mert, hogy Fünfkirchentől eljutottunk Pécsre, azt javarészt a Pécsi Dalárdának köszönhetjük. Hogy Pécs városa ma a magyarságnak egyik legerősebb vára, hogy ebben a városban új élet fakadt, hogy az idegen ajkúak szíve felénk hajolt, hogy magyarrá lett ez a Mecsekalji város, azt sok tekintetben a Pécsi Dalárdának köszönhetjük.
Az az ötven év, amelyet holnap jubilál a Pécsi Dalárda, örökké emlékezetes marad e város történetében. Ennek az ötven esztendőnek köszönheti jórészt e város, hogy magyarrá lett, így állította be a Pécsi Dalárda a magyar dal varázsát a magyarosítás érdekében — saját gyönyörűségére — szűkebb hazája, Pécs városa és az egész ország örömére.
Átalakító, nagy varázsa van a magyar dalnak, kivált, ha azt a Pécsi Dalárda szólaltatja meg. Lelki gyönyörűségére — szűkebb hazája, Pécs városa 50 éven át, s most, hogy az 50-ik év határkövéhez ért a Pécsi Dalárda, az egész város szeretete feléje fordul, s magyarrá lett szívvel és érzéssel üdvözli az egész város.
Mi, akik szintén a kultúra szolgálatában állva, a magyarság ügyeiért harcolunk nap-nap után, szívünk legőszintébb szeretetével üdvözöljük a Pécsi Dalárdát 50 éves jubileuma alkalmával, s kívánjuk, váltsa be őszinte szívvel továbbra is jeligéjét: Édes hazánk, kedves dalunk. Érted élünk, érted halunk! (sz. g.)”
Ezt követően az olvasók megismerhették az ünnepély műsorát. „A jubileumi ünnepségek holnap, vasárnap szentmisével kezdődnek, amely délelőtt 10 órakor lesz a Lyceumi templomban. A szentmisét Gyömörey Zsigmond tanítóképző intézeti igazgató mondja. Délelőtt 11 órakor díszgyűlés lesz a Nemzeti Kaszinóban. Este 8 órakor a színházban díszelőadás lesz.
A jubileumi díszelőadásnak ma délután 5 órakor volt a főpróbája a színházban. Zichy Géza gróf személyesen vezette az ének- és zenekart, s mindkettő teljesen megértette az ő intencióit. A főpróba után a zseniális zeneszerző zongorához ült, s eljátszotta egyik szerzeményét. A jelen volt zenészek kitörő lelkesedéssel ünnepelték a magyar zenei kultúra kiváló, országos hírű harcosát.”
Most két fontos hírt is közlök, ismét a „Pécsi Napló” -tól, a december 8.-i számából. „— Az O. M. D. Sz. (Országos Magyar Dalos Szövetség) a Pécsi Dalárda jubileumán. Az országos magyar dalosszövetség a Pécsi Dalárda 50 éves jubileumára Kacsóh Pongrác dr.-t, a János vitéz szerzőjét és Burdács Rezső kecskeméti járásbírót, a szövetség alelnökeit küldte ki…
— A Pécsi Dalárda nagy napja. Ma délután 5 órakor megvolt a Pécsi Dalárda holnapi jubiláns hangversenyének a főpróbája is, és ezzel a jubiláns ünnepség előkészületei befejeződtek.
A program holnap délelőtt 10 órakor a Lyceum templomban tartandó misével kezdődik, amelyet Gyömörey Zsigmond dr. fog bemutatni. Közvetlen utána lesz a diszközgyűlés a Nemzeti Kaszinó nagytermében. Minthogy a színházi hangverseny pontban fél 8 órakor kezdődik, kívánatos, hogy a közönség már negyed 8 órakor elfoglalja helyét. —„
Zárom a részt a „Dunántúl” december 11.-i száma egyik fontos hírével. „(A Pécsi Dalárda üdvözlése.) A Pécsi Dalárdához vasárnap tartott 50 éves jubileuma alkalmából számos üdvözlő távirat érkezett, amelyek fényesen igazolják azt a hírnevet, amely a Pécsi Dalárdának országszerte osztályrésze és kifejezője annak a szeretetnek, amellyel országszerte viseltetnek az ország egyik legrégibb diadalmas múltú dalárdája iránt.
Bitter Illés a következő táviratban üdvözölte a dalárdát: A múlt csak példa legyen most, új korszak kigyúló színei is glóriával övezték homlokotokat. Bitter.
Bárczy István székesfővárosi polgármester, az Országos Dalosszövetség elnöke a következő táviratot küldte: Jubiláns közgyűlésre szóló meghívást melegen köszönöm, okvetlen le akartam menni, de a városok kongresszusának ügye közbe jött. Központ képviseletében Kacsóh (Pongrác) alelnök urat küldöttem ki, aki vasárnap déli egykor érkezik, az érdemes pécsi dalárdát szép jubileuma alkalmából legmelegebben üdvözlöm. Bárczy István.
Üdvözlő táviratot küldöttek: Kacsóh Pongrác zeneszerző, — a Wiener Männergesang Verein, — Burdács Rezső, — a budapesti egyetemi énekkarok, — Erney József, — Hauser János királyi tanácsos, a dalárda volt tagja, — Szully Aladár dr., — Brázay Zoltán, — Martinék Selmecbányáról, — Platz Ferenc, a dalárda alapító tagja, — a nagykanizsai irodalmi és művészeti kör dalárdája, — Egerszeghy Mihály, — az Iglói Dalárda, — Platz Ferenc.
Érdekesnek tartjuk a következő három táviratot szó szerint leközölni: A siklósi polgári dalkör is feltekint a nagy Pécsi Dalárdára félszázados jubileumán, tisztelettel köszönti, és szerény, de szeretetteljes üdvözletét küldi a sok babért aratott magyar dalosügyünk felvirágoztatása körül soha el nem múló érdemeket szerzett nagynevű egyesületnek, melynek dicsőséges múltja hódolattal tölt el bennünket, jövő nagysága, hírnevének fokozódása, kulturális tevékenységének örökké megmaradása a legőszintébb óhajunk. A siklósi dalkör nevében Poók Gyula elnök.
Jubileumuk alkalmából további nagy sikereket kíván, és hazafias üdvözletét küldi Hubay Jenő. Legérdekesebb végül az a távirat, amely Finnországból érkezett — magyar nyelven. Dicső múltnak dicső jövőt kívánnak Suomen Laulu nevében Mantere Klemetti.”
Szóljon hozzá!