Kilencvenhét éves korában, augusztusban hunyt el Yayoi Kusama, a kortárs vizuális kultúra abszolút ikonja, aki radikális látásmódjával örökre átírta a modern művészet történetét. A „Pöttyök Királynőjeként” ismert japán avantgárd alkotó távozása nemcsak egy rendkívüli életút lezárása, hanem egy olyan korszaké is, amelyben a művészet a legmélyebb belső szorongások és a társadalmi igazságosság univerzális nyelvévé vált.
Kusama élettörténete egy konzervatív, vidéki japán családból indult, ahol édesanyja fizikai erőszakkal próbálta letörni művészi ambícióit, miközben a kislányt traumatizálták az apja hűtlenségei és saját, korán jelentkező vizuális hallucinációi. Néhány hazai kiállítás után 1957-ben Seattle-be, majd onnan egy évvel később New Yorkba költözött. Itt alkotta meg első, monumentális Infinity Nets (Végtelen Hálók) festményeit, amelyek kényszeres, ismétlődő mintáikkal a saját elméjét ostromló káoszt próbálták mederbe terelni. Az amerikai művészeti elit – köztük Andy Warhol és Claes Oldenburg – gyorsan felfigyelt egyedi látásmódjára.
Bár Kusama az interjúiban többször hangsúlyozta, hogy sosem rendelte alá magát egyetlen merev politikai ideológiának sem, az 1960-as évek New York-i underground szcénájában betöltött szerepe miatt a kritikusok ma a feminista művészet egyik legfontosabb előfutáraként tartják számon. Az 1960-as évek New York-i, fehérek és férfiak által uralt avantgárd művészeti szcénájában ázsiai nőként radikális és felszabadító válaszokat adott a női test, a szexualitás és a patriarchális elnyomás kérdéseire.
Provokatív, szabadtéri performanszain – az úgynevezett Happeningeken – a meztelen emberi testet használta vászonként. A résztvevők testére pöttyöket festett, amivel a „self-obliteration” (az egyéniség feloldása a végtelenben) elvét hirdette. A testekre festett pöttyökkel a szabadságot, az egyenlőséget és a békét hirdette, élesen bírálva a háborús erőszakot és a kapitalista kapzsiságot. Ezek az akciók a hippi ellenkultúra és a szexuális forradalom szimbólumaivá váltak: Kusama szándékosan dekonstruálta a patriarchális társadalom hatalmi jelképeit és a női testet tárgyiasító „férfi tekintetet”, miközben a szabad szerelmet és a test feletti abszolút önrendelkezést hirdette.
A New York-i pörgés és a mentális kimerültség után, az 1970-es évek közepén visszatért Japánba, ahol önként költözött be egy tokiói pszichiátriai intézetbe. A külvilág számára ez a visszavonulást jelenthette volna, Kusama számára azonban itt kezdődött az igazi globális diadalmenet. Az intézet melletti műtermében alkotta meg azokat az érzékszerveket összezavaró Infinity Mirror Rooms (Végtelen Tükörszobák) installációkat és a vibráló, sárga-fekete tökszobrokat, amelyek a 21. században valóságos kulturális zarándokhellyé tették a kiállításait Londontól New Yorkig.
Művészetének központi filozófiája az „önmegsemmisítés” (self-obliteration), ami nála pozitív jelentéssel bír: azt jelenti, hogy a pöttyök és a végtelen terek által az egyén egója feloldódik, és eggyé válik a mindenséggel, a természettel és a többi emberrel. Kusama pop-up kiállításai és híres Infinity Mirror Rooms (Végtelen Tükörszobák) installációi mindenki számára nyitottak és befogadhatóak. Célja, hogy a látogatók megtapasztalják az univerzális összetartozás élményét, az örömöt és az élet szeretetét.
Yayoi Kusama úgy távozott, hogy bebizonyította: a művészet nemcsak a legmélyebb személyes traumák túlélésének záloga, de a társadalmi konvenciók szétzúzásának legfőbb fegyvere is. Rá emlékezünk, néhány alkotásának felidézésével. A képek forrása: Facebook – Arts, Artists, Artwork; Ash León; Romani Design; Women In ART; Gala; Guy Hepner Contemporary Art Gallery; ELLE Magazine (US).
Szóljon hozzá!