Apám intelme volt ez számomra távoli
gyermekkoromban, mert, mint mondják,
már akkor is nagyon rendetlen voltam.
Állandóan kerestem valamit: ceruzát,
kisollót, radírt, aztán később bérletet,
igazolványt, lakáskulcsot és még ki tudja,
mit? Mostanában, ha egy számlát keresek a
papírtengerben, van, hogy fülembe cseng
Apám intelme: Mindig, mindent ugyanoda!
De hiába jönnek az új meg újabb fogadalmak,
a tárgyak nálam mindig önálló életre kelnek.
Így aztán nem lep meg, amikor egy napon
lázas keresésben találom magamat újra.
Mert persze nem ugyanoda tettem vissza a
kulcsot, az igazolványt, vagy csak a cetliket,
feljegyzéseimet arról, hogy mit hova tettem!
2026 06 22
Szóljon hozzá!