Harmadik utazás (7. rész)
Bácsfaluban Barkó Etelka nyugdíjas tanítónő előadása így folytatódott: „Neves embereink közül megemlítem Zajzoni Rab Istvánt, a költőt, aki Táncsics Mihállyal együtt ült börtönben.
A bácsfalui születésű Istók János szobrászt, akinek művei sok közteret díszítenek Magyarországon. Bem József szobra a Duna-parton áll. Munkácsy Mihályt, Jókai Mórt mellszoborban mintázta meg. II. Rákóczi Ferencről és Petőfi Sándorról domborműveket készített.
Remek lelkészek és papok kerültek ki a hétfalui csángók közül. Borcsa Mihály Kossuth futára volt. Kaposi Molnár Viktor ugyan nem volt született csángó, de sokat tett népünkért. Fia, Molnár Viktor államtitkár lett. Egy múzeumra való írott tojást és mintát gyűjtött össze. Dr. Papp Béla orvos, Bukarestben a magyarokért és a csángókért dolgozott. A II. világháború alatt Barcaföldváron önkéntes orvosként gyógyított.”
Barkó Etelka ezután megismertetette velünk a csángók viseletét. Ismét őt idézem: „Rajtam egy polgári ünnepi viselet van. Csipkés alsószoknya, a pendely, egy rokolya, amely készülhetett selyemből, brokátból vagy vékony szövetből. Erre került a gyolcsing, melynek az ujja tüll volt. Mivel már asszony vagyok, a csupasz vállamat nem láthatja senki. Ezért alul, ráncos, csipkés, berakott kicsi inget viselek, mely könyökömig eltart, takarja a felkaromat. Az ujja tele van hímzéssel.
Csipkés lájbim, mellényem van. 3 sor gyökérgyöngy a nyakamban, ez közepes gazdagságot jelent. A gazdagabbaknak 9 soros is lehetett. Van bogláros övem. A nyakamból ezüstláncon kör alakú kösöntyű lóg. Ez 12-15 centiméter átmérőjű domborított ezüst ötvösmunka. Az igen gazdag családoknál a kösöntyű közepén aranyba foglalva féldrágakő van. Körülötte a családfő foglalkozására utaló jelképek. Például egy fuvarozó, szekerező családnál 12 lófej.
A fejemen asszonycsepesz (kendő) van. A fekete szín a bánat jele, a piros a rontás ellen, hogy baj ne érjen. Télen kis bundikát viselek. Ha valaki meghalt a családban, az asszony, még ha fiatal volt is – többet világos ruhába nem öltözhetett. Attól kezdve feketében élte le életét, esetleg sötétbarnában.”
Etelka asszony az egyik legényen bemutatta a férfi viseletét is: „A férfiak fehér harisnyanadrágot viseltek. A lenből szőtt inget kívül viselik. Ez jellegzetes szabású, két ujj magasságú álló gallérral, melyet fűrészfogasan sárga vagy fehér cérnával hímezve díszítenek. A gallért elöl bojtban végződő zsinórral kötik össze. A zsinór a fiataloknál piros, az idősebbeknél fehér. Ujja bő, a csuklóig ér, az alja pedig térdig. Derékban cifrán hímzett „düszüvel” – bogláros övvel szorítják össze. Rajta kicsiny bőrzseb, melyet tulipán minta díszít.
Az ingre ünnepi alkalmakkor – még nyáron is – mellesbundát, dísz-zekét húztak, melyet 3 faluban fekete, 4 faluban fehér posztóból készítettek. Ez elöl sűrű vitéz-kötésekkel van zsinórozva. Fejükön fekete báránybőr kucsmát hordtak. Lábukon kordován csizma volt.”
Megcsodálhattuk a lányok öltözékét is: „Ez 3 fő darabból áll: a gyolcsingből, a rokolyából és a csipkés surtból. A gyolcsingnek az az érdekessége, hogy pendely is: nincs külön alsószoknya.
A bevarrt ujjat a hóna aljában a pálha ékeli be. A középvonalon virágmintás díszítéssel, hímzett kézelővel. Nyakánál beráncolták, a mellrészen szálbehúzással – verzseléssel – alakították ki a mintát.
A ruha legérdekesebb darabja a hámos rokolya. Régen vékony háziszövésű lenvászonból készült. Mellrésze mélyen kivágott, tűcsipkével összefogott, hátul magasabb. A válltól a bokáig ér, derékban a bogláros öv fogja össze. Erre kerül a csipkés surt, mely a ruha színével megegyező cérnával varrt, díszített. A lányok hajukat 2 ágba fonva hordták.
Hámos rokolyát a lány először konfirmálásra vett fel, 16 éves korában. Utána kezdődött a kiöltöztetés, amikor már gavallér is volt a láthatáron. Attól kezdve bolti dolgokat is viselt. Ha gazdag volt a család, többsoros korálgyöngy és kösöntyű került a nyakába, derekára bogláros öv. Az esküvőn is hámos rokolyában volt. Fején virágkoszorút viselt. Kezében vadvirág- vagy havasi gyopár csokrot tartott. A lakodalomban hajfonataiból kontyot csináltak, és ezzel vált asszonnyá.”
Barkó Etelka bevezetője után a fiatalok tánccsoportja ősi néptáncot mutatott be, a boricát. 25-30 legény járta, házas ember nem lehetett közöttük. A csoport tagjai: a vaták, aki irányítja a táncot, a ludasok, akik a csoporton belül vezénylik a mozgást, a kukák, akik álarcban mókáznak, ijesztgetik a közönséget. Fontos személyek a nyárshordók, akik a nézőktől összegyűjtik az adományokat.
A táncosok fekete posztó nadrágot, fekete lájbit, egyszerű sima gyolcsinget viselnek. Derekukon saljinka, selyemkendő és kis bőrtáska, melyben a táncpénzt hordják, hogy fizetni tudják a zenészeket. A tánc szerkezete, ritmusa, a vaták vezényszavai megborzongatják a nézőket: ahogy dobbant és mondja: „egya kető” „késó-beső” „három eza” – olyan kifejezések, melyek a közönségben − a gyors és a forgó mozgással együtt − félelmet, riadtságot okozhatnak.
A táncot régen csak tavasz idején járták, ma már az új esztendő beköszöntésekor is.
1773-ban József császár be is tiltotta a táncot, annyira lázítónak – ma így mondanánk: duhajkodónak, rendbontónak – tartotta. Hosszú ideig el is tűnt ez a tánc 4 faluban, csak 3 faluban járták titokban, őrizték meg az utókornak.
A csángó lánytánc bemutatása után csoportunk tagjai is táncra perdültek, tanultuk a boricát.
Nem Horcsa, hanem Borcsa,
nem Balatonföldvár, hanem Barcaföldvár
Tisztelt Rab Sándor!
Köszönjük észrevételeit!
A hibákat javítottam.
Üdvözlettel: Komlós Attila
Közömbösen vesszük tudomásul a Földön élő több milliárdnyi ember létezést. Ugyanakkor felemelő érzés szembe nézni közülük eggyel, Barkó Etelka tanítónővel, és belegondolni sorsába, tiszteletet érdemlő életébe. Egy kép, néhány mondat, és megszeretjük őt. Isten éltesse sokáig szerettei között!