A két világháború közötti időszakban – különösen 1928. után – nagy gondot fordítottak az I. Világháború helyi hősi halottai emléke ápolásának. Sorra épültek a településeken az emlékművek, a halottak neveinek föltűntetésével. A Hegyhát központjában, Sásdon 1929. július 7.-én, vasárnap jött el ez a nap, az avatást pedig igencsak illusztris személy végezte.
Amikor Weöres Sándor – aki 1913-ban a Vas megyei Csöngén született – Sopronban leérettségizett, egyetemi tanulmányait a fővárosban szerette volna folytatni. Szülei azonban, akik jól ismerték egyetlen fiuk kalandos ifjúságát – gimnáziumi éveit négy különböző városban töltötte el −, óvták Budapesttől, és jobbnak látták, ha egy vidéki városban iratkozik be az egyetemre. A választás azért esett Pécsre és Baranyára, mert itt élt a költő nagybátyja, édesanyjának testvére, Blaskovich Iván, aki négy lánynak volt az édesapja, és a harmincas évek elején Sásdon főszolgabíróként szolgált.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
