Kisslaki László
Krisztus a hóviharban
Azon a bizonyos negyvennégyes télen a Sávos hegyen, ritka harapós hideg ölelte dermedtre az erdőt. Az öreg Baranyi borpincéje mellett állt egy aggastyán juhar. Gyökerei, mint fagyott karvalyláb markolták a földet, hogy az öreg törzsét ki ne tépje a jeges hóvihar. A pince mögött egy félszekérnyi zsuppköteg maradt az őszi tetőjavításból, beköltözött abba egy vénséges vén varjú a családjával. Fonyódról.
Schneider Fáni, csak azt mondta…
– Gyantázás! – vezényelt a vonóval a prímás, mire megállt a tánc, s korsó után nyúltak a zenészek. / A csárdástól hevült párok örültek a szünetnek. Beszélhettek egymással, anélkül, hogy hallanák a padon bámészkodó szülék. A lágylelkű Bíró Bandi kicsit félt, de erőt vett magán, s közelebb húzta magához a lányt. / – Verácska, apám megegyezett a tieddel, hogy te leszel a feleségem. Így egy tagban lesz a két birtok.
A harmadik megoldás
– Az Isten is megvert magával! – hogy lehet valaki ekkora tulok? – fordult el Borbíró százados a sült halként bámuló Gaál kadéttól, s az ablakhoz sétált. Kedvetlen lebámult a kihalt kaszárnyaudvarra. A laktanyaépület főkapuja előtt, az ázott fekete-sárga zászló alatt, két őr állt csukaszürkében, mint anyátlan, lélegző kőszobrok.
A harmadosztályú kupé
A kesebajszú kalauz, visszaadta a napszámos jegyét. – Ez a biléta nem jó! A harmadosztályú kupéban a hőségtől elpilledt utasok felkapták a fejüket. Végre valami esemény! A férfi zavartan vakarta a fejét, s lenézett a lábánál várakozó vödörbe, mintha onnan a malteroskanáltól várna választ.
A bűnbánó fenevad
Megizzadtam a harcban. A martalócok már megfutottak, csak a vezér suhogtatta csődörén vadul a kardját. Másik kezével a megkötözött arámat, Borkő Fánit markolászta maga előtt. Én nem tétováztam, bátran jelt adtam hű lovamnak, mire az rögvest két lábra állt. Erre vártam! Mint egy Herkules, lesújtottam, s a főkalóz feje már nem volt a nyakán.
Vadházasság
Remek hangulat uralkodott az öreg teherautón, amit a rámenős Lajcsi vezetett. Az oldalfalból néhány deszka már rég elveszett, de legalább világos volt a raktérben. A süldőkocák annyira élvezték az utazást, hogy jókedvükben alig bírtak magukkal. Viháncoltak, dülöngéltek, időnként egymásra is estek, mert Lajcsi aztán vagányan vette a kanyarokat!
Bödön bácsi birkával
A zsúfolt kórházvonat Kolozsvárra vitte a sebesülteket. Oda úgy érkezett meg Borbíró Gáspár, hogy csak a két fekete szeme csillogott ki a gézlabdából. Mikor két hónapra, a sokadik operáció után végleg levették arcáról a kötést és a tükörbe nézett, a legény belejajdult fájdalmában:
– Milyen asszonyt kapok én ilyen pofával? – és megeredtek a könnyei.
Karácsonyi vásárfirka – Hofgeismar
Én mondom, ez aztán élmény volt! Ez a karácsonyi vásár észak Hessenben. Igaz, Béla bátyám csak azért vitt magával Hofgeismarba, hogy ne egyedül cipelje a rekvizitet, na meg segítsek neki előkészíteni a színpadot a „Béla Kiss Show-ra”. Azért szerencsénk volt, mert, ahogy megérkeztünk, autónk rögtön helyet talált magának.
Az ördög és a ministráns
A Jóisten a szomszédunkban lakott, a Szent Adalberthez címzett kápolnában. Néha ez a közelség hátrányos volt, mert előfordult, hogy a reggeli misére kijelölt két ministráns nem futott be időre a hó vagy betegség miatt. Ilyenkor Hámori bácsi átjött hozzánk, és megzörgette a posta vasrolóját. Ugyanis ott laktunk a mamával egy pici kocsmából lett szolgálati lakásban.
Pályázati elismerés: Kisslaki László alkotása 3. díjat kapott
Kisslaki László barátunk és szerzőtársunk a „Ráhel Segítséget Szervező Alapítvány” 2013. évi „Szeretettel a gyűlölet ellen” Elie Wiesel pályázatán a harmadik díjat kapta. A díjátadó ünnepség Debrecenben, a Grand Hotel Aranybikában volt, október 5-én.
Kalandos kelsterbachi rétesbál
Mikor felmásztam a félemeletre, Éva párom avval fogadott, hogy meghívtak a „Szüreti és Rétesfesztivál” jótékonysági báljára. Idén a sorsolás bevételét több színvonalas magyar gyermekprogram és rendezvény németországi megvalósítására fordítják. (Színházi előadások, tematikus műhelyek, hétvégi táborok, író-olvasó találkozó stb.)
Mici néni szegfűvel
– Két szép szegfűt Icám, de ma zöld nélkül – csipogta vidáman Mici néni a virágboltosnak. Persze, hogy jó kedve volt, mert ma megint egy remek temetés lesz.
– Azt mondják, hivatásos siratóasszonyok is jönnek!
A nénike már vagy ötven éve élt egyedül. Rég volt, mikor férjét véletlenül agyonlőtték. A sínek mellett szalonnázott a brigáddal, mikor egy vetkőztetőt üldöztek a rendőrök, és a céltévesztett golyó eltalálta.
Legyek, kik korán röhögtek
Korán reggel már indultak a tehenek a kereszthez. Bözsit is kiengedtem, mert hallottam a főútról a legelni vonuló marhák bőgését. Alig poroszkált el a csorda, megjött a kisbíró, nyakában egy dobbal; azt mindig irigyeltem tőle.
– A községi tanács hirdetííí! – húzta a nótát, mint egy arab plébános, amilyet láttam már a moziban. Időnként, hogy levegőt vehessen, addig dobolt egy sort, majd újra kántálta tovább a nótát.
A kronbergi félnótások
Úgy tudta a kronbergi várnép, hogy unalmában megdöglött a szélkakas. Holott csak elfeküdt aludni a bástyatetőn a következő dalnokversenyig. Addig úgysincs látnivaló. Lothar, az öreg gróf már elporoszkált a hesseni rengetegbe, hogy hétszámra vadat hajkurásszon. Fia, a nagyeszű Részeges Ottó, inkább a pincében pepecselt a szeszfőző edényeivel. Egy Szentföldet járt mágustól vette a varázsital titkát. Azóta éjt nappallá téve csak a tudománynak élt.
Keresztelő
A pici csecsemő cuppogott álmában és egyáltalán nem zavarta a vendégek zajos jókedve. Pedig már délben összegyűltek keresztelőt ünnepelni a fogadóba, ahol a család is lakott.
A babát egyáltalán nem érdekelte az egész felhajtás, csak békésen, bábként szorosan átkötve a pólyában feküdt a bölcsőjében. Papáját sem hallotta, ahogy üres söröskriglijével az asztal lapját csapkodta egy vidám nóta dallamára. A vendégek ettől eltekintettek, mert csak most kapták meg az újabb sörrel teli habzó korsókat.
Partnereink
