Hajnal Éva
hajnal éva
hajnal éva kérem
mai nemecsek
néhány kisbetűben csaknem elesett
hajnal éva látom
kerti primula
Ajtó
René Magritte: La victoire című festményéről
Szerdán azt mondtad,
amikor legközelebb megérkezel, az ajtó előtt állsz majd és kopogtatsz.
Zörgetsz, így mondtad. És hogy az ajtót nekem kell megnyitnom.
Pygmalion-ciklus
A szobor elégedetlen Pygmalionnal,
hangot ad Huf Nágel István iránti titkos vágyódásának
Hát, nem tudom, mire gondoltál, amikor megalkottál engem.
Úgy szeretsz, ahogy vagyok, meg minden,
Vers a fogatlan farkasról
Vers a fogatlan farkasról, a bestéről, ki nem forró víztől lett kopasz, s mesél egy estjéről – Romhányi Józsefnek
olvastam népmesét a kopasz farkasról
róla ki alhastól összevarrva rogyaszt
véres
ha lehunyom a szemem az összes víz vérré válik körülöttem látom magam ahogy itt a fürdőkádban ülök vörös a fürdővíz vérben ülök ellep a vér bevörösödik a bőröm a szemem a hajam a körmeim de még a szempillám is és a törülköző is csupa vér amiben megtörülközöm
kűne dö pött elenűni / kárpit az éj aranyára
tékinölé me pökki dö rött
tin zsökilippö
tin zsökilittö
leppe de kéli höppi dő
apahang
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
Barackos gombóc
Burgonya fő, gyere hámozd, jó puha, tégy kicsi sót is,
várja a lisztes edény, ott pityeréd elalél.
Zúzva a péra a liszttel, tégy bele zsírt a tojással,
hullám
hullám ütöget görbülő idő moccan
könnyű kotyogás bőröm résein csepeg
szó suhog indul visszatér szitál
lépeget lebeg homlokom járatlan útjain
Ajándék
Kérem uram tudom hogy siet mégis kérem álljon meg egy pillanatra milyen csinos a nyakkendője kedves uram érdemes meghallgatnia nem fogja megbánni majd meglátja kérem tisztelettel nézze meg ezt a gyönyörű készletet ajándék igen sietek én is meglátja megéri hogy hazáig kísérem
Vissza az égbe
Petőcz Andrásnak
Nem vezet lépcső a hegyre.
Semmiféle lépcső.
Sem elképzelt, sem korhadt.
Egyszerűen nincs lépcső.
Cédula
A férfi az alvó lányt figyelte: finom ívű arcát, vállára omló fényes, barna haját, apró kezét, ami az ölében nyugvó nyitott könyvön pihent. – Akár egy Angyal – gondolta. – Épp, amilyen a lánya volt. Kint már sötét kabátba bújtak a fák és úgy rohantak el a kattogó sínek mellett.
Meghitt
Szél sustorog, már este van,
a veranda fényes virág.
Árnyék bujkál az udvaron,
kabátban lófrálnak a fák.
kikapcsolom
villognak a vakuk kattognak a gépek
hogy ne keverjenek össze másokkal minket*
a sajtó is izgatott
a hetedik sor közepén ülök
Eljött az én időm!
Második óta az ablak mellett ülök, a negyedik padban. Most épp matek óra van, már mindenki hulla. Kék, zöld, citromsárga és piros hulláink üveges tekintettel pásztázzák a táblát. Petibá elszántan magyarázza a tengelyes tükrözést. Ugyanazt a hülye pulcsit hordja már egy éve.
Partnereink
