Valentini Zsuzsa írásai

Ültél már valaha Manhattan 5. sugárútjának egy előkelő lakásában? Nézted vágyódva, magányosan és fásultan az utcai forgatagot? Nem? No, akkor figyelj! Itt vagyok egy luxusbörtönben. Margit néni, akire szeretettel vigyázok, mindössze kilencvenöt éves. Kulturált, szép és okos asszony még ma is. De nem szereti, ha elmászkálok. Napi félórát ad a bevásárlásra, hiszen minden bolt karnyújtásnyira van.

Nyaralni sűrített boldogság. Ha csak… Nos, ezt a „ha csak”– ot járjuk körül alaposan. Az előzmény is figyelemre méltó. Főhősünk barátnője, amíg éppen együtt élvezték az életet egy hétvégén a barátnő hűvös és elegáns, mondhatnók hűvösen elegáns vidéki lakásában, a második napon imígyen szólott…

Négy óra van. A kora áprilisi nap beragyogja az udvar minden zugát. Jobbról látható a fedett terasz, kőfalát befutja a borostyán. A placcon négy kerti asztal áll a mellé akkurátusan helyezett frissen festett székekkel. Tovább haladva az udvar vége felé, két komoly garázskapu zárja el a kilátást a szomszéd portája felé. Jobbról kezdődik a hosszú ház, amelynek végében hatalmas faajtó őrzi az állandóan zárt borraktárt.