Czinki László írásai

Teri néni társaságában mindig Jevtusenkó „Anyáink lassan elmennek” költeménye jut eszembe. Egy másik mű aligha idézi fel hitelesebben azt az elkerülhetetlen sorsot, amely mindannyiunkra egyaránt vár, amely mindenki számára egyaránt misztikus.

Tanyasi életünket Kerülőn csak ritkán kényeztette el a sors történésekkel, melyek hosszabb ideig ellenálltak volna a feledésnek. De ha mégis történt valami említésre méltó, hetekig beszélgettünk róla.

A sors úgy hozta, hogy nagyszüleim legifjabb leánya esküvői korba került; lett tehát eladóvá, mint ahogy ezt az állapotot abban az időben említeni szokták. E hír gyorsan körülfutotta környékünket.

Anyának sok tennivalója volt. Ellátta az állatokat, tyúkokat, disznókat, kacsákat. A macskákat nem szerette, mert csak kéregettek, egérfogás helyett. Meg hát varrt is anya, mosott, vasalt és finom ételeket készített.

Szerzőtársunk évtizedekig élt Németországban. A bányász visszatér című írását németül is elküldte – így a magyar után a német nyelvű változat olvasható.