Pődör György, Author at Hetedhéthatár • Oldal 2 a 15-ből
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 222
Pődör György

Eshető/s/ég

Elégett tájra most esik.
Az ég egy kilyukadt vödör,
a fűszálak eget lesik,
s gyorsan telik a sok gödör.
Sárrá omlik a sok göröngy,
ahogy a vizet felissza.

Zafír

A hűség drágaköve
Így szól sárgult tekercsekben a régvolt:
Mária kék köpönyege az égbolt,
a szép bolygónk meg egy hatalmas zafír,
talp alatt csillagképekkel a nadír.

Mérleg havában (Születésnapomra)

Rajtam a sor: Mérleg vagyok!
Van sok kövem és mind ragyog.
Nem üzenek, nincsen rébusz,
egy biztos, a bolygóm Vénusz.
Sok emberben sok a kérdés,
döntéseknél jó az érzés,

Szűz havában

Csak bolond fut a kaptatón!
– sugallta egykor nagy Platón,
a szép kő csillag gyümölcse,
írta le az ókor bölcse.
Azt is mondta, hogy meditálj,
és néhanapján meg is állj,

Hajnali rigódal

Hajnali a sétám,
átölelnek a fák.
Hallgatom csak némán
egy rigó friss dalát.

Szíved kapujában

Azúrkék égen még sok csillag tolong,
majd hajnalukra ég egy nagy rézkorong.
Álmod még ott ring lelked páholyában,
apró kis vágyakkal pihegve, lágyan.

Cipőbánat

Búskomor a cipő,
sarokban a helye.
Sétára szép idő,
senki nem megy vele.

Szakadás

Az egyik innen, a másik onnan,
húzzák egymást, hogy ki bírja jobban?
Emez lép jobbról, amaz meg balról,
semmit nem érzékelnek a bajból!

Falvédőmonológ

Lám-lám, itt lógok a falon,
s drága-hű olvasóm, te légy,
ha úgy hozza az alkalom,
testemen szemtelen ne légy!

Az örök

nincsen zárva
nem is árva
az a furcsa
te vagy kulcsa
fűben fában
hajlik lágyan

Haza a meddőhányón

Szemezünk: az idő meg én,
gubbasztva egy domb közepén.
Megálltak napok meg órák,
utat visszafele róják.
Minden mátrixába fulladt,
ahogy simogatom a múltat,

Oroszlán havában

Azt tartották az ókorban,
– persze: dúskálva jó borban –
hogy minden kristály fagyott jég,
mit ősi varázs hagyott rég.

A bodza illata

az utaknak csupán két oldala van
a bennünk futóban nincsen vissza
az árkokból is oly kevés a tiszta
az elején bölcső végén ravatal

Sorskakukk

Lassan elcsitulnak a dalok,
szél susog csak feddőn.
Az esti fénysugár keresi
hajnalát egy lejtőn.

Csillagledek mögött

A földi létnek másutt párja nincsen.
Lehet, szférák zenéje volt a kotta,
amikor szeretetből megalkotta,
de nem játszotta meg az embert Isten.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS