Pihegve a hintaágyon,
bennem a reggeli álom,
pihenni indokot keres,
míg pisla szemem körbeles.
Látom a szomszéd háztetőt,
tobozokat a vén fenyőn.
sejtem, később velem izzad,
de megőrzi titkainkat.
Fénylik a babérmeggy zöldje,
de kókadtan hajlik földre
a virágágyas sok dísze,
könnytelen az ég írisze.
A hajnallal semmi alku,
korai a rozsdafarkú,
kirepültek már a picik,
legszebb dalért szól a licit.
Hamar itt már a kihívó,
fák csúcsán hangol a rigó,
alig látszik, mert fekete,
szebb ébresztő lehet-e?
Nyírfa törzsén le-lecsúszva
rovart keres fürge csuszka
felül kezdi, ahogy látom,
kedves vendég télen nyáron.
Fürge lába, rövid farka,
háta szürke, mint a pala
bögyös melle élénkvörös.
párjával soha nem pörös.
Szolgálja, míg költ a fészken,
falatot hoz konyhakészen:
kéreg alól hernyó, bogár,
s mindaz, amit hozzá talál.
Tojás az élet bölcsője,
tudja azoknak bölcs őre.
a teremtés mesterműve
tanít türelemre, hűre.
Majd jön a legszebb pillanat,
ha röptető vágy elragad,
annak mámorában úszva
játszik angyalt sok kis csuszka.
Vasszécseny, 2026.07.21.
Szóljon hozzá!