Egy Árpád nevű szőke és kékszemű kis fiú négyévesen boldogan játszik egy erdélyi magyar város, Marosvásárhely központjában levő villa kertjében. A boldogság oka, hogy a városban állomásozó tüzér ezred katonái egy hete egy fiatal őzikét hoztak haza a gyakorlatról.
Szüleim és megismerkedésük. Apám a katonai hivatást választotta. Ebben az időben Magyarországon dicsőség volt katonának lenni, a társadalom elismerte és tisztelte a katonákat. A lányok boldogan mentek férjhez a hadsereg tagjaihoz.
A családtörténet leírása egy belső kényszerem, talán érdekelni fogja a családom tagjait és kortársaimat is. Őseim emlékei és a saját életem eseményei segítenek megérteni a korszak viszonyait az országban és az Európában történteket. Sok magyar ember és család sorsa hasonló volt.
Verőfényes nyári nap, gazdáim készülődnek a piacra. Én már voltam reggeli sétán, és ettem, és elterülve fekszem a szobában. Hallom, hogy rólam van szó: – Vigyük át Bozit Zsuzsáékhoz, Csipi örülne neki, és Bozont is, játszanak majd a kertben. Mi meg nyugodtan vásárolunk a piacon.
Az udvarunk – A ház háta mögött egy szép, gyepes és fás terület van, elöl kőkockával kirakott rész. Labdázni mind a két helyen lehet, de sárban a kőkockás rész a jobb, jó időben pedig a kerti gyep. Lola is használja a kertet, nem vagyunk ellenségek, de nem is sokat foglalkozunk egymással.
Számomra hosszú utazás után megérkeztünk a Kőzet utcába. Sajnos az úton megint hánytam, de erre nem szívesen gondolok. A jövendő otthonom a második emeleten van, és számomra szépnek tűnik. Izgultam, hogy hol lesz a fekhelyem.
Bozont a nevem, ötéves fiú kutya vagyok, és szeretett gazdáimmal élek. Tudom, hogy a gazdám, Árpi megírta az életem történetét, de elhatároztam, hogy én is szót kérek, és a kutya fejem gondolatait és érzéseit leírva biztos tudok újat mondani. Fogadjátok szeretettel írásomat.
Ez egy friss megtörtént eset, de mi, az emberi lények nem értjük Bozinak ezt a cselekvését – nem baj, ő biztosan tudja a „miértet”. Bozont nagyon szeret labdázni, egy igazi labdaművész, hogy miért éppen a teniszlabda a kedvence, az talán azért van, mert remekül pattan.
Bozontot egy nap háromszor visszük le sétálni vagy játszani. Most bele akartam kezdeni a séta elmesélésébe, leírásába, de odajött hozzám Bozont, és kérte, követelte, hogy ő szeretné elmondani a történteket, és én ezt megértettem, elfogadtam, és átadom neki a szót.
El kell mennünk, Bozont nagy szemekkel nézi a készülődésünket. Mi tudjuk, hogy ő tudja, hogy mi fog következni – el kell menni, és ezt Bozont beletörődéssel, de rossz néven veszi. Ül a törzshelyén, ez a lakásnak azon pontja, ahonnan mindent meg tud figyelni.
Szép időben, előzetes egyeztetés alapján Csipivel és gazdájával, Zsuzsával megszerveznek egy kis hegyi sétát a Mátyáshegyre. Lényegében a Mátyáshegy alján lakunk, és adódik ez a kirándulás, ha jó idő van. Piri és Bozi a megbeszélt időre kimennek az utcára.
A lakásunkban egy kétszemélyes francia ágyban alszunk Pirivel. Ehhez mind a ketten ragaszkodunk. Bozont az ágyunk lábánál, tőlünk két méterre fekszik a kosarában. Van egy kis gumi, piros röfije (disznó) és az van a fejénél. Békésen alszik, de ősei figyelő, őrző ösztöne be van kapcsolva.
Szeretnék többet tudni a kutyákról, ezért már elég sok könyvet, irodalmat elolvastam. Természetesen a laikus szemével olvastam, és ehhez hozzátettem mindig a saját tapasztalataimat. Bozont a negyedik kutyám, de az előzőekben tartott kutyáimmal nem kerültem olyan viszonyba, hogy mélyebb tapasztalatokat szerezzek.
Némi anyagi áldozat árán, ha tehetjük külföldi útjainkra Bozont velünk jön. Télen Filzmoosba utazunk, nagyképűen azt mondjuk, hogy síelni megyünk, de a valóság az, hogy kirándulunk és sétálunk a hegyekben. A családunk szélesebb köre is részt vesz ezen a kiránduláson.
A Balaton mindig egy komoly feladat Bozont számára. Először is az utazás, amelyre fel kell készíteni őt. Ez azt jelenti, hogy előző este eszik utoljára, hogy baj-hányás nélkül vészelje át az utazást. Azután reggel korán kelés, és elhelyezkedés a hátsó ülésen.