Balizs Dániel írásai

az egyetem utolsó évében
mikor türelem, kaja, pénz elfogyott
hó kavargott és kemény fekete volt az ég

és én túlságosan ember voltam

a pillanatok lazán egymásra dőltek
lepattogott, ami felesleges
figyeltem – mi mást – őket

ennyi.

anyám hetvennégy éves
parfümöt kapott az alkalomra
a bátyámtól és tőlem
parfümje még sosem volt

egy nagyon furcsa állapot
annyira várok valamire
hogy közben belenémulok

arany fellegek
cincognak a leszálló
éj kandúrjának

milliók vannak a számlámon
sok millió, ami nem az enyém
a banké
a családpolitikáé
az államé