anyám hetvennégy éves
parfümöt kapott az alkalomra
a bátyámtól és tőlem
parfümje még sosem volt
milliók vannak a számlámon
sok millió, ami nem az enyém
a banké
a családpolitikáé
az államé
a bátyám negyven
évesen szívbeteg lett
a hátsó ülésen fekve utazott
Németországból hazáig
a szomszéd tízemeletes felső szintje
kiégett
öt ablak vakon, mint összevarrt szemek
– „eltévedtél?” románul szólt ki
az autó ablakán, majd bamba fejem
láttán magyarul megismételte
előbb próbálkoztam imával és sírással
de csak öt percig volt jobb
ilyenkor nagyon fáj önmagamnak lenni
piros és fehér viasz vagyok,
leolvadok a gyertyatartó
repedt pereméről tovább
Nagypénteken,
mikor hazaértem,
a feleségem épp rókázott,
„mi lesz velem, Paul,
ha a hasam úgy néz ki majd,
mint egy zsák, akarsz te
gyereket egyáltalán tőlem,”
Busszal utaztam. Még sosem láttam
a vonásokat ilyen élesnek,
sötétnek az arc körül a hajat,
pirosnak a rúzst, szédítőnek a
közszemlére tett félcsupasz mellet.