Erdei Péter írásai

Ülök az ablak mögött,
az utcát figyelem.
Lent sietnek a gyalogosok,
az utca túloldalán látom,
ahogy egy ablak mögött ül Ő,
az utcát figyeli

Itten kérem vizezik a tintát,
vastagon húzzák húsra a panírt!
Vajon honnan tanulták e mintát
s nem csal -e arcukra a csalás pírt?
Forgatom a húst, mint számban a rossz szót,
a köretet tán rizsnek gondolnánk…

Csodálatos hangulatban
csónakázok önmagamban
fenn a vízen nyugalomban,
amiközben lenn alattam,
szavakkal leírhatatlan
háború dúl hangtalan.

Gyúrja az asszony a tésztát,
bőszen szórja liszttel a deszkát,
pedig nem is tudja csörög-e
majd a zsírban sült csöröge.
(Mellesleg megjegyzem furcsa az élet
Lengyelben zsírban sütik a csörögét!

Imafüzér első kristály / Izland
Ezerhétszáz fok,
kvarclelkem üveggé ég –
amorffá dermed;
rám bámul mögüle a
bennem lévő fehér csend;

Nap esője
légy szivárvány
hegy ormán!
Szivárvány
légy patakká
oldalán!

Törékeny,
karcsú lepke
táncodat
pilleszárny
csapásokkal
karcoltad

Nincs olyan, hogy ősz,
csak az idősámánok
tévesztenek meg,
hogy azt se tudd,
mikor mit vegyél fel ha
reggel kinézel
az ablakon.

Egyszer egy koros kazah kán,
egy kozákot találván
kerek kertjében, nőjével
kacsintós találkán,
rettenet dühre gerjedt,
igaz, vérében amúgy is

Esőcsepp,
lelkem könnye
legyél ott,
hol izzó,
vörös rózsán
méh vagyok!