Erdei Péter írásai

Gyúrja az asszony a tésztát,
bőszen szórja liszttel a deszkát,
pedig nem is tudja csörög-e
majd a zsírban sült csöröge.
(Mellesleg megjegyzem furcsa az élet
Lengyelben zsírban sütik a csörögét!

Imafüzér első kristály / Izland
Ezerhétszáz fok,
kvarclelkem üveggé ég –
amorffá dermed;
rám bámul mögüle a
bennem lévő fehér csend;

Nap esője
légy szivárvány
hegy ormán!
Szivárvány
légy patakká
oldalán!

Törékeny,
karcsú lepke
táncodat
pilleszárny
csapásokkal
karcoltad

Nincs olyan, hogy ősz,
csak az idősámánok
tévesztenek meg,
hogy azt se tudd,
mikor mit vegyél fel ha
reggel kinézel
az ablakon.

Egyszer egy koros kazah kán,
egy kozákot találván
kerek kertjében, nőjével
kacsintós találkán,
rettenet dühre gerjedt,
igaz, vérében amúgy is

Esőcsepp,
lelkem könnye
legyél ott,
hol izzó,
vörös rózsán
méh vagyok!

Míg virág
voltam, telve,
zenével,
szerelmes
szellők között
fenn, erős

Az éj szélén ül a vén hölgy és ásít,
egy felhőt magára húz takarónak.
Tél van, fázik és rosszul zár az ablak.
Álmában langy eső esik, a szelíd
szélben a tavasz lassan kivirágzik.

Csodálatos hangulatban
csónakázok egymagamban
szelíd vízen nyugalomban,
amiközben lenn alattam,
szavakkal leírhatatlan
háború dúl csúf, hangtalan.