Erdei Péter írásai

Csodálatos hangulatban
csónakázok egymagamban
szelíd vízen nyugalomban,
amiközben lenn alattam,
szavakkal leírhatatlan
háború dúl csúf, hangtalan.

Fakó éjszakák, sötét nappalok állnak
közéd és közém,
észrevétlenül lépek át az életem
botlatókövén.
Utolsó utam elején még nem látom
menetem végét