Emlékezés Kende Sándor íróra – özvegye, Regényi Ildikó által

Kanyargós ösvényeken címmel jelent meg az 1982 óta Budaörsön, illetve Budapesten élő Regényi Ildikó második könyve, melyet 2012. október 20-án elsőként Pécsett, a Parti Galériában mutatott be, ezzel is hangsúlyozva pécsi kötődésének fontosságát. Kende Sándor 20 éve, 1992. november 16-án hunyt el. Az ő emlékét idézzük fel a Kanyargós ösvényeken című kötet itt közölt részletével.

Galagonya lányok

Ketten vannak a galagonya lányok, és gyönyörűek! Onnan is tudom, hogy lányok, mert ilyen tudatosan mindig széppé lenni, újra meg újra, csak a női nem tagjai akarnak.
Széles körű, elegáns rokonságuk mintegy ezerféle családot tart számon. Cserjék, fák és bokrok ők, egyetlen alapvető közös tulajdonsággal: hosszú vékony tövisekkel védik magukat a beavatkozástól, hiszen rózsafélék is vannak közöttük.

Zaj – zene – nesz

Aki ült már reggel vagy késő délután autóban vagy buszon Budapesten, annak biztos fogalma lehet a zajról. A meg-meglóduló kocsisorból jajgató gumikkal kivágódó türelmetlen, előző autósok, a felbőgő motorral induló, maguknak utat kényszerítőző buszok mindennapi hangos tevékenységüket gyakorolják.

Parancs

Puha macskaléptekkel érkezett meg a tél. Szünet nélkül hullott a hó. Vastag, fehér bundát öltött a vidék itt a hegyek lábánál. Agatacska felett, a fakitermelésen megállt a munka. A favágók nem tudták megközelíteni a telepet. Köhögve, fuldokolva próbálkozott a meredek előtt a terepjáró, de újra, meg újra megpörögtek a kerekek a mély hóban. Tamás, a főerdész sem tudott tovább menni.

Tavaszodik újra…

A Jocó Panzió köves parkolójában állt meg a kocsival. Az anyósülésről kivette a szatyorból az edzőcipőt és a pulóvert. Átöltözött, utcai ruháit betette a csomagtartóba. Bezárta az autót.
Körülnézett, idén koratavasszal először jött ki az ismert terepre.
De még milyen régen ismerte ezt a szépséges terepet!

Önköszöntő

Erősen igyekeztem világra jönni! Édesanyám, a belegi állomásfőnök asszonylánya, a Budapesti Bábaképzőbe készült velem, de én ezt a Somogy megyei állomásépületet választottam szülőházamul. Nem bánom ma sem, hiszen Magyarország édes része, családunk egyik felének szűkebb pátriája.
Nem is volt gond semmivel. Értő asszonyok és a kutasi bába minden ügyességükkel segítettek anyának és lányának. Csak akkor hallgattak homlokráncolva, mikor a nevemet kérdezték a fiatalasszonytól.

Mit adtak nekem a Múzsák?

Talán ötéves lehettem, mikor eldicsekedtem otthon:
– Mi a múzsák templomában voltunk!
– Hová vitted ezt a gyereket? – vonta kérdőre nagymamám Tatámat.
– Hát a Szépművészeti Múzeumba! – válaszolta természetesnek találva ezt az utazást Tata.

Az én saját madaram

Nagypapa, talán dédpapa korú is lehet már, nem tudom.
Mi három éve ismertük meg, mikor május elején először mentünk a hátsó teraszt kitakarítani, és a kövön egy pettyes mellényű rigógyereket találtunk, aki bal lábára sántikálva próbált elmenekülni. Repeta kiskutyánkat szigorúan elparancsoltuk a közeléből, és egy kosárkát borítottunk rá, majd deszkával alátámasztva felemeltük a hátsó polc tetejére.

Újra advent!

Ragacsos, koszos, ónos esőkkel nehezített idővel köszöntött ránk az idei tél. Korábban, mint szokott, váltogatja a nagy hidegeket a meleg frontokkal, hogy mindenkinek eleget tegyen, aki rosszul érzi magát a változékony időben.

Kende Sándor (1918–1992)

Kende Sándor kulturális városfoglaló plakátjának avatása:
2010. november 20-án, szombaton 11 óra, Pécs, Király u. 5.

A Városfoglalás a pécsi Parti Galéria által kezdeményezett nagyszabású utcai kiállítás, amely a Pécs 2010. Európa Kulturális Fővárosa program keretében valósult meg. „Ez a program rólunk, városlakókról szól. Azokról, akik élettel töltik meg a köveket” – véli a pécsi Parti Galéria vezetője, Tátrai Annamária, az ötletgazda.

Dózis

– Meghalt a Dózis! – fogadtak a lányok a strandon idén, nyár elején.

Dózis becsületes neve Kovács János volt. Valamikor, a kilencvenes évek elején nyáron arra a szenzációra érkeztünk szokott balatoni nyaralóhelyünkre, hogy a strandon, a pénztárnál is, a fali irányító táblán is nyíl mutatta: MASSAGE.

Mindennap ünnep

Hárommariéknál mindig nagy a forgalom. A legszebb, legjobb savanyúság náluk kapható a piacon. Mindenki csak így emlegeti őket: Hárommariék. Pedig négyen vannak, és a papa: Misi. Nagymari alig volt tizenhat, mikor Misi elvette, szorgalmasan gazdálkodnak azóta is a vecsési kertben, a legfrissebb apró uborkát ők hozzák évek óta minden hajnalban Pestre.

Mondák-kísérte utazás a Kárpátalján (4.)

A munkácsi vár az erdélyi származású Rákócziak ősi, fejedelmi sasfészke, hetvenméteres magasságból tekint alá a Kárpátok lábáig előrenyúló kelet-európai síkságra. Nyílt harcban, várostrommal soha, egyetlen ellenség sem foglalta el.

Történelmének legnehezebb időszakát 1683–88 között élte át, amikor az elbukott Thököly-szabadságharc utolsó kuruc erősségeként Zrínyi Ilona vezérletével 3 évig dacolt Caraffa császári tábornok ostromlóival.

Mondák-kísérte utazás a Kárpátalján (3.)

Munkácsra érkeztünk, Szlávik a kisbusszal felvitt minket az alsó vár hídjáig. Miközben a büszke erődítmény köves belső udvarait, folyosóit jártuk, Szlávik a várkútnál megállt és mesélni kezdett.

Mondák-kísérte utazás a Kárpátalján (2.)

A kegyetlen, zsugori Zeta király vára állott ezen a hegyen. Eladósorban lévő leányait azért nem adta férjhez, hogy ne kelljen hozományukat kiadnia. Emiatt minden kérőben kifogásokat talált, a lányok meg hervadoztak, szomorkodtak.
Délceg, fiatal királyfi érkezett leánykérőbe: