Tavasszal egy rövid kirándulásra indulunk, Lengyelország déli részére. Először a Tátra hegyei közé megyünk, majd egy kis kitérőt teszünk Krakkóba, utána meglátogatjuk a wieliczkai sóbányát, aztán ismét visszatérünk a hegyek közé, ahol egy tengerszemet látogatunk meg, végül pedig egy kis tutajozásra indulunk a Dunajec folyón.
Zakopane látképe
Lengyelország déli részén, mintegy 300 km hosszúságban húzódik a Kárpátok hegyláncolata. Ennek a területnek a középső részén emelkednek a Lengyel-Tátra ormai, melyet nyugatról az Árva folyó völgyéhez csatlakozó Jablonkai-medence, északról a Dunajec folyó, keletről a Pieninek-hegység, délről pedig az elnevezésből következően hivatalosan az országhatár keretez, de természeti szempontból nyilvánvalóan a Tátra vonulatai tovább folytatódnak.
Hagyományos stílusú faház Zakopanéban
A térség „fővárosa” Zakopane, a tenger szintje felett 900 méter magasságban terül el. A települést északról és délről egy-egy nagy hegyvonulat övezi: délen az 1800 méter fölé emelkedő Giewont, északon pedig a 1123 méteres Gubałówka, melyre mi is felkapaszkodunk majd.
Vendéglő a Gubałówkán
Zakopane évszázadokon keresztül amolyan csendes kis falu volt, sok másik hegyi településhez hasonlóan. A 19. század közepétől azonban az eldugott, álmos kis falucska gyors fejlődésnek indult, a század végére igen divatos üdülőhellyé vált. Hogy is történt mindez? A 19. század közepén, egy varsói orvos, bizonyos Tytus Chałubiński a Tátrában töltötte szabadságát. Rabul ejtette a szép, érintetlen táj, megismerkedett a helyi lakókkal, a górálokkal, szokásaikkal, dalaikkal, népmeséikkel. A személyes vonzódás mellett természetesen a hivatásából adódó szempontokat sem hagyta figyelmen kívül: felfigyelt arra, hogy ezen a vidéken teljesen ismeretlen az akkoriban Európa-szerte pusztító tüdővész, melynek abban az időben még egyáltalán nem volt ellenszere. Ennek magyarázata a tiszta, pormentes levegő volt. Így rövid idő alatt egyre többen érkeztek ide kúráltatni magukat az ország különböző helyeiről. Fokozatosan épültek a villák, majd az üdülőhelyekre jellemző panziók, szállodák, szanatóriumok. A népi építőművészet elemeinek felhasználása a kezdeti időszaktól jellemző volt a városra. A régi villák kivétel nélkül a górál stílusú, faragásokkal díszített, zsindellyel fedett faházak mintájára készültek. Ezek közül napjainkra sajnos elég kevés maradt meg, a második világháború utáni „modernizáció” során sok új épületet emeltek a városban.
A lovaskocsi gazdája górál viseletben várja utasait
A város amellett, hogy népszerű üdülőhely, a 20. század második évtizedétől kezdve a téli sportok központja is. Már az 1910-es években nemzetközi síversenyeket tartottak, a 20-as évek közepén síugrósáncot építettek a város melletti hegyekben.
Viszonylag egyszerű megközelíthetősége miatt rendkívül népszerű kirándulóhely a várostól északra emelkedő Gubałówka. A hegyre kényelmesen a siklóval, vagy gyalogosan a meredek turistaúton lehet feljutni. A sikló lenti állomásához kézműves alkotásokat, helyi ételeket kínáló bazáron át vezet az út. Aki a kényelmesebb megoldást választja, rövidebb-hosszabb sorbanállás után pár pillanat alatt feljuthat a hegytetőre a sikló segítségével, a sűrű erdőben. Aki viszont kapható egy kiadós emelkedőn való „hegymászásra”, gazdagabb látványban lehet része, az út során többször megállva és hátrafordulva egyre többet láthatunk a környező vidék szépségeiből. A hegytetőn vendéglő várja a turistákat, de részt vehetünk egy rövid lovaskocsis kiránduláson is, és gyönyörködhetünk a panorámában.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások