Búcsúzik a Hetedhéthatár Káplár Lászlótól, az MTI Baranya megyei szerkesztőségének vezetőjétől, attól a baráttól, kollégától, aki ott volt a magazin születésénél, segítette a kezdeteket, és gondviselő szeretettel támogatta a lapot mindaddig, míg köztünk volt.
Lassan három éve, hogy a gyilkos kór kikezdte Laci szervezetét, 2000 májusában műtötték. Aztán tavaly októberben kórházba került, és az orvosok novemberben széttárták a kezüket, mondván: nem tehetnek semmit. Mégis még négy hónapig köztünk volt – várta nagyfiáéknál az unoka megszületését és kisfiának, Fülöpnek 10. születésnapját. Csak az utóbbira futotta erejéből: két nappal túlélte a születésnapot. Március 18-án ment el, Zoltán fiáéknál addig még – napok híján – nem született meg az unoka.
Mindvégig tudatánál volt, és csendben tűrte a kínokat, soha nem panaszkodott. Decembertől családi körben kívánt lenni, nem ment vissza a kórházba. Felesége, édesanyja, kisfia, anyósa gondoskodó szeretete segített neki megküzdeni minden új napért.
Amennyit lehetett, én is Laci mellett voltam – hiszen testvérként éreztünk egymás iránt. Mindössze négy nappal volt idősebb nálam, december 8-án volt ötvenéves. Évek óta készültünk a közös ünneplésre…
Tavaly nyáron kozármislenyi házunknál cseresznyéztünk: bal oldalon Káplár Fülöp, mellette két unokatestvére, és Laci fogja a létrát, aggódva, nehogy leessenek. Ez az utolsó családi kép róla…
„Az aput mindenki szerette, aki ismerte. Nem bántott soha senkit. Még a legyet is egy kemény lappal kitessékelte az ablakon… Azt hiszem, ez a legszörnyűbb nap az életemben, kevés ennél rosszabb történhet velem…” – mondta Káplár Fülöp tíz évének bölcsességével aznap, amikor édesapja eltávozott. Így igaz: aki ismerte, ugyanígy vélekedett róla. Jó ember volt, okos volt, bármit is csinált, mindent teljes szívvel. Ha tanár maradt volna – és nem édesapja nyomdokaiba lépve újságíróként dolgozott volna -, annak is nagyon jó lett volna. Mint ahogy férjnek, apának, fiúnak, barátnak, kollégának is nagyon jó volt. Sokunknak fáj, hogy nincs többé…
Szóljon hozzá!