Szigeti Szabó János mellett a kiállítást megnyitók: L. Csépányi Katalin, dr. Debreceni László, Köveskuti Péter, Kovács József Hontalan
Mindannyiunk nagy örömére szolgál, hogy ismét egy mohácsi alkotóművész kiállításának a megnyitóján lehetünk jelen, különösen pedig az a tény avatja feledhetetlen élménnyé ezt az alkalmat, hogy az alkotó személyében ezúttal kedves barátunkat, Szigeti Szabó Jánost ünnepelhetjük – kezdte a kiállító művészt méltató beszédét november 7-én délután dr. Debreceni László orvos-író Mohácson, a Kossuth Filmszínház kamaratermében, ahol a hónap végéig láthatók Szigeti Szabó János képei. Majd így folytatta: – Szigeti Szabó János, vagy ahogy megismertem, a Guszti, azonnal mély rokonszenvet ébresztett bennem világos, tiszta gondolataival, józan ítélőképességével és azzal a lényeglátással, ahogy a mindennapi életünk, a társadalmi élet és a művészet körében felmerülő kérdéseket találkozásaink alkalmával megközelítette. Én úgy gondolom, ezek az emberi mértékek és kvalitások a művészetére, az alkotásaira is jellemzők. Az őseredeti tehetségében kibontakozó alkotó szellemiség sohasem rugaszkodott el természetes, emberi gyökereitől, hanem az anyaföld gazdag kincsesbányáiból kiaknázott értéket és szépséget közvetítette és közvetíti mind a mai napig, és érthető, a szívünket-lelkünket gyönyörködtető művészi élménnyel ajándékozott meg mindannyiunkat.
Nem volt könnyű az élete. Láttuk, tudjuk, hogy mily sok nehézséggel kellett szembenéznie, mennyi akadályt kellett leküzdenie ahhoz, hogy a tehetsége megtalálja az utat a kibontakozáshoz, megteremtse a lehetőséget az alkotáshoz. Mennyi veszély leselkedett rá, ahogy ingoványok gravitációs vonzásán felülemelkedve sikerült úrrá lennie a kilátástalanságba és reménytelenségbe torkolló helyzetek felett.
Matkó tanya
Az ötvenedik születésnapján rendezett ünnepségen azt mondtam: igaz, hogy már sok szép alkotás sorakozik mögötte, de én úgy ítélem meg a körülményeket, hogy most érkezett el pályafutásának egy új állomásához, ahonnét még magasabb ívelésű kibontakozás felé vezet az út. Ezen a tárlaton végigtekintve az a benyomásom, hogy nem tévedtem.
Guszti mohácsi eredete, Mohácshoz való hűsége továbbra is ehhez a városhoz köti, mely méltán lehet büszke arra, hogy alkotók, művészek inspirációjához teremti meg a lehetőséget. Egy város életében nem mindig méltányolt, de felbecsülhetetlen jelentősége és szerepe van annak a szellemi atmoszférának, amelyet az alkotók hoznak létre benne.
*
A Hetedhéthatár szerzői nevében L. Csépányi Katalin köszöntötte Szigeti Szabó Jánost a következő szavakkal:
Egy boglyas fej a papír fölé hajlik, pár kézmozdulat – és látjuk a csodát. A fekete vonalak életre kelnek; arc, madár, hölgy – sorra jelennek meg Szigeti Szabó János kikívánkozó gondolatait tükrözve. Mi meg csak ülünk körülötte, nézzük, amint rajzol, és álmélkodunk. Tanúi vagyunk annak, hogyan alkot egy őstehetség. Már ez is ajándék, a ritka pillanat. Nem kell műítésznek lennünk ahhoz, hogy érezzük: művészre leltünk, aki elvarázsolt minket. Különleges hangulatot kelt; elcsendesedünk, azonos gondolatok kavarognak a fejünkben. Örülünk annak, hogy itt vagyunk, az irigységnek jele sincs, egy boldog embercsoport van együtt a pécsi Iparos Kisvendéglőben – köszönhetően egy fekete tollnak, néhány fehér papírnak, egy kéznek, amely végén ott van Szigeti Szabó János. Nem tudjuk, honnan hozta ezt a tehetséget, hány száz, hány ezer év van a kezében, és neki csak ki kell adnia magából. Csak ki kell adnia… Egyszerűen hangzik. És mint minden egyszerű dolog a világon – ez a legbonyolultabb. Talán ezért hallgatnak az alkotót figyelve a Hetedhéthatár magazin szerzői, ezen a szokásos összejövetelükön a pécsi Iparos Kisvendéglőben – míg bezzeg máskor tőlük hangos mindhárom terem. Az elcsendesedés a tisztelet jele – a tehetség tiszteletéé. A rajz mágikus erejével átröpít bennünket egy másik világba.
Aztán egy következő alkalommal Szigeti Szabó János festményeit ismerjük meg – és a mágikus erő fokozódik. A kékek, zöldek, barnák meghökkentenek, úgyszintén a szépség és csúnyaság kavalkádja, a modern világ és a régi kor elegyedése. Ez a világ akármilyen ismeretlen, mégis ismerős. A finom rajzolat mögött ott a durva, a jó fölött a rossz, a barát mellett az ellenség. Elgondolkodtatóak Szigeti Szabó János képei – sokszor kell megnézni őket, mégsem lehet elégszer. Mindig valamit észre kell még venni, ami addig elkerülte a figyelmet. Például egy madár a felső sarokban, vagy egy furcsa, ismeretlen lény a háttérben. Vagy például a kalap dísze, vagy az arc mögötti alak a múltból.
Amikor 2000-ben a 4. Hetedhéthatár-füzethez, Hegedüs Sándor kötetéhez, a Téli április írásaihoz illusztrátort kerestünk, nem sokat kellett gondolkodnunk. Hegedüs Sándor lírai prózájához Szigeti Szabó János finom rajzai illettek. Örömünkre vállalta a rajzok elkészítését.
Ha körülnézünk az itt bemutatott képeken, bizonyára mindenki talál legalább egy olyant, amelyet szívesen hazavinne, hogy mindennapjai részévé váljon Szigeti Szabó János alkotása. És ez a legjobb kritika egy műalkotásról. Köszönjük a művésznek, hogy megajándékozott bennünket azzal, hogy hű maradt tehetségéhez, és akármilyen nehéz körülmények között is élt, mindig kitartott a művészet mellett.
Hozzászólások