Az Európai Egyházak Konferenciája (Conference of European Churches, CEC) Budapesten tartja 14. Nagygyűlését, 2013. július 3. és 8. között. Az összehívásra kerülő Nagygyűlés az idei év kiemelkedő jelentőségű egyházi eseménye Európában, ahol a kontinens több mint 120 protestáns és ortodox egyházának mintegy 250 delegáltja a szervezet megújulásról és átfogó reformokról határoz majd. A legnagyobb, 29 fős delegációval az Egyesült Királyság érkezett, utána a 27 fős német, majd a 13 fős román delegáció következik, a magyar delegáció négy fős. A tanácskozás nyelve angol fordítás francia és német nyelvre történik.
Köszöntő beszédet mondott Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke. A CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) a CEC kiemelt partnere.
A két szervezet együttműködését az ún. Ökumenikus Charta (Charta Oecumenica, 2001) alapozza meg, amely a sajátosan egyházi célok (egység, egyházak és vallások közötti párbeszéd előmozdítása) mellett a közös társadalmi és politikai szerepvállalás alapelveit is rögzíti.
A CEC a második világháború után jött létre az európai egyházak vezetőinek kezdeményezésére. Fő céljuk egymás támogatása volt a megbékélési folyamatok során. Az Európai Egyházak Konferenciája Európa valamennyi országában élő 120 ortodox, protestáns, anglikán és ókatolikus egyház és negyven társult szervezet közössége. A szervezetet 1959-ben alapították. Irodái Genfben, Brüsszelben és Strasbourgban találhatók. Csütörtökön július 4-én a nagygyűlésen felszólal Olav Tveit a az egyházak Világtanácsának főtitkára is!
A következőkben Őeminenciája Erdő Péter bíboros német nyelven elmondott beszéde magyar fordítását közöljük
Eminenciás Emmanuel Metropolita Úr,
Eminenciás Uraim,
Excellenciás Uraim,
Tisztelendő Hölgyeim és Uraim!
Nagy örömmel köszöntöm Önöket az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érsekeként. Budapest a különböző hitű és kultúrájú emberek találkozási helyszíne és élettere.
Örömmel köszöntöm ennek a fontos összejövetelnek minden résztvevőjét a CCEE, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának nevében is. 1971-ben történt megalakulása óta a CCEE-nek hivatalos és termékeny kapcsolata volt a KEK-kel, az Európai Egyházak Konferenciájával. Nagyon sok lépés történt a párbeszédben, valamint a testvéri kapcsolatok és az Egyházak teológiai és spirituális hagyományának elmélyítésében a számos közösen szervezett ökumenikus találkozó és a három európai ökumenikus nagygyűlés révén (Bázel 1989, Graz 1997, Sibiu 2007). Továbbá a két szervezet Vegyes Bizottsága, amelyben a két elnökség is részt vesz, alapvető tényezővé vált az európai ökumenikus együttműködés erősítésében.
A CCEE nagy érdeklődéssel tekint a mostani plenáris ülésre stratégiai fontossága miatt. Őszintén reméljük, hogy a két szervezet folytatni tudja a baráti és hivatalos kapcsolatok építését. Bízunk benne, hogy egyre inkább közösen tudunk szembenézni azokkal a kihívásokkal, amelyek korunkban feladatot jelentenek a keresztények és az emberiség számára. Mindnyájan tudjuk, hogy nem a struktúrák önmagukban, hanem a személyek és az élő közösségek tudnak hatékony módon tanúságot tenni Jézus jelenlétéről a világban. De ugyanakkor tudatában vagyunk annak is, hogy azok a szervezetek, amelyek valóban az Evangélium szolgálatában állnak, nagy segítséget jelentenek a közös munkában mindenki számára, aki az Úr világos akaratát követve keresi az Egyház teljes és látható egységét. Annak az Egyháznak az egységét, amely „az emberiség egységének jele és eszköze” (vö. LG 1).
Magyarországon és Kelet-Európa sok más országában, amikor az elmúlt évtizedek diktatúrája megpróbálta megakadályozni többek között a hit továbbadását is, a népek érezték a szabadság vágyát és szükségességét. Éreztük annak fontosságát is, hogy a társadalmi életet ne csupán egy szűken megfogalmazott ideológiára, hanem a teljes igazságra építsük. Ebben a teljességben pedig jelen vannak a transzcendens értékek is.
Mostanra más lett körülöttünk a világ. De a mindennapi élet szekularizációja nehézzé teszi az Istenhez való közelítést. Néha úgy tűnik, hogy alig lehet megvalósítani a szabadságról és az igazságról szóló ígérteket. Azokat a várakozásokat, amelyek a kommunizmus összeomlása idején megjelentek. Krisztus mégis itt van közöttünk. Ezért nem szűnik meg soha a reményünk. Itt él, Egyházában, a keresztények közösségében. Ma is ő a remény forrása Európa számára. II. János Pál pápa 10 évvel ezelőtt, a II. Európai Szinódus után kiadott dokumentumában bátorítóan és ünnepélyesen mondta: Itt az ideje annak, hogy Európa újra döntsön jövőjéről. Ennek a jövőnek az alapja a találkozás Jézus Krisztus személyével és üzenetével (vö. Ecclesia in Europa, 2).
Szinte rímel ez a pápai gondolat Vlagyimir Szolovjov víziójára a végső időkről. Amikor Péter pápa, János sztarec és Pauli professzor összegyűlnek, hogy megvallják a hitüket, a császár megkérdezi tőlük: „Mi nektek a legdrágább a kereszténységben?” János sztarec, szinte a többiek nevében is ezt válaszolja: „A kereszténységben maga Krisztus a legdrágább nekünk”.
Ezzel a gondolattal kívánok Önöknek munkával és imádsággal töltött, sikeres napokat. Katolikus közösségünk imádsággal és testvéri szeretettel kíséri munkájukat.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Forrás: Magyar Kurír)
Szóljon hozzá!