Aki még beszélgetett Turgenyev Ivánnal
„Azon alkalomból, hogy egyik legnagyobb orosz költő, Turgenyev Iván novelláinak két remeke most jelent meg a magyar könyvpiacon, jánosi Engel József udvari tanácsos visszaemlékezéseinek gazdag tárházából fölkérésünkre, rendelkezésünkre bocsátotta a nagy költővel való személyes találkozásának érdekes adatait. Egyszerre időzvén Turgenyevvel Karlsbadban, fölkereste ott soraival, tőle találkozót kérve, mely soraira a következő választ kapta, melyet itt az eredeti kéziratából német nyelven közlünk:
Herrn Josefph Engel Wohlgeboren
Carlsbad im Preussischen Hof 3-te Stock
Carlsbad. Kőnig v. England
Montag d. 21. Juli 73 6 Uhr
Abend.
Mein Herr! Ich wohne nicht mehr in Österreichischen Hof und bekomme erst jetzt Ihren Brief. Wenn Sie sich die Mühe geben wollen, übermorgen (Mittwoch) gegen 11 Uhr zu mir zu kommen, so wird es mich freuen, Ihre Bekanntschaft zu machen.- Empfangen Sie die Versicherung meiner Hochachtung. Ivan Tureniiew
A következőkben mondja el jánosi Engel József Turgenyevvel való érdekes találkozását:
Az első nagy világkiállítás, melyet a szétdarabolt monarchia rendezett, 1873. évben Bécsben volt. Ennek megtekintésére Turgenyev Iván is Bécsbe jött: mielőtt azonban szándékát teljesen megvalósíthatta volna, baleset érte, mely folytán lába kificamodott és így került Karlsbadba. A véletlen úgy hozta magával, hogy épp akkor behatóan foglalkoztam Turgenyev novelláinak és regényeinek olvasásával. A jelen generáció aligha tudja már, hogy annak idején őt, mint az orosz rabszolgaság megszüntetésének szellemi vezetőjét is ünnepelték. Ugyanis az akkori cár Trugenyev: „Egy vadász naplójából” című művét olvasva, annyira meg volt hatva, hogy parancsot adott ki ezen, az európai államokban egyedül csak Oroszországban még fennálló gyalázatos állapotoknak eltörlésére. Turgenyevtől származik a „nihilista” szó is és ő volt az első, ki ezen szektáról, mely a 80-as évek elején II. Sándor cárt bombával megölt, egy regénybe („Váter und Söhne”) kimerítően írt: azóta a nihilisták bolsevistákká vedlettek át. Az említett „Apák és fiuk” című regény olvasásában a karlsbadi fenyves erdőben elmerülve, egyszerre elhaladt előttem egy hatalmas alak, hosszú fehér hajjal, hófehér szakállal – Turgenyev volt. A nevezett regényben tárgyalt problémák erősen foglalkoztatták a fiatal észt – és így egyet gondolva, levélben felvilágosítást kértem. A levélre a fönt közölt választ kaptam.
Majdnem két óra hosszat időztem a nagy költőnél, sajnos azonban a sok érdekes kijelentését nem jegyeztem fel. Az akkori „Fünfkirchner Zeitung”-ban egy karlsbadi fürdőlevél keretében megemlékeztem ugyan e találkozásról is – de ez sincs már kéznél. Arra még emlékszem, hogy Jókai műveiről elismerőleg nyilatkozott ugyan, de a formai rész ellen voltak aggályai. Midőn felvilágosítottam, hogy Jókai nemcsak regényeket ír, hanem egy nagy politikai napilap szerkesztője és főmunkatársa, hogy egy élclapot is szerkeszt, ezen felül még országgyűlési képviselő is – akkor érthetőnek és megbocsáthatónak tartotta azt, mit kifogásolt. A dualizmust rossz alakulatnak tartotta. Egy nagyon jellegzetes megjegyzését azonban nem felejtettem el: midőn – az ebédidő elérkezvén – tőle búcsúztam, mondotta: „nem vagyok barátja tartós ismeretségeknek, legjobban szeretem az ilyen véletlenül kínálkozó, néhány kellemes órát nyújtó összejöveteleket.”
Egy félszázadnál hosszabb idő pergett le azóta, de sötétbarna arcának szellemdús vonásai még elevenen állnak előttem. Turgenyev kézírása feltűnően hasonlít Liszt Ferencéhez: életükben is jó barátok is voltak.” (Pécsi Napló. 1926. június 6.)
Szóljon hozzá!