Bércesné Kocsis Ilona és lánya, Hajnal Éva búcsúzik az alábbi sorokkal és verssel Kocsis Józseftől, a szeretett testvértől és a szeretve tisztelt nagybácsitól.
„– Nővérem, hol vagy?”
Így kerestél legutóbb a gépen…, ahogy mi nevezzük, én sietve válaszoltam:
„– Itt vagyok!”
Tudtad, hogy a közeledben vagyok, megnyugodtál.
„– Itt vagyok!” – mondom most is, de Te nem hallod,… pedig üvöltök, csak a hang nem engedelmes,… állok némán, tehetetlenül…
Aztán eszembe jut a könyvünk, a „Hatkezes” az üzeneteddel:
„… fellapozván, egymás közelébe juthatunk bármely nap, bármely órájában és összecsukva is együtt maradunk ott bent a véges idők végezetéig, örökre, mondhatnánk és miért ne gondolnánk így, hiszen szándékaink szerint való ez a szó, amelynek a jelentéséhez egyre közelebb kerülünk…”
„…szavak mögötti csendbe kapaszkodom szavakkal, szavaidba fogódzom csendektől megsebzetten…”
Megértettem, megnyugodtam…
Kocsis József verse
Gyász
Az idő zökkent csak talán
Legyűrve könnyedén a test
Erőtlen ellenállását
S fejed köré kirakta csendben
Piros virágait a megdöbbent halál.
A néma kert tűnődő fái közt
Reménykedőn szaglászva szél botorkál.
A fák alatt riadt kis csend fülel.
Arcomat a földre fektetem,
Borzongva összebújnak
A reszkető füvek,
És szűkölő szívemet összevérzi
Egy fel-feljajduló tücsök
Segélykérő sírása
Az éjben.
_________________
Hajnal Éva:
Csend van
(Öcsinek, 2013. 07. 26. )
Nem volt alkalmam
elmondani Neked: a
diófát láttam
én is… ágai
közt biztonságban, vígan
fütyörészett szép,
szomorú gyerek-
korod… – koronáján most
álmot muzsikál
a csend…: nélkülünk
hallgatod a Mindenség
fényes dallamát…
_______________
Hajnal Éva:
Időtlenül
(Öcsinek)
Mozdulatlanság:
… szoborrá szenderülő
pillanataink.
Rezzenéstelen
állok, körülöttem csak
úgy megtörténik
a világ… és nem
vagy itt, hogy elmeséljem…
Kezemben virág,
szép sorsod bennem
fénylő emlékkövekben
… kristályosodik.
Hozzászólások