Trebbin Ágost | Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 94.

Népszerű tudomány

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 94.

A pécsi születésű Tauszig Aladár pilóta főhadnagy hőstette

Légi tábori levelezőlap

Mire a falevelek lehullanak, katonáink visszatérnek – hangzott II. Vilmos császár híres mondata az első világháború kirobbanásakor. Igen népszerű mondás volt ez 1914. év nyarán Pécsett is. A Monarchiában is nagy volt a kardcsörtetés. „Megállj, megállj, kutya Szerbia!” hangzott mindenfelé a felelőtlen kurjongatás. Azután őszre ugyancsak alábbhagyott a harcias hang. A szerbek szívós elszántsággal harcoltak, az „orosz mackó” is megálljt vezényelt Galiciában. A harctéri győzelmi hírek helyett, egyre több gyászos levelezőlap érkezett Pécsre is. „Eltűnésének helye ismeretlen!” – ami legtöbb esetben azonos volt a hősi halállal. Azoknak a pécsi családoknak legalább még megmaradt a reményük, akik – ha néhány hónapos késedelemmel is – értesítést kaphattak hozzátartozójukról.

„Fligerpost Przemysl Jänner 1915.” felírttal hártya vékonyságú sárga tábori lap érkezett Pécsre 1915. februárjában. K. A. várbeli katona arról értesíti feleségét, hogy egészséges és jó sorban él. Mást nem írhatott.” (Dunántúli Napló. 1993. január 21. 10 p. Dr. Pagáts Pál: A repülés pécsi epizódjai az I. Világháborúban.)

Támadásban az Etrich Taube

A legsúlyosabb harcok Przemysl lengyel város határában húzódó erődítmény rendszernél bontakozódtak ki. A további harcok kulcskérdése volt, ki birtokolja ezt, a „kelet kapujának” számító stratégiai fontosságú pontot.

A súlyos veszteségekkel járó küzdelmek váltakozó szerencsével zajlottak. Hol a Monarchia csapatai, hol pedig az oroszok birtokolták a várat.

Przemyśl első ostroma 1914. szeptember 17-én kezdődött, és orosz vereséggel végződött.

Przemyśl második ostroma 1914. november 2-án kezdődött, és orosz győzelemmel végződött.

Przemyśl harmadik ostrománál, 1915. május 31-én, osztrák-magyar és német csapatok támadták az erődöt, amelyet június 3-án visszafoglaltak.

Tauszig Aladár pilóta főhadnagy, Etrich Taube típusú gépével az első orosz támadások idején hajtotta végre hősies, merész vállalkozását. Feladatát képezte, hogy repülőgépével, az orosz ballonok zárógyűrűjén keresztül bejusson az ostromlott várba, majd onnan fontos katonai iratokkal és a katonák levelező lapjaival megterhelt gépével visszarepüljön a hadparancsnokságra.

A hős főhadnagy mindkét feladatát sikerrel végrehajtotta. Az Etrich Taubét azonban az orosz repeszgránátok egyik repülőúton sem kímélték és csak nagy üggyel-bajjal tudták – több-kevesebb eredményességgel – megjavítani. Tauszig főhadnagy a visszafelé vezető légi úton súlyosan megsérült. A zord időjárás okozta nagy hidegben egyik lába elfagyott. Ilyen körülmények között, csak rendkívüli ügyességének és tudásának köszönhetően tudta gépét navigálni. A küldetés végül is sikeresen zárult. Az értékes rakomány célba érkezett. A múzeumi gyűjtemények ritkaságai között még itt-ott feltűnik egy olyan féltve őrzött tábori levelezőlap, amelyet Tauszig Aladár hozott magával az ostromlott Przemysl–ből.

Egy Tauszig Aladár magas kitüntetései közül, a Vaskorona Rend III. fokozata

Tauszig Aladár hősi tettét magas rangú elismeréssel és érdemérmekkel honorálta a legfelsőbb katonai vezetés.

A pilóta azonban majdnem súlyos árat fizetett a sikeres vállalkozásért, elfagyott lábát csak a leggondosabb orvosi kezeléssel tudták megmenteni.

Megpróbáltam az Internet segítségével is kutatni a pécsi hős, Tauszig Aladár nyugállományú repülő őrnagy – I. Világháború idején főhadnagy, később százados – emlékei után. Ekkor került látókörömbe egy igen érdekes közlemény:

„A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteménye a közelmúltban értékes, a katonai repülés hőskorából származó műtárgyakkal gyarapodott. Az első világháborúban osztrák-magyar tábori pilótaként és századparancsnokként szolgáló Tauszig Aladár százados számos különlegességet tartalmazó kitüntetés hagyatékát Franciaországban élő leszármazottja adományozta az intézménynek. Tauszig Aladár főhadnagy 1912 júniusában az elsők között teljesítette a tábori pilótakiképzést. A császári és királyi 14. repülőszázad pilótájaként, 1914 őszén önként vállalkozott arra, hogy a körülzárt Przemyslből fontos parancsokat kézbesítsen. A mostoha időjárási körülmények közt végrehajtott repülés nyomán súlyos sérüléseket szenvedett. Elfagyott lábfejét, másik lábán ujjait amputálni kellett. Ennek ellenére a háború végéig összesen mintegy  50 harci bevetést repült, 1916. október végétől 1918. februárig pedig a 14. repülőszázad parancsnoka volt. Harctéri és vezetői érdemeiért többek között megkapta a Vaskorona Rend III. osztályát hadidíszítménnyel, kardokkal, illetve a porosz Vaskereszt II. osztályát. A kiváló magyar pilóta hagyatékát a család szándékából a Hadtörténeti Múzeum őrzi tovább a nemzet számára.”

Megítélésem szerint Tauszig Aladár repülő őrnagy neve – a Hadtörténeti Intézet vitrinje mellett – ott állhatna, előkelő helyen Pécs város jeles polgárainak dísz panteonjában is. Nekünk, mai pécsieknek csak egy erkölcsi feladatunk van, gondoljunk nagy szeretettel és megbecsüléssel Tauszig Aladárra, a város egykori hősére…

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 94.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés