Két felső comb és…
Hétvégi bevásárlás. Sorban állunk a húsos pult előtt. Szebbnél szebb tőkehúsok, fél, egész és darabolt baromfi falatok kínálják magukat csábítóan. Lassan halad a sor. Mögénk állnak Ők is. A nyugdíjkorhatár szélén lehetnek. Ilyenkor csak úgy, magamban megpróbálok eljátszani a gondolattal. Vajon ők hány főre és mennyit vásárolhatnak? Valószínűleg két főre, hiszen a gyerekek már kirepültek. Ez rendben, de mi van, ha ott vannak a tinédzser unokák? Azoknak van ám étvágyuk! És ha nincs gyerek, unoka? Vagy ha nincs egyikből sem senki a környéken, az országban? Oldalt állva a bevásárlókocsival várom a feleségem által a hétvégére jól kiszámított, bevásárló listán előre leírt hús mennyiséget.
Most épp mellém kerülnek.
– Vegyünk négyet – suttogja a férfi.
– Kettő elég lesz.
– Biztos? De akkor mi lesz a húslevesbe?
– Több zöldséget teszek bele.
– Te tudod.
Sorra kerülnek. A hölgy szinte szégyellve magát, lesütött szemmel adja le a megrendelést.
– Kérek két csibe felsőcombot. És…egy farhátat is legyen szíves.
A férfi hálásan teszi vállára a kezét. Szemüvege mintha kissé elhomályosodott volna. Leveszi és megtörli a zsebkendőjében.
Szóljon hozzá!