Császár Levente: A bölcs remete

Nemrégiben látott napvilágot Császár Levente A bölcs remete című új könyve. Tarbay Ede ezekkel a gondolatokkal ajánlja a művet az olvasók figyelmébe: Császár Levente mintha egy megíratlan vagy töredékesen őrzött néphagyomány és a teremtő írói képzelet segítségével járná be a Mecsek „Zengővidékének” nagyon valóságos tájait. Nem egymagában, mert vezetője van, a bölcs remete, akit Apónak nevez. Ő az, aki meghatározója a környék életének, legyenek azok madarak, vagy sérült farkasok, üvegfúvók, vetélkedő virágok, vadászok, nyulak, erdő boszorkái. A történetek hűségesen követik az évszakok, néphagyomány szerint elnevezett hónapok múlását, egyben az írás egésze emléket állít két közelmúltban élt szerzetesnek, lelki atyának: Vácz Jenőnek és Németh Jánosnak. Ha hitoktatással foglalkoznék, ’kötelező’ olvasmánnyá és témává tenném a remete történeteit.

A kötet bemutatója 2015. február 27-én, 17 órakor lesz a hosszúhetényi Általános Iskola aulájában (Verseny u. 9.). A szerzővel és az illusztrátorral Dr. Müller Zsuzsanna beszélget. A pécsi bemutató Pál Rita illusztrátor kiállításával egybekötve 2015. március 19-én, 16 órakor lesz a Természettudományi Múzeumban.

 

Császár Levente, a Mesemíves így vall önmagáról

Isten hozott, Kedves Olvasó! Megérkeztél a Mecsekbe. Annak is az észak-keleti szegletébe, egy Kárász nevű falucskába. „…a már Tolna felé szelídülő baranyai hegyek közé szorult falu úgy bukkan ki a dombok és erdők közül, mintha egyenesen szelíd népmesék ölében ülne…” – írja a településről Török Sándor meseíró a 30-as évek derekán.

Ezen a mesés mecseki településen nőttem fel és éltem közel 50 esztendeig. Itt, ahonnan a falusi nyaraltatás egy világias gondolkodású papnak köszönhetően elindult ország hódító útjára a két világháború között. Itt, ahol minden utcasarokra jut egy anekdota, kárásziasan huncutság. Az, hogy gyermekkoromat abban az egykori malomban töltöttem, ahol egy évszázaddal ezelőtt megszületett a MADARAK ÉS FÁK NAPJA, s a hegyen túl ott roskadozik a Máré-vár, csak megerősíti a késztetést, hogy meséljek. Meséljek kis települések kulturális örökségéről, hegyek-völgyek természeti kincseiről.

Nem tudok annál jobb ötletet elképzelni egy-egy mese alapjának, mint ami az adott település helytörténetében gyökerezik, hiszen azt maga az Élet szülte és az Életnél nincs bölcsebb tanítómester. Bár, az sem elhanyagolható érzés, mikor a Mecseket járva egyszer csak megdobban az ember lába alatt a hegy szíve. Ilyenkor nagyon résen kell lennem, mert biztos lehetek benne, hogy egy új mese van születőben.

Mesegyáram – mely méretét tekintve inkább egy manófaktúra – a hagyományos meseelemek felhasználásával az erdőnépe (rókák-hollók, tündérek-boszorkák, koboldok-lidércek, mesterek-remeték, sárkányok-óriások…) világába vezet vissza, s próbál azon az ösvényen maradni, amit a klasszikus tündérmesék tapostak ki. S azt is bevallom súgva, hogy a mese csak ürügy. Egyfajta eszköz arra, hogy felhívja a figyelmet a Teremtő Természet ős-erejére.

MISZTIKUM. Így hívják ezt a kifogyhatatlan ötlettárat, ahová évtizedek, évszázadok, évezredek rakták le tanulságaikat. A világ legcsodálatosabb ötvözete. Tartalmaz kemény vasat, puha anyaföldet, illékony varázslatot. Szétmorzsolódott köveken, elkorhadt fatuskókon vannak a misztérium nyomai. Emberi szem számra láthatatlan tündő-írással festették rá, erde-jelekkel véstek belé a mesterek és a remeték bölcsességét. Még van olyan forrásvíz, mely, ha ráloccsan, láthatóvá válik az írás. S én tudom, hol találhatók ezek a források. Megtanultam olvasni a tündők jelét, kibetűzni az erdék rovását.  Így csak le kell nyúlnom a kő után, megpihenni egy fatuskón.

Meséimet nem szabom korhatárhoz, főként a komolyabb történeteimet, amit legalább annyira a felnőtteknek is szánok, mint a 10-12 éves olvasóknak. Ezeket az összefüggő mesenovellákat a mesék és az ifjúsági regények összekötőjeként tudom leginkább elképzelni, ahol kapaszkodónak még ott található a grafikai ábrázolás is.

A szóban forgó könyvek többnyire magánkiadásban jelennek meg, általában az adott természeti kincshez köthető településsel – önkormányzatával, civil szervezetével, vagy nagyobb vállalkozásával – közösen jelentetjük meg, s az esetek nagy többségében pályázati források segítségét vettük igénybe. A magánkiadás lényegesen több feladatot kíván, de előnye, hogy a gyeplő az én kezemben van.

A manófaktúra munkái hasonlóak a helyi-, illetve a kézműves termékekhez: kevés példányban készülnek és a boltokban nem megvásárolhatók.

Könyveim nagy többsége része A MESE MINDENKIÉ mozgalmamnak, melynek rövid lényege, hogy az adott településen élő gyermekek ingyen juthatnak hozzá a könyvekhez.

A Bölcsek szerint az Élet értelme a boldogságkeresés. Én akkor vagyok a legboldogabb, ha mesét írok. S ha könyveim által ebből az érzésből át tudok valamit adni, az külön öröm számomra.

Regöljünk…

 

Császár Levente megjelent mesekönyvei és helytörténeti gyűjteményei

Madárház – 2007 (Kárász)
Az erdő íze – 2011 (Mecsek)
Aprónépek országa – 2012 (Alsómocsolád)
Az Időmester – 2012 (Szászvár)
Máré-vár – 2012 (Magyaregregy)
Korró – 2013 (Mánfa)
Erdék és Tündők – 2013 (Kisújbánya-Óbánya)
Varázspatkó – 2014 (Szászvár)
Mézes-tanya – 2014 (Baranya)
Kárászi hunczutságok – 2014 (Kárász)
A bölcs remete – 2014 (Hosszúhetény-Püspökszentlászló)

 

A szerző kiadásra váró kéziratai

Tündérút (Vasas); Gombák fejedelme (Mecsek); Koboldok kincse (Vékény); Naphegy lovag (Hegymagas); Az ördög könnycseppje (Nagyharsány); Az Üvegmágus (Hosszúhetény); Kalán Miska (Váralja); Zsongorkő (Kővágószőlős-Cserkút); Hegyúr, Völgyasszony (Mecseknádasd); Kósza, a Szélúrfi (Pécsvárad)