1997. december 5-én útjára indult a Hetedhéthatár, s azóta nemcsak az én mindennapjaimat határozza meg, hanem sokunkét: beépült a szerzők, a támogatók, az olvasók életébe. Létrehozott egy nagy családot, amelynek tagjait egyfajta szellemiség jellemzi. És ez a szellemiség nem más, mint hogy a lapon keresztül barátként, nyitott szívvel közelítünk embertársaink felé – függetlenül kortól, nemtől, politikai beállítottságtól, vallástól. Dr. Mándoki László utolsó kézfogása 2000. január 6-án nem búcsú volt, hanem erőadás – megerősítése annak, hogy folytassuk tovább nélküle, mégis vele! Mint ahogy velünk maradt Solymos Iván, Szigetvári János és Drelicska Attila is. Jubileumi számunk 5., 6., 7., 18. és 19. oldalán saját írásaikkal, rejtvényeikkel emlékezünk rájuk. Emberségük, tudásuk, humoruk, hitük a lapban erőt ad ahhoz, hogy a Hetedhéthatár még sokáig fennmaradjon! Az ünnepi szám belső borítóján ott ülnek ők is az asztaltársaságban a pécsi Iparos Kisvendéglőben, ahol Fischer úr jóvoltából kéthetente összejövünk, hogy szerkesztőségi értekezlet helyett jót beszélgessünk. És ott vannak velünk azok is, akik nem Pécsett élnek, így nem, vagy csak ritkán járnak közénk: Czupy György (Sellye), Winkler András (Sopron), Mezei Ilona (Villány), Keszthelyi Jenő (Lenti), Bence Lajos (Szlovénia), Handler Ármin (Bóly), Kovács Győző (Veszprém), Horváth Zsófia (Kaposvár), Kováts Zsófia (Hímesháza-Budapest), Ifj. Patak Sándor (Sellye), Olt Tamás (Mohács), Rázsits Veronika (Mesztegnyő), Motesiky Árpád (Felvidék), Balázs János (Brassó), Jéki László, Füredi Ferenc, Szarvas István, dr. Romhányiné Nagy Márta (a budapestiek), Kadosa Beatrix (Szekszárd). És természetesen velünk van Szabó Anikó idén szeptemberben született kislánya, Kulcsár Fanni is, mint a Hetedhéthatár első újszülöttje.
A Hetedhéthatár ültet egy asztalhoz minket, és hozzánk kapcsolja a támogatókat is, őket, akik szintén hisznek a Hetedhéthatár szellemiségében: a jó szó erejében és a jó szó adásának szükségességében. És a lap címéhez méltóan az olvasók is körénk gyűlnek: a kereskedelmi szolgálatokon a világ közel negyven országában, a németországi előfizetőnk és támogatónk, Irma Olesch, a határon túli magyarok, akikhez mi magunk, illetve rokonok, barátok juttatják el a lapot, valamint a soproni, a zalatárnoki, a székesfehérvári, a veszprémi, a budapesti, a miskolci, a kecskeméti, a szegedi… (és még hosszan sorolhatnánk) olvasók. Hamarosan a Hetedhéthatár fejlécén a mostani „Dél-dunántúli közérdekű magazin” felirat helyett csak ez áll majd: „Közérdekű magazin”. Bár a lap továbbra is Pécsett készül, de az olvasottsága jócskán túlment a régióhatáron, és ezért fölösleges nevében korlátozni azt, ami már hetedhéthatáron túl jár…
Szóljon hozzá!