Olyan a Szent Miklós-templom tornya,
mint egy fekete felkiáltójel
egy üvöltés végén,
egy üszkös oszlop
mely csüng az égről,
ahonnan egykor
bombák hulltak
a városra.
Eltemetett tündérmesék
megtöretett gótikája
magaslik fölém,
vak rózsaablakok
bámulnak a világra,
és a semmibe vesző
csúcsívek alatt
lebombázott karú szentek
néznek le rám szemrehányón
a piszkos falakról.
Tűz s vihar is pusztított ott fent,
de a torony még áll,
emléke a múltnak,
s ahogy tartja
a hideg-kék hamburgi égboltot,
úgy elnyom mindent,
hogy az ember szinte
észre sem veszi:
fent a kőcsipkéken,
a kikötő felől jövő
friss szélben
madarak fecserésznek,
és itt-ott a torony tövében
félszeg virágok sarjadnak.
Beihingen (Németország), 2008. május 15.
Szóljon hozzá!