Forróság

Láz öleli testem,
Könnyedén átkarol,
S felgyújtja bennem szemtelen véremet.
Tűzorkán perzsel,
Nyugalomra vágyok,
A távolból lágyan intek vissza magamnak.
Pata csattog a kövön,
Filozófus lova vigyorog képembe.
Lovasa komoran figyeli sercegő testem.
Kár előre inni a medve bőrére!
Utolsó sejtjeim még kapaszkodnak a hűvös világba.
Engem még nem visz el az udvarába!
Még nem vetem ágyamat az utókornak!

Megosztás

Tweet