Hol volt, hol nem volt, élt egyszer Komorfalva szomszédjában egy férfiú, akit Szurka Pistának hívtak. Ez a Pista, ahogy neve is elárulja, elég nehéz természetű ember hírében állt. Nem telhetett el nap anélkül, hogy ne kötekedett volna valakivel. Sok rokona volt, de ő egyedül élt már tizenéves kora óta. Mivel folyton szurkálódott, senkinek sem volt kedve vele lakni. Mindig kiderítette, mi az emberek gyenge pontja. Egyik testvére például, ha megdicsérték valamiért, rögtön dadogni kezdett. Na, azt ő csak dicsérte, hadd makogjon szegény. Ha egy lányhoz közeledett, már az első alkalommal megbántotta valamivel. Így aztán magányos lett Pista. Igen ám, csakhogy ő nem szerette, hogy ilyen gonosz-rossz, s mindig elhatározta, hogy meg fog változni. De hogyan?
Hát, egyszer hírét vette a Komorfalvát megmentő szépséges Lillának. Ki lehet ez a lány, gondolta. Nosza, ellátogatott egy komorfalvai bálba, s ott táncra kérte a gyönyörű szőkeséget. Tánc közben rögvest beleszeretett, ám nem bírta ki, hogy ne jegyezze meg neki:
– Biztos most azt hiszed, hogy te vagy a faluban a legnépszerűbb. Ez azért legyezgeti a hiúságodat, nem? Hiába játszod meg, hogy szerény vagy…
Lillának se kellett több, az ő nyelvét is felvágták:
– Aki ilyen buta, hogy a lányokat piszkálja, az előbb keresse meg a bölcsességet, aztán kérjen táncra bárkit.
Pista elszégyellte magát, és hazakullogott. Otthon erősen törte a fejét, hogyan nyerhetné el a bölcsességet, vagyis hogy lehetne jólelkű. Hallott ő is, hogyne hallott volna, a Bölcsesség hegyén trónoló Benedekről. De vajon felkeresse-e? Úgy tudta, hosszú sor kígyózik fel a hegyre, s Bölcs Benedek nem mindenkit hallgat meg. Van, akire ránéz, és elutasítja. Mivel Szurka Pistának nem volt barátja, akivel megvitathatta volna ezt, így egyedül határozott, s felkerekedett.
Három évet, három hónapot és három napot állt sorban a Bölcsesség hegyénél, mígnem Benedek elé került. A Bölcsek Bölcse, Sors Sebestyén testvére, épp kilencszázkilencvenkilenc éves volt. Vagyis őt meghallgatja! Pista örömtől pirosló arccal mesélt. Mikor végzett, Benedek nagyot nevetett rá:
– Aki nem szereti a saját fullánkjait, az sosem lesz bölcs.
Pista nem értette. Dühösen hazament, bezárkózott, és ki se jött heteken át. Aztán elment újra egy komorfalvai bálba, és táncra kérte a szőke Lillát.
– Nohát, bölcs vagy-e már? – kérdezte a lány.
– Nem én. Most is azt mondom, hogy biztos beképzelt vagy. De ne haragudj rám ezért, hogy szurkálódom, zavaromban teszem, szégyellem magam ilyen szép lány előtt, akit így megszerettem. Én ilyen vagyok.
– Látom, már elfogadod magad olyannak, amilyen vagy. Nekem is nagyon tetszel, Szurka Pista, ezért feleségül megyek hozzád – kacagott rá Lilla.
Pista attól fogva szerette saját hibáit is, és így lassan meg is szabadult tőlük. Nagy lakodalmat csaptak Lillával, ma is élnek, ha meg nem haltak.
Hozzászólások