Mese
Évszakok a Pintér-kertben – újratöltve
A pécsi Pintér-kert Arborétumot a fotó és az irodalom segítségével bemutató vándorkiállítás újabb állomásához érkezett. A tárlat 2019. május 16-án 18.00 órai kezdettel Pécsett, a Pepita Közösségi Térben nyílik meg. Komlós Attila fotói, Hajnal Éva és Márkus László költeményei, Smelka Sándor novellája és Pallos-Rózsa Anita meséje lesz megtekinthető, illetve olvasható; ami az alkotásokat összeköti: a pécsi Pintér-kert Arborétum.
Kiállítási katalógus – Évszakok a Pintér-kertben
Szerzőtársaink alkotásaiból láthatott kiállítást a nagyközönség 2019. február 8. és március 8. között Pécsett, a Zarándok Galériában. Komlós Attila fotói, Hajnal Éva és Márkus László költeményei, Smelka Sándor novellája, valamint Pallos-Rózsa Anita meséje volt megtekinthető, illetve olvasható; ami az alkotásokat összekötötte: a pécsi Pintér-kert Arborétum.
Évek vándora – ősbemutató Pécsett
Február 20-án tartották a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában az Évek vándora ősbemutatóját. Tóth Krisztina csodálatos meséje arról szól, hogy hogyan lehet elfogadni gyerekként egy szerettünk elvesztését. Matyi, aki elvesztette imádott kutyáját, különös barátjától, Sunyimanótól megtudja, hogy lehet visszaforgatni az időt. A számítógépen ki kell nyitni az összes képet az illetőről, mindet elrendezni, majd időrendbe rakni visszafelé. Aztán el kell kezdeni erősen nézni a képeket, mintha az illető megmozdulna.
Ösvények
Arra ébredt, hogy valaki megnyalja az arcát. Kinyitotta a szemét, gondosan körülnézett a hajnali erdőben és beleszimatolt a levegőbe. Most nem érezte a farkasok szagát. Az ébredő erdő ezernyi hangja, béke és nyugalom áradt minden irányból.
A szegény Ember ötlete
Élt egyszer egy öregember, a messzi Lassú-öregedésországban, aki fiatal korában úgy határozott, hogy ha a fia nagykorú lesz, akkor nem ám egy falusi zsémbes asszonyhoz kényszeríti, hanem egy jólelkű gyönyörű menyecskéhez.
A kis tölgyfa
A friss hajnali szél megajándékozta az erdő ezernyi illatával, amikor kibújt végre a földből. Körülötte gyönyörű zöld volt a friss harmattól csillogó fű, tele szebbnél-szebb erdei virággal, valahonnan a magasból madarak csivitelése hallatszott.
Kócos hihető és hihetetlen kalandjai
Messze-messze a nagyerdőn is túl, egy távoli kis falucskában, ahol így tavasz közepén a gyümölcsfák virágba borulnak a méhecskék kegyeit keresve, ahol az orgonaillat belopódzik mindenhová, új erőt és örömöt adva az embereknek, nos itt, a falu talán legszebb házának udvarán él Kócos, a „mindig vidám” ugrabugra kiskutya a baromfiudvar többi lakójával egyetemben. Történt pedig egy reggelen, hogy vidám madárcsicsergésre ébredt fel Kócos, ahogy a mindig korán kelő nap simogatva ébresztette házikója melegében.
Kerekalma mesék
Csuda egy huncut nagyapám van nékem, s hogy „csuda”, azt úgy képzeld el, ahogy mesélem! A nagyapám olyan ember, hogy amihez nyúl, amit tesz, amit mond, s amit csak gondol, az mind-mind rögvest varázslattá változik. A legutóbb is, hát mit kellett megélnem vele! Ültünk a kertben, nagyapám a recsegős hintaszékében, én meg, mint rendesen, a lábánál a fűben, hogy jól lássam, milyen csudára készül megint.
A tolvaj tyúkok
Egyszer volt egy szép ház. Abban a házban aznap babot főztek ebédre. A baromfiólban négy nagy tyúk lakott. Az egyik megérezte a bab illatát, izgatottan szólt a többiekhez:
– Hej, ti nem érzitek ezt az illatot?
– Dehogynem – mondták a többiek.
Szívország száz meséje – A két Karola
Élt egyszer Szívország szívében egy ikerpár, két lány. Mindkettő nagyon szerette az állatokat, különösen a kis bogarakat. Mikor férjhez mentek, egy időben született meg gyermekük. Mivel mindenben hasonlóan gondolkoztak, lányaiknak is ugyanazt a nevet adták: Karola lett egyik is, másik is.
Szívország száz meséje – A Szerencsefa
Hol volt, hol nem volt, Szívország csücskében állt egy fa, melyet Szerencsefának neveztek. Ez a fa majd’ tízméteresre nőtt, s óriási lombkoronája alatt folyton állatok pihentek. Szerencsefa egy nagy rét közepét uralta, melyet Aranyrétnek neveztek gyönyörű színei miatt. A fa alatt sok-sok virág, bokor menedéket kapott. Már ezért is kedves fa volt, ám más miatt is nagyon szerették.
Szurka Pista bölcsessége
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer Komorfalva szomszédjában egy férfiú, akit Szurka Pistának hívtak. Ez a Pista, ahogy neve is elárulja, elég nehéz természetű ember hírében állt. Nem telhetett el nap anélkül, hogy ne kötekedett volna valakivel. Sok rokona volt, de ő egyedül élt már tizenéves kora óta. Mivel folyton szurkálódott, senkinek sem volt kedve vele lakni.
Szívország száz meséje – Együgyű és Széltoló
Egyszer volt, hol nem volt, Szívország határán, ahol csak kopár fák álldogáltak az út mentén, volt egyszer egy falu, amelyet Összevisszafalvának neveztek. Élt ebben a faluban két szomszéd, az egyiket Együgyű Pálnak, a másikat Széltoló Palkónak hívták. Mindkettőnek volt családja, gyerekeik, s becsületes földművelőkként dolgoztak nap nap után. Ám valami mégsem volt rendben a két Pál körül.
Asszociatika historika
Kislánykorom legszebb estéi voltak azok, amikor ránk köszöntöttek az áramszünetes órák, s abban az időben, majd harminc éve, sűrűn megesett ilyesmi. Akkor körbeültük a kis konyhaasztalt négyen, a család, anyám meggyújtott egy-két gyertyát, s én, a legkisebb, megborzongva, sokáig pissz nélkül csak az árnyakat lestem.
Partnereink
