Jegyzetek – 24.
Régóta foglalkoztat a gondolat, felkeresni egy jósnőt. (Érdekes, jósférfiakról még sohasem hallottam. Férfiemberből inkább sámán vagy próféta lesz.) Az ugyan egy cseppet sem aggaszt, érnek e még szerelmi csalódások, vagy hogy enyém lesz-e a jövő heti lottófőnyeremény. Az sem érdekel, milyen karriert fogok befutni. Én már csak sétálok, a sikert sem hajkurászom. Ha meg akar találni, kiolvashatja címem a telefonkönyvből.
Arra kerestem volna a választ a jósnőtől, hogy meddig fogok élni. Ezt ugyanis tudni akarom. A feleségem már napok óta könyörög, porszívózzam fel a lakást, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezt meddig halogathatom. Arra is szeretnék választ kapni, lesz-e elég időm megírni évek óta tervezett új regényemet. Mert, ha szorít az idő, beiratkozom egy gyorsíró tanfolyamra. Ha viszont vannak még éveim, akkor nyugodtan elodázhatom a dolgot.
Már éppen rászántam magam, meglátogatni a sarki jövendőmondót, amikor – teljesen véletlenül – rábukkantam egy kérdőívre az interneten. Az űrlap megalkotója azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy korrekt válaszaim alapján kiszámolja hátralevő éveimet. A kérdéseket tudományos alapon állították össze, a válasz tehát hihetőbbnek tűnik, mint egy jósnő handabandázása vagy a piros ász jelentősége. (Megjegyzem: kártyavetésnél nem ismerem a piros ász horderejét, csak az ultiban.)
Az természetesnek tűnt, hogy az űrlapon szerepelnek életkoromra, súlyomra, rossz és jó szokásaimra, mint például a táplálkozásomra vonatkozó kérdések. Ez egy nagyon lényeges szempont. Ugyanis, ha három-négy hétig egy falatot sem eszem, eleve lemondhatok a hosszú életről. A testsúlyomat is nyilván figyelembe kell venni. Elvégre a sírásóknak közel sem mindegy, hatvan vagy százhatvan kilót eresztenek a gödörbe. Ha túlsúlyos vagyok, tőlük talán még kaphatok némi haladékot fogyókúrára, mielőtt a szemem végleg lecsukódik.
Szerepelt az íven egy olyan kérdés is, miként jellemeznének a barátaim? Beírtam, szerintük könnyelmű vagyok, amiről hál’ istennek kiderült, hogy ez a tulajdonságom néhány évvel meghosszabbíthatja az életemet. Igaz, a dohányzás idő előtt sírba vihet, viszont ha ezt is könnyelműen fogom fel, a kettő valahol kiegyensúlyozza egymást.
Nem szóltam még arról, miért olyan fontos megtudnom, mennyi van még hátra. Nos, főleg azért, mert több helyről is hallottam már a maja naptárról, ami 2012-ben megszakad. Egy szép nap után már nem lesz holnap, vége a világnak.
Az űrlapon felsorolt kérdésekre adott válaszaim alapján kiderült, 87 éves koromban fog kopogtatni ajtómon a kaszás. Emiatt most egy komoly dilemma előtt állok. 2012-ben ugyanis még csak hatvanhat éves leszek. Ha tényleg élek nyolcvanhét éves koromig, akkor előtte semmiképpen sem lehet vége a világnak. És fordítva. Ha négy év múlva eljön a világvége, nem élhetek hatvanhat évnél tovább.
Képtelen vagyok elfogadható választ adni ezekre a kérdésekre. Lehet, hogy mégis el kéne mennem egy jósnőhöz?
Szóljon hozzá!